1

341 15 4
                                    

5 év, ennyi telt el azóta, hogy Yoo Kihyun kilépett az életemből és egyben Amerikából is. Sosem mondtam el neki, hogy többet éreztem nála mint barátság, és amikor már végre elhatároztam magam, hogy elmondom neki, lett egy álma és lelécelt. Most már tudom, hogy nem kellett volna ezzel ennyit haboznom, de hát most már mindegy. Kerestem őt, nem is egyszer, de nem válaszolt. És mostanra már a telefonszáma is megváltozott, tudom, mert 1 éve hívtam  és egy számomra ismeretlen nő elkezdte mondani, hogy 'Ezen a számon előfizető nem kapcsolható'. Tehát már keresni sem tudtam. Feladtam. Most pedig próbálok felejteni, ezért lett egy álmom, ami mára már céllá is változott. Ezért is pakolok most itt reggel 7kor. Délben indul a gépem Szöulba, ahol elérhetem az álmomat. 

Több órányi várakozás és utazás után pedig most itt állok a Starship épülete előtt, ahová még 2 éve eszem ágában sem lett volna betenni a lábamat. Nagyot sóhajtottam, majd a bőröndömet magam után húzva beléptem az előcsarnokba, ahol -miután a recepciós szólt, hogy várjak egy kicsit, mert mindjárt jön az igazgató- leültem egy számomra kényelmesnek ítélt fotelbe.

Hosszas üldögélésem közepette megcsörrent a telefonom. A tulajdonos hívott, akitől Szöul egyik legforgalmasabb utcájában béreltem magamnak egy borsos összegért lakást. 

-Jóreggelt kisasszony, mikor tetszik bepakolni a lakásba?-kérdezte
-Jóreggelt, ha minden jól megy, akkor késő délután felé-feleltem
-Rendben, addig megcsinálom a szerződéseket, viszhall-mondta, majd köszönésemet meg nem várva bontotta a vonalat

-Jóreggelt Changmin-köszöntött hangosan az igazgató úr
-Jóreggelt-keltem fel a fotelből, majd meghajoltam
-Menjünk az irodámba

Mint egy kiskutya úgy loholtam utána. Hiába egy kis pufók, úgy tud sietni, mint aki a maratonra készül.

-Tehát, a szerződést csak alá kell írni, már mindent előkészítettem, Soyou már vár téged-mondta egy hatalmas mosollyal az arcán

Miután jól elolvastam a szerződést, még az apróbetűs részeket is és aláfirkantottam vagy ezerszer, már siettem is Soyou-hoz, aki éppen a táncteremben volt a Sistar lányokkal. 
Amikor odaértem, halkan bementem a terembe, majd leültem a sarokba az egyik székre, magam mellé állítottam a bőröndömet és úgy néztem a próbát. Vajon én is ilyen jó leszek majd pár év múlva? Igaz, még csak újonc vagyok, de az alapján amit a főnöknek küldtem, azt mondta, hogy hamar meglesz a debütom. Legalábbis, ha három számom eléri a minimum szintet, vagyis egyenként 1-2 hónap alatt el kell érnem a fél milliót és ha ez megvan azután debütálhatok. Már most be vagyok zsongva...

-Changmin!-kiáltott fel Soyou, majd nevetve jött felém

Feltápászkodtam a székről, majd illedelmesen meghajoltam előtte.

-Jóreggelt-feleltem a földet nézve
-Jajj, nem kell ez a formaság, nyugodtan tegezz, ééés, ők itt a csapat többi tagja, remélem nem kell őket bemutatnom-mondta még mindig mosollyal az arcán
-Nem, nem kell, ismerem a Sistart, igazából nagy fan is vagyok az I Like That óta-sütöttem le a szemeimet
-Nem baj, azért illik bemutatkoznunk, tehát, én Kim Hyo Jung, vagyis Hyolyn vagyok, örvendek a találkozásnak-nyújtotta nekem a kezét
-Lee Changmin-ráztam vele kezet
-Üdv, Yoon Bo Ra, de neked csak Bora-rázott velem kezet ő is
-Szia, Kim Da Som, fanoknak Dasom-nyújtotta ő is a kezét
-Én pedig mint te is tudod, Soyou, teljes nevemen Kang Ji Hyun vagyok-mondta Soyou

Boldog voltam, mert mindegyikőjük örömmel fogadott köreibe, annak ellenére, hogy nem a Sistar új tagja leszek, csak Soyou az úgymond mentorom addig amíg le nem debütálok. Hát mit mondhatnék, már most odáig vagyok értük. Remélem a jövőben is ilyen jó kapcsolatot fogunk ápolni, mint ami most kialakult.
Jut eszembe, fel kell hívnom a tulajt, mert a Sistar dormjában fogok lakni.

-Lányok, ha megbocsátotok, félrevonulok kicsit telefonálni-mutattam fel a telefonomat
-Rendben, menj csak-mondta Soyou kedvesen

-Jónapot, csak annyit szeretnék mondani, hogy vissza szeretném mondani a bérlést. Igen. Nem, nem kérem vissza. Köszönöm, viszhall.-mondtam, majd megnyomtam a piros gombot
-Na, Minnie, ha hívhatunk így, menjünk, körbe vezetünk a dormban-karolt belém Dasom, majd a többiek is követték a példáját

A baj az, hogy csak két karom van így a másik oldalamra Soyou verődött, Hyolyn a hajfonatom végét fogta, Bora pedig a nadrágomon lévő övtartót vagy micsodát és így mentünk egészen a liftig.

-Lányok, a bőröndömmel mi lesz?-kérdeztem az éppen kinyíló liftajtó előtt nevetve
-Jooyoung! Segítesz légyszíves?-kiabálta Bora a recepciós nővel beszélgető srácnak
-Mondd szívem-kiáltott vissza Jooyoung
-Ő itt Lee Changmin, elhoznád utánunk a dormba a bőröndjét, ami a táncteremben maradt?-kérdezte Bora a már hozzánk érő Jooyoungnak
-Persze, neked pedig üdvözletem Changmin, Kim Jooyoung vagyok, most nem rázok veled kezet, mert ahogyan látom, téged is eléggé lekötnek-nevette el magát a végére

Végül a lányok csak elengedtek, így már egy kicsit könnyebben szálltunk be a liftbe és mentünk a parkolóba.

-------------

Folyt. köv. hamarosan :D
De tényleg hamarosan, mert elkapott az ihlet ehhez a történethez ^.^
Kinek hogy tetszett? :O

New Face • BEFEJEZETTWhere stories live. Discover now