PULSE (Larry AU 18+)

19. fejezet

Adam azt mondja, adjak még egy kis időt neki. Niall viszont minden ilyen alkalommal oldalba böki, és arra venne rá, hogy lépjek azonnal, ne hagyjam kicsúszni a kezeim közül. Mintha még nem történt volna meg... A két kis akkumulátorom, akik napról napra életet töltenek belém. Amilyen csúnyán alakult minden Harryvel és velem, köztük épp annyira szépen. Egy hete még nem hittem volna, hogy itt tartunk majd: Niall ül Adam ölében, aki közben gyengéden simogatja a combjait, és arról beszélgetünk, mit kellene tennem, hogy Harry hajlandó legyen a közelébe engedni. Jó, hogy itt vannak nekem. Ha rájuk nézek, azt látom, hogy semmi sem lehetetlen, minden akadály legyőzhető.

Bármennyit is agyalok rajta, nem tudom eldönteni, melyikükre kellene hallgatnom, így végül a józanész helyett az érzés nyer, ami azt vonyítja a fülembe, hogy nem tudok nélküle élni. Ami megkérdi tőlem minden reggel, van-e értelme így felkelni az ágyból.

Három nap telt el. Három napja nem aludtam. Esetleg kimerültségemben itt-ott elájultam néhány órára, de azokat a rémálmokkal gyötört időket nem nevezném alvásnak. Hogy változott-e valami bennem ezalatt a pár nap alatt? Minden. Megtanultam végre mi az, ami fontos, és mi az, amin nem lehet változtatni, egyszerűen csak meg kell tanulni vele együtt élni.

Percekig állok mozdulatlanul a bejárati ajtónál. A november végi este sötétje vagy a hűvös szél sem tud sokáig rávenni, hogy bekopogjak. Csak nézem a makulátlan fehér felületet, és visszaidéződik minden, ami pár nappal ezelőtt történt itt. Darabokra hullott az életem. Cserben hagytam a szerelmem. És miért? A semmiért. Nincs rá magyarázat. A fülemben cseng anyám hangja, hogy nem érdemel meg engem, és a düh végül felemeli a kezem, és rátenyerel helyettem a csengőre.

- Kisfiam... – súgja anyám meglepetten, amint meglát, és a hangjára apám is azonnal megjelenik mögötte. – Gyere be!

- Nem – rázom meg a fejem magabiztosan. – Azért jöttem, mert szerettem volna, ha tudtok róla, hogy nem vagytok képesek megváltoztatni az érzéseimet. Szeretem őt. És bár neki kell most egy kis idő, hogy ezt belássa, nem fogom elengedni. És ha mindig így fogtok viselkedni, amikor velem van, ha választás elé állítotok, talán jobb, ha előre tudjátok, hogy őt fogom választani.

- De hát annyira csúnyán viselkedett veled...

- Fogalmad nincs, én milyen csúnyán viselkedtem vele, Anya! – nevetek fel frusztráltan. – Valamiért őszinte akart lenni veletek. Nem tudom miért, de szerette volna, ha tudtok a múltjáról. Én nem gondolom, hogy lenne hozzá bármi közötök, de megteszem neki, elmondom – jelentem ki szárazon. – Miután mindkét szülője meghalt, egyedül maradt a mostohaapjával, aki verte és megalázta. Részegen sorozatosan megerőszakolta. – Anyám a szája elé kapja a kezét, mire nyomatékosításképp bólintok. – Elszökött tőle, és mivel senkire sem számíthatott, nem igazán volt más választása, mint prostituáltként dolgozni. Ez az, amit szerintem nem kellett volna tudnotok. Ami miatt dühös lett, és elrohant tőlem. Mert azt hitte szégyellem, pedig egyszerűen csak ismerlek titeket, tudtam jól, hogy ti még nálam is nehezebben dolgoztátok volna fel.

- Istenem, ez borzasztó. Szegény fiú...

- Ne haragudj a viselkedésünk miatt – sóhajt apám is. – Mi csak a legjobbat szeretnénk neked.

- Én meg neki akarom a legjobbat. Három év pokol az utcán, aztán három év Johnny mellett... de most már itt vagyok én neki, és ezen nem tudtok változtatni. Ha megpróbáltok, egyszerűen csak eltűnök, és nem láttok többet. Nem érdekel, ti kit akartok nekem. Nem ti döntitek el, ki a legjobb. Én őt akarom. És ez nem vitatéma – jelentem ki keményen. – Ennyit akartam csak elmondani. Jó éjt Anya, Apa – biccentek.