A kiválasztott || Szünetel ||

4.A látomás

Lis szemszöge

Egyszerűen nem hiszem el hogy ez megtörtént velem. Jópár hónapnyi edzés után elsajátítottam az erőmű, de még így sem vagyok biztos magamban.
A fiúkkal ültünk a szobámban, mivel Adam a szobájában chatelt az egyik haverjával, a nagyi elment az egyik klubjába, Sof meg elment a barátnőjéhez.

Naszóval a fiúkkal a szobámban ültünk, vagyis én a földön törökülésben ültem a földön, amíg a fiúk az ágyamon, a padlón és az íróasztalomon fetrengtek,és azon filóztunk, hogy hogy győzhetem le a,, sátánt'' ( így neveztük el azt a farkast akit le kéne győznöm).

Mindenféle terveket kovácsoltunk,minden eshetőséget felvázoltunk, de én még mindig féltem.

Mivan ha nem fog menni? És ha berezelek? Mivan ha cserbenhagyom őket? Vagy még rosszabb mivan ha miattam halnak meg?- ilyesfajta kérdések jelentek meg előttem, amitől még jobban beparáztam, de asszem szerencsére, de lehet hogy balszerencsémre pont észrevették hogy eléggé feszült vagyok.

- Nyugi, nem lesz gont- nyugtatót Hunter

- Ja, minden tök jól ment az edzéseken is, és kész profi vagy szóval nem lesz gáz.- kacsintott rám Nash

- ügyi leszel -mondták a többiek is

- viszont én megyek nasiért- mondta Logan

- én is- mondta kísértetiesen egyszerre Hunter és Jack is, majd mindhárman kimentek, szóval én meg maradhattak Aiden- nel és Nash-sal.

Hirtelen nagyon erős fájdalom hasított a fejembe, majd látomásom támadt....

Épp a holdfogyatkozás estélyén voltunk, egy elhagyatott, régi, romos szellemkastélyszerűségben lehettünk,ahol a farkasénem, vele szemben pedig egy fekete bundájú, vörösesen izzó szemű farkas állt... A sátán... Egymással szemben,támadó állásban, vicsorogva egymás szemébe néztünk, mintha csak versenyeznénk hogy ki bírja tovább így.

Hirtelen a fekete farkas rám készül ugrani, de kikerülöm,és én ugrok rá, majd elkezdjük tépni egymást.

Nem tudom hány perc marcangolás után, de felülkerekedek mire a fekete farkas visszaváltozik emberré, mire belémüt a felismerés hullámja.... Hogy tehette ezt velem,... Hisz ő az....- visszakerültem a valódi világba,de teljesen homályos volt minden.

Mire kitisztult a látásom, a fiúk kíváncsi tekintetei vettek körbe. Aha..szóval a fiúk is visszatértek a nasikkal amíg ki voltam ütve.

- meddig voltam kiütve? - kérdeztem halkan mert féltem a választol

- pontosan 37 perce, de ez teljesen normális ha az embernek vagyis nekünk látomásaink támadnak mert átlagosan fél órába telik egy ilyen és ezt nem lehet korlátozni - hadarta Aiden, mire nekem tátva maradt a szám...

-37 perc?- csak ennyit tudtam kinyögni mert még kissé sokkolva voltam a történtek miatt.

A fiúk csak bólintottak , majd elkezdtek kérdezgetni hogy jól vagyok-e.

- persze jól vagyok köszi- mosolyogtam rájuk- viszont lazítsunk most légyszi- vettem könyörgőre a figurát.

-oksa- jött a válasz majd elindítottunk egy filmet,majd felzabáltunk mindent.

Bevallom, rohadt jól esett ez a kis lazítás a srácokkal, mert végre kikapcsolt az agyam.Hülyéskedtünk, baromkodtunk, szétbarmoltuk a szobám, de ebben a pár hónapban először jól éreztem magam.

____________________________________Ezer bocsánat hogy nem írtam, de osztálykiránduláson mentünk egy hétre és őszintén nem is volt annyi kedvem írni de sietek, és remélhetőleg várható a kövi rész még ezen a héten.
Milyen a story?
Miben javíthatok?
Kell segítség esetleg egyedi könyvhöz? Írj combiba😉

Puszi : Tami❤