New Face • BEFEJEZETT

8

-Jó reggelt, Csipkerózsika!-rántotta le Bora rólam a takarót, majd a hangokból ítélve elhúzta a függönyt, amitől majd kisült a szemem, mivel reggelente pont azt az oldalt süti a nap
-Jaj, húzd már vissza, megvakulok-nyafogtam
-Ébresztőőőő!!-rángatott fel ülő helyzetbe
-Csak még egy percet-dőltem vissza a párnámra miután Bora elengedett
-Kelj fel, te lustaság, ma korábban indulunk, szóval öltözz-ment ki a szobámból, majd "dühöngtem" egyet és kikászálódtam a pihe-puha ágyamból

Kinyitottam a szekrényajtót, majd a legelső ruhadarabot ami a kezembe került, leakasztottam a vállfáról. Valamiért feltűnően kevés a ruha a szekrényemben...
Miután felöltöztem, és cicomáztam egy sort, már nagyjából éberen mentem ki a konyhába, ahol a lányok és a fiúk is sürögtek-forogtak, hatalmas bőröndökkel a kezükben.

-Hová mentek?-kérdeztem tőlük
-Hol van a bőröndöd? Bepakoltál már?-kérdezte Dasom, de csak megráztam a fejemet
-Nem szólt nekem senki sem, hogy elmegyünk valahová-mondtam
-Bora, hát nem szóltál neki?-intézi felé Dasom a kérdést
-Azt hittem, hogy titok, de már összepakoltam neki-mutatott Bora a cipők felé, ahol szeretett bőröndöm hevert
-Hová megyünk?-kérdeztem, de kérdésem csak süket fülekre lelt

Végül erőt vettem magamon és Kihyunhoz mentem, annak reményében, hogy tud nekem némi válasszal szolgálni.

-Kihyun...-szólítottam meg
-Hmm?
-Hová megyünk?-kérdeztem
-A főnök mondta, hogy elintézett nekünk egy három napos csapatépítő tréninget.-felelte, majd a csapattársai felé fordult, ezzel lezártnak tekintve a témát, én pedig inkább a lányokhoz sétáltam, ahol Jooyoung is tanyázott
-Sziasztok, én is csatlakozhatok?-kérdeztem a lányoktól, akik kérdő tekintettel vizslattak engem
-Ez meg miféle kérdés volt?-nevette el magát Hyolyn-alap dolog, hogy csatlakozhatsz-mondta
-Na, tehát.....

Pár perccel később, már csengettek is. Gondoltuk a sofőr volt az, ezért mindenki felvette a cipőjét, felkapta a bőröndjét, majd a kisbusz felé siettünk.

-Azt a rohadt-mondtuk egyszerre, miközben megpillantottuk a szálláshelyünket
-Mind meg fogunk halni!-visítozott Minhyuk a faházakra pillantva
-Hol marad a wifi?-jajgatott Changkyun, miközben a telefonjával babrált
-Azt mondta a főnök, hogy ez egy csapatépítő tréning lesz, szóval, majd 3 nap múlva jövök, na sziasztok-köszönt el tőlünk a sofőr, miután kivettük a bőröndjeinket, majd elhajtott

-Na ki, hol és kivel alszik?-csaptam össze a tenyereimet
-Én megyek Dasommal és Hyolynnal-vigyorgott Shownu, majd hozzá tettem, hogy vegyesen nincsen alvás

Végül én aludtam Soyouval és Hyolynnal, Dasom pedig Borával. A két horkológép egy szobában...Ezen egy jót nevettem, amit a többiek nem tudtak mire vélni.

-Semmi, semmi, elgondolkodtam-mondom még mindig nevetve
-Mit szívtál?-kérdezte Minhyuk-adj nekem is-vigyorodik el

Végül aztán csak abba hagytam a nevetést, és elindultunk felfedezni a kisvárost, ahová elhoztak minket. A biztonság kedvéért vittem magammal pénztárcát is, hogy legalább a tábortűzhöz legyen kaja. Már leszakadt a lábam, de csak találtunk egy kisboltot, amibe be is rongyoltunk, és lekaptunk pár instant tésztalevest ebéd gyanánt, vettünk egy egész csirkét, fűszert és krumplit is, na meg persze egy kis sört is. Gyorsan kifizettünk mindent és belöktük a leveseket a mikróba. Pár perc múlva mindenki éhesen majszolta a forró tésztalevest.

-Megyünk már?-kérdezte Dasom, miközben megálltunk egy szobornál bámészkodni
-Ez ki a frász?-kérdezte Hyolyn, aki szintén ugyanazt a szobrot bámulta
-Nem tom, de szerintem is mennünk kellene-válaszolta meg a kérdést Shownu
-És mégis hová mennél? Inkább itt legyünk, minthogy ott unatkozzunk-szólt közbe Jooheon

Mindannyian egyetértettünk az előbb említett kijelentésével, így inkább elhatároztuk, hogy felfedezzük a kisvárost. A lakók, inkább furán néztek ránk, mintsem kedvesen, ami tényleg nagyon idegesített.

-Mit kell ennyire nézni minket? Nem láttak még fehér embert?-intéztem szavaimat az egyik kerítésnél álló nőnek, aki gyorsan visszatért a kert gazolásához
-Nyugi már, biztosan rég nem láttak erre felé turistákat, vagy miket-mondta nekem Kihyun
-Te csak ne nyugtatgass, az egész város minket bámul, téged nem idegesít?-kérdeztem tőle
-Mindannyiunkat idegesít, de nem veszünk róluk tudomást-tette kezét a vállamra, amit rögtön le is söpörtem onnan

Sóhajtottam egyet, majd inkább csendben sétáltam tovább a többiekkel. Mivel már eléggé elfáradt a lábam, szóltam a többieknek, hogy üljünk le, de nem válaszolt senki, nem állt meg senki, így tovább kellett haladnom velük. Már alig éreztem a lábamat, amikor Kihyun lefékezett és hátra jött hozzám.

-Ne vigyelek a hátamon?-kérdezte
-Isten ments-utasítottam el
-Na, gyere, mindjárt összeesel te lány, na, pattanj-guggolt le előttem

Istenem, bocsáss meg, most vétkezni fogok....

Beleegyeztem. Felmásztam Kihyun hátára, majd átkaroltam a nyakát, szigorúan csak azért, hogy le ne essek, és a többiek után indultunk. Kellett egy jó 10 perc, mire beértük őket, de végül is odaértünk. Így mentünk egészen vissza a faházakig, ahol miután Kihyun letett a földre, mindenki átöltözött valami kényelmesebb ruhába. Én a szokásos rövidnadrág+póló kombót választottam, majd miután felöltöztem, kinyitottam az ajtót, viszont abban a rohadt küszöbben megbotlottam és orral előre estem, viszont hála a jó istennek, puhára estem. A probléma azonban nem is az volt, hogy megbotlottam, hanem az, hogy kire is estem.

-Hát megint belém estél?-kérdezte kuncogva az illető

------------------
Hát, ez lett, volna a 8.rész 😄
Remélem tetszett nektek 😁
Folyt. köv. hamarosan 😊