New Face • BEFEJEZETT

4

Pár héttel később megjelent az első dalom, amit nagyon jól fogadtak, már az első nap összejött rá 200ezer megtekintés, így már nem kérdéses, hogy szerintem 1 hónap alatt simán meg lesz az 1millió is. Úgy terveztem, és ezt a főnökkel is megbeszéltem, hogy ha kint lesz a 3 MV utána elkezdek a legelső albumomon dolgozni és olyan 1 hónapra a harmadik MVre rá ki is adatom egy kiadóval, de youtubera is fel fogom tölteni teljesen ingyen, engedéllyel meg miegymással. Már nagyon izgulok, hiszen az utolsó MVm után debütálok.

-Mi ez a nagy vigyor rajtad Minnie?-kérdezte Soyou mellém lépve
-Semmi, csak olyan izgatott vagyok már, az albumom miatt-feleltem
-Jó voltál kislány-pacsizott le velem Jooheon
-Köszönöm-mosolyodtam el, majd hirtelen Kihyun termett mellettem
-Lehetett volna jobb is-fintorodott el, majd tovább sétált
-Hát ez meg mi volt?-kérdezte Jooyoung nekem szegezve a kérdést
-Múlt héten volt egy kis összezörrenésük-mondta neki Bora
-Nagyon megváltozott mióta külön váltak útjaink-sóhajtottam

A beszélgetést innentől fogva lezártuk, mivel Soyou belém karolt, majd a többiekkel a nyomunkban elindultunk a furgonhoz, ám valaki kiszabadított Soyou "fogságából", és elhúzott a lányoktól egy kicsit távolabbra.

-Jooheon? Hát te?-kérdeztem meglepődve
-Tudnánk egy picit beszélni?-kérdezte tőlem
-Hát, itt vagyok, és nem mentem el, szóval ez egy hülye kérdés volt-mondtam szemeimet forgatva
-Öhm, akkor...Kihyunról lenne szó...nézd, tudom, hogy mondtad, hogy ne hozzuk fel a témát, de muszáj neked elmondanom, hogy szerintem hiányzol neki-vakarta meg a tarkóját
-Hát a viselkedéséből nem nagyon vettem le semmit, még csak nem is kedvel. Szerintem fel se ismer-nevettem el magam
-Dehát minden nap a fényképedet nézegeti...
-Figyelj-vágtam közbe-ha nem képes engem felismerni, akkor mégis mit várjak?-kérdeztem
-De ha...
-Jooheon, ezt már megbeszéltük. Le akarom ezt zárni. Elhagyott engem. Ott hagyott a szarban és miatta bőgtem minden egyes rohadt nap. Nem hiányzik ez mégegyszer. Nem akarom őt közel engedni magamhoz, mert megint én fogom megjárni. És ahogyan én látom ő sem fog. Legalábbis amíg fel nem ismer, de akkor én már nem fogom tárt karokkal várni-mondtam
-Szia Jooheon, most megyek-köszöntem el tőle, majd a lányokhoz siettem
-Hát te meg?-kérdezte Hyolyn meglepődve
-Csak Jooheon elrabolt pár percre, de nem fontos-legyintettem

Miután a dorm elé értünk, a lányok és Jooyoung is előrementek, én viszont kicsit lemaradtam, mert a cipőm sarka beakadt a csatornafedő egyik kis résébe.

-A francba, hogy mindig beakad valahová-káromkodtam
-Segíthetek?-lépett mellém valaki
-Nem muszáj, megy egyedül is-feleltem a mellettem álló ismeretlennek
-Azt látom-mondta ironikusan, majd megfogta a bokámat és kiemelte a lábamat a cipőből

Felnéztem az idegenre, de bár ne tettem volna...Yoo Kihyun állt előttem. Úgy meglepődtem, hogy hirtelen a lábaim megadták magukat és hátraestem. Vagyis csak hátra estem volna, ha el nem kapja a derekam. Miután talpra álltam, ő még mindig a derekamat "ölelte" a jobb karjával. Hirtelen észbe kaptam és ellöktem onnan a kezét.

-Mit fogdosol?!-kérdeztem hirtelen felindulásból
-Inkább estél volna seggre?-vonta fel az egyik szemöldökét
-Hát inkább seggre esek-feleltem bosszúsan
-Neked meg mi bajod van? Nem, hogy örülnél, hogy segítek.-az utolsó mondatot már inkább csak mormolta
-Kösz, de inkább nem kérek a segítségedből-fintorodtam el
-Hát akkor szevasz-dobta el a csatorna réséből már kiszedett cipőmet
-Pfff...hol él ez, a My Secret Romaceban?-motyogtam már inkább magamnak
-Én helyesebb vagyok!-kiáltotta felém, majd nem sokkal később már csak a hátát láttam

Hah, na persze.

Elmélkedéseim helyett, inkább felhúztam a lábamra a cipőmet, majd bementem a lányokhoz, akik nagyban vacsorát főztek. Szegény Jooyoung meg kimaradt a jóból.

-Gyere Jooyoung, segíts nekem összepakolni a nappalit-mondtam az előbb említettnek, aki unottan lógatta a lábát a kanapén és a TVn váltogatta a csatornákat

Hirtelen felém kapta a fejét, és egy nagy mosollyal az arcán állt neki pakolni. Hát nem mondom, hogy nagy kupleráj volt, vagy kosz, de azért kicsi sem. Kőkemény 2 óra alatt kitakarítottunk, de a nappalin kívül még a lányok szobáit is rendbetettük.

-Biztos fog Soyou örülni annak, hogy összepakoltuk a szobáját?-súgta nekem félve Jooyoung
-Nem hiszem, megkérdezem tőle.-suttogtam vissza
-Juju, összepakoltuk a szobádat, ugye nem baj?-kérdeztem Soyou mellé érve
-A gitáromat és a dalszöveges füzetemet hová raktátok?-kérdezett vissza
-A gitár a sarokban van az ággyal szemben, a füzet pedig az íróasztalodon-mondtam, mire ő csak bólintott
-Kész a vacsi!!!-kiáltotta Dasom
-Shhh...nem kell ordítani, mindenki itt van melletted pár centire-mondta Bora Dasomnak

Ismét nem koreai kaja volt, de hát egyszer élünk. Más nemzetek ételeit is ki kell próbálni.
Miután ezt is jóízűen megettük, és elmosogattunk (vagyis inkább Hyolyn mosogatott, mi pedig néztük), csengettek.

-Na ki az ilyen későn?-tette fel a költői kérdést Hyolyn
-Még csak 5 óra van-nevettem el magam, majd kinyitottam az ajtót
-Hát te? Nem rég találkoztunk-nevettem még mindig
-Megint hozzád jöttem, de most a fiúkat is magammal hoztam-mutatott maga mögé
-Gyertek beljebb-mondtam-te pedig gyere-húztam arrébb a többiektől
-Mondd-fontam össze a mellkasom előtt a kezem-megint Kihyun?-vontam fel kérdőn az egyik szemöldököm
-Valami olyasmi-mondta zavartan
-Hallgatlak-vártam mondandójára, de hallgatott

Helyette olyasmit tett, amire nem is számítottam... Hiszen még csak pár hete ismerjük egymást...

-----------
Annyeong! Vége is lenne a 4. résznek ^^
Ha tetszett ez a rész is, dobj meg egy csillaggal és tudasd velem kommentben is a véleményedet ^^