New Face • BEFEJEZETT

12

-Wonho, hát te?-kérdeztem meglepődve
-Changkyun mondta, hogy jöjjek át téged boldogítani-borzolta össze a hajamat
-Sajna Wonho csak 2 szobám van, így Changminnal kell aludnod, ha itt is alszol-mutatott rám Jooyoung
-Még jó, hogy itt alszom-vigyorodott el, majd rám nézett azzal a perverz arckifejezésével
-Eszedbe se jusson, mert képen talállak törölni-néztem rá csúnyán
-Nem tudom, hogy miről beszélsz-nézett ártatlanul
-Na, szerintem tegyünk be egy filmet, aztán szunyáljunk egyet-szólalt meg Bora, majd kivett a DVDs szekrényből egy random filmet
-The Con Artists?-csillant fel a szemem-imádoom-kiáltottam el magam örömömben
-Woobin fanatikus-nevette el magát Bora

*Eközben a Monsta X dormjában*

[CHANGKYUN]

Ahogyan ígértem, tartottam a számat, viszont valakit muszály volt odaküldenem, és erre most Wonhot láttam a legalkalmasabbnak. Gyerekkorom óta ismerem, és azóta is barátok vagyunk. Igaz néha kicsit élénk a fantáziája, és kicsit még fasírtban vannak Minnievel, de ha komoly dolgokról van szó, benne bízom a legjobban. Ő az egyetlen, aki tud a titkomról. Eleinte még magamnak is nehéz volt bevallanom, de érzek valamit Changmin iránt, viszont jobbnak tartottam és tartom is, ha erről Minnie nem tud. Amikor megtudtam, hogy Kihyun és Dasom kavarnak, hihetetlenül eluralkodott rajtam a düh. Amikor Changmin felhívott már rögtön tudtam, hogy mi miatt lesz és sejtésem be is igazolódott, miután elmondta, hogy Borával Jooyoungnál alszanak.
Közvetlen ezután levágtattam a nappaliba, ahol az a kettő még mindig egymást falta.

Odaálltam eléjük, majd amikor kicsit távolabb mentek egymástól, megragadtam Kihyunt a pólójánál fogva és a falhoz szorítottam.

-Hogy tehetted ezt vele ha??!-ordítottam az arcába, miközben ő csak az arcomba röhögött
-Aki más dalával ékeskedik, az megérdemli, hogy kitaszítsák-felelte halál nyugodtan
-Hogy mersz ilyet mondani mindazok után, hogy úgy szeretted őt, mint valami féleszű?-ragadtam meg a nyakát
-Changkyun, elég, engedd el!-kiáltott rám Shownu eréjesen
-Előbb hadd fojtsam meg ezt a mocskot-szorítottam egyre erősebben Kihyun nyakát

Már ott vergődött a falnál levegőért kapkodva, amikor elengedtem, majd arrébb lépve egy hatalmasat vágtam ököllel a falba.

-Changkyun, hol van Minnie?-kérdezte tőlem Minhyuk
-Nem mondhatom el...de...biztonságban...Wonho is vele van-lélegeztem szaporán, hogy elfojtsam a bennem még mindig fortyogó dühöt

Minhyuk bólintott, én pedig felmentem a szobámba és teljes erőmből bevágtam magam mögött az ajtót.

*Jooyoungnál*

[CHANGMIN]

-Itt van az én félistenem, aaaah-szólaltam meg Woobin láttán
-El ne élvezz itt nekem a TV előtt-nevette el magát Wonho
-Ajjaj, fangörcs a láthatáron-mondta Bora

-Ne mááááár, vége van-biggyesztettem le ajkaimat, majd kiskutya szemekkel kérleltem Borát, hogy nézzünk még egy Woobines filmet, azonban kérésem süket fülekre talált
-Majd legközelebb, már ideje lenne lefeküdni-ráncigált fel Bora a földről
-De naaaaa, légysziiii, csak egyet-nyafogtam
-A-a, na nyomás, Wonho segíts légyszíves
-Na gyere hercegnő, most én leszek a lovagod-kapott fel Wonho, majd mint egy menyasszonyt, úgy cipelt el a vendégszobáig
-Jóéjt-kiáltotta Jooyoung és Bora egyszerre, majd bezárkóztak a szobájukba

-Wonieeee
-Miaz? Agyadra ment Woobin?-nevetett Wonho, majd miután elkomolyodott az arckifejezésem, aggódva ült le az ágy szélére
-Én ezt nem bírom, mit vétettem ellene?-törtem meg, majd tenyerembe temettem az arcomat
-Ne bánkódj, ha ezt tette, akkor tényleg egy ostoba tökfilkó-vette el arcom elől a kezeimet, majd az állam alá nyúlt és maga felé fordította a fejemet, hogy a szemébe tudjak nézni-egy ilyen lányt, mint te, csak egy nagy barom lenne képes elhagyni, a dal miatt se fájjon a fejed, én tudom, hogy te írtad, az pedig csak a véletlen műve, hogy néhol egyezik azzal a másikkal...

--------

Másnap úgy keltem, mint akit egy farönkkel vágtak fejbe. Borzasztóan fájt a fejem és szédültem, így az ágyból is képtelen voltam kibújni. Mellettem Wonho még aludt, és mivel nem akartam felébreszteni, gyorsan felhívtam Changkyunt, legalábbis reméltem, hogy fent lesz, de hiába, nem vette fel.

-Mi az Minnie, elég szarul nézel ki-könyökölt fel Wonho kérdő tekintettel
-Semmi komoly, csak fáj a fejem és szédülök egy kicsit, de pár perc múlva biztosan jobban leszek-mosolyodtam el, már amennyire tudtam
-Ne menjünk el orvoshoz?-kérdezte, de én megráztam a fejem, amit rosszul tettem, mert így csak mégjobban fájt a fejem

-Oh ne már, még ez is?-mérgelődtem, mivel elkezdtek zsibbadni a jobb oldali végtagjaim

Akkor már tudtam, hogy kérnem kellett volna egy fájdalom csillapítót. Migrénes rohamom van, hogy a retek essen belé... már rég nem volt velem ilyen, ezért is nem tartottam magamnál gyógyszert.
Aztán jött az utolsó fázis...nem bírtam egy értelmes szót sem kinyögni, mintha egy csecsemő szintjére vált volna a beszélőkém...

Csak tehetetlenül vergődtem az ágyon, amíg Wonho vissza nem tért a fürdésből és meg nem látott engem, amint értelmetlen mondatokat próbálok alkotni. Kétségbeesésében tárcsázni kezdte Changkyunt, legalábbis az ő hangját véltem felfedezni a vonal túloldalán.

[WONHO]

-Changkyun, baj van!-kiáltottam kétségbeesve köszönés nélkül a telefonba
-Mi az Wonho, mi történt?-kérdezte Changkyun álmosan
-Changmin...úgy beszél mint valami csecsemő, fogalmam sincs mit mond
-Tarts oda a telefont

Úgy tettem, ahogyan mondta.

-Wonho, azonnal hívj mentőt
-De miért, mi baja?-kérdeztem tőle
-Majd a kórházban elmondom, de siess, hívd a mentőt!

Kinyomtam a telefont, majd rögtön a mentősöket hívtam. Nem tudtam elmondani nekik, hogy mi baja van Minnienek, így ugyanazt mondtam, mint Changkyunnak, majd lediktáltam a címet és pár perc múlva már itt is voltak és mentünk a kórház felé.

A kórházba érve, megkértek, hogy maradjak kint a váróban. Így is tettem. Nem sokkal később pedig, Changkyun futott felém, majd kifulladva állt meg előttem.

-Mi baja van?-kérdeztem

-Migrénes rohama van-felelte Changkyun kertelés nélkül-el mondta nekem-válaszolt a fejemben megfogalmazódott kérdésre
-Mikor mondod el neki?-váltottam témát, miközben leültünk
-Már megmondtam, jobb, ha nem tud róla. Nem szeretném a vele kötött barátságomat ezzel elrontani.-mondta, majd bólintottam, és beállt közénk az a bizonyos kínos csend