A két feladó

1. rész - Ismerős arc..

– Mi van ha tényleg becsajozik? – kérdeztem szomorúan. Erre még nem vagyok kész.

– Akkor hülye. Megverjem neked? – kérdezte Kou-kun aki a körmeit piszkálta éppen.

– NEM! – ordítottam mérgesen.

– Jól van már. Csak egy ötlet volt. Nem érek a drágalátos Daichidhoz. – emelte fel védekezőleg a kezeit.

– Nem akarok egy heteróba szerelmes lenni. Ez nem fair! – duzzogtam. Shinohara-san megint megsimogatta a fejem és mosolyogva nézett rám. Ezen ők már rég túlestek.

– Az élet nem fair.. – sóhajtotta Kou-kun gondterhelten mire felkaptam a fejem.

– Történt valami a dokival? – kérdeztem mire zavartan elfordult.

– Nem tudom... Van egy nő aki folyton hívogatja.

– Attól félsz, hogy megcsal? – kérdeztem meglepetten. – De hát te is folyton megcsalod. – mondtam mire idegesen csapott rá a pultra.

– Már hogy csalnám meg ha nem is járunk! Egyszer se mondta ki hogy szeret! Tök nyilvánvalónak gondolja, hogy ha hív akkor megyek, de már egy ideje rohadtul nem hív! – mondta mérgesen. – Fenébe! Nyomorult hetero. – értetlenül pillantottam Shinoharára aki halványan elmosolyodott és megingatta a fejét, miközben halkan odasúgta, hogy ne kérdezzek rá, miért hív heterónak egy pasit aki lefeküdt vele már többször is. De van még valami amit nem értek.

– Most akkor nem értem.. Attól félsz hogy megcsal pedig nem is jártok?

– Azzal van a probléma, hogy nővel van. Nem érted? Csak szórakozik velem. – ami alapvetően nem lenne baj, mert Kou-kun is szeret szórakozni, de ez a pasas nem csak játék a számára.

– Én már azzal is beérném, ha Daichi csak szórakozna velem. – mondtam felsóhajtva, kissé talán meggondolatlanul.

– Ne mondj ilyet. Biztos lesz valaki aki őszintén szeret. Mindkettőtöknek. – mondta Shinohara-san és elénk tolt egy-egy színes koktélt. Az enyémnek zöld színe volt és az illata (na meg az íze) alapján nem volt benne alkohol.

– Ha már itt tartunk. Mi a helyzet a boltos sráccal? – kérdezte Kou-kun. Shinohara-san csak felsóhajtott.

– A múltkor majdnem megcsókoltam de megütött. Azt mondta, hogy hetero.. – mondta egy poharat törölgetve. Mindhárman egyszerre sóhajtottunk fel.

– Ez szívás. – mondtam a koktél lötyögtetve.

– Az. – értett egyet Kou-kun és egybe lehúzta a koktélt. Shinohara halkan sóhajtott és elő vett három kis feles poharat, megtöltötte valamivel majd felénk tolta azt is.

– Aztán egy szót se senkinek arról, hogy még kiskorú vagy. – mondta én pedig halkan felnevettem.

– Semmiképp. – bólintottam majd összekoccintottuk a poharakat és egybe lehúztuk az egészet. Az alkohol végig marta a torkomat ami jelen pillanatban rohadt jól esett. Elég ritkán ihatok én is velük, és akkor is csak nagyon keveset, főleg mikor itt vagyunk.

– Csatlakozhatok? – lépett mellénk egy idősebb fazon. Egész jól tartja magát, ahhoz képest hogy ősz. Ha nem lenne néhol kicsit ráncos komolyan azt hinném, hogy még csak a harmincas éveiben jár.

– Mennyit fizetsz? – tért a lényegre Kou-kun. Nagyon nincs jó kedvében. A végén lehet, hogy tényleg elfogadja a pénzt.

– Az attól függ hogy teljesítesz. – mondta a pasi.

– Oké. De ha fukarkodsz azt nagyon megbánod. – állt fel Kou-kun.

– Azt elhiszem. – mondta a férfi. Kou-kun intett majd ki indult a bárból. A férfi még rám nézett majd elmosolyodott, de mikor szóra nyitotta volna a száját, Shinohara közbe vágott.