Egy átlagos lány, akinek fogalma sincs arról, hogy ki is ő valójában. Egy valódi kincs... Egyesek szerelemnek nevezik, míg mások prédának... Vajon hogyan fog teljesíteni a mi kis főhősnőnk a különleges, éjszaka aktív, természetfeletti lényekkel sze...
- Már két napja elvitték! - hallatszódik ki az ordítás az ajtó mögül.
A folyosón lévő diákok összerezzennek egy pillanatra, majd mindenki megy tovább a maga dolgára. Az ablak mellett egy lány ül a falnak támasztva hátát. Apró karjait átkulcsolja lábai előtt, világoskék hajtincsei szépen fésülten hullanak az arcába. Szinte eltűnik az előtte elhaladó, egyenruhás diákok között.
Egy pillanat múlva hangos ajtócsapódás rázza meg a helyet és a vöröshajú nő dühöngve csörtet ki a folyosóra.
- Értse meg, hogy nem tehetünk semmit érte... - szólnának utána, de a lány durván becsapja maga után a faszerkezetet, szinte a festék is lepattogzik a falról mellette.
Eközben a kékhajú lányka is feláll és aggódó szemekkel fürkészi a frissen érkezőt. A vöröshajú lány dühösen megrázza a fejét.
- Ezek a szemetek nem tesznek semmit! - sziszegi ingerülten a kisebb lány elé érve.
- Értem... - hajtja le a fejét a kékség - ...akkor ez azt jelenti, hogy Lu-chan...?
Itt megakad a lány és barna szemeibe könnyek gyűlnek. A vörös hajadon azonnal megszorítja barátnője kezét és ajkaiba harapva, hevesen rázza meg a fejét.
- Mindenképpen visszahozom azt az idiótát! - kezdi húzni maga után az elkeseredett lányt.
- E-Erza...- hüppögi Levy párás szemekkel figyelve a másikat.
A csöngő megszólal az üres folyosón, mire Erza megtorpan.
- Menned kell órára, igaz? - kérdezi Levy, kiszabadítva csuklóját a másik szorításából.
A vörös zavartan bólint egyet és szemeivel a folyosó vége felé pislant.
- Megvársz? - indul el sietve a terem irányába.
- Igen! - kiált utána a kékség.
A léptek elhalkulnak és az ajtó becsapódása után síri csend honol a folyosón. Levy halkan felsóhajt és megmarkolva szoknyája alját bizonytalan léptekkel indul el a könyvtár irányába.
- U...Ü...V, mint vámpír...Ez az! - hallatszik egy a kelleténél jóval hangosabb örömkiáltás.
- Öhmm...esetleg segíthetek a keresésben, kiasszony?
- Oh...nem köszönöm, e-elnézést kérek az előbbiért! - fordul a könyvtáros irányába az apró lányka.
Kezeit idegesen tördeli maga előtt, egyik lábáról a másikra áll. Az idősödő hölgy zavartan elmosolyodva bólint, majd visszasiet az asztalához.
- Huhh... - fújja ki Levy a levegőt még egyszer utoljára ellenőrizve, hogy senki nem fogja zavarni az információ gyűjtésében - Akkor...lássuk csak! Vám...vámos...vámpénztár és...-
- Vámpír... - suttogja a lányka elégedetten, miközben nagy nehezen leemeli a poros, sárguló könyvet a polcról.
Izmait megfeszítve dülöngél el vele az egyik kisasztalig, ahol megkönnyebbülten dobja le a vaskos papírköteget. Pillanatokon belül helyet foglal a kisszéken és gyakorlott mozdulatokkal nyitja föl a könyv fedelét és lapoz bele a papírra vetett tudásba. Ujjai között csak úgy pörögnek a vékony oldalak. Hirtelen a barna szemek felcsillannak és a tulajdonosuk olvasni kezd a sorok között. A lap tetején nagyban díszeleg a cifra betűkkel írt cím: Honnan ismerj fel egy vámpírt...
Hihetetlen erő és gyorsaság, szinte fojtogató aura, elrejtett arc, kivillanó vérvörös szemek, betegesen sápadt bőr, természetellenesen hegyes szemfogak, rendkívüli szaglás, látás és hallás...
- Hmm...mindegyik igaz nagyjából - harap rózsaszín ajkaiba a kékhajú lány.
Arcán vegyes érzelmek látszódnak, zavarodottság és félelem uralkodik rajta.
Remegő ujjakkal lapoz egyet. Tudnivalók a vámpírokról...
Az embereknek mind különböző a vére...azonban léteznek egyes klánok, családok akiknek mindenki másnál különlegesebb a vérük. Legtöbbjük szinte teljesen eltűnt, azonban még mindig közöttünk járnak a leszármazottjaik...Ezek az emberek folyamatosan veszélynek vannak kitéve...Hiszen nem egy vámpír vadászik rájuk...Állandó prédák...
- Lucy...ő egy Heartfilia...- suttogja maga elé ijedten a lányka.
De akkor mégis mit fognak tenni vele?! Levyben villámgyorsan felmerülnek a hasonló kérdések. A lányka válaszokat keres...Mindig is tudta, hogy a barátnője különleges...na de hogy ennyire?
Vámpírok szokásai...
(Az információ nem bizonyítható) Egyes feljegyzések szerint ősi falukból rendszeresen elrabolták a fiatal lányokat éjszakánként. Reggelre már csak a teljesen kiszipolyozott hullák maradtak a falu bejáratánál. Ám egyes hölgyek nyomtalanul eltűntek, a holttestük sosem került elő. Legendák kezdtek el terjengeni arról, hogy átváltoztatták őket, azonban ez csak szóbeszédnek tekinthető. Egyes állítólagos ,,vámpírtanyák" közelében éjjelenként női sikoltásokat lehetett hallani, míg máshol azt beszélik látták az eltűnt hajadonokat holdteltekor menyasszonyi ruhában végigfutni a falun.
Hirtelen csengő szakítja meg a feszült hangulatot, a kékhajú lány pedig ijedten csapja vissza a könyv borítóját. Kapkodva visszacsempészi a kötetet a polcra és sietve indul kifelé a könyvtárból. A csöpp hajadon szíve a torkában dobog, ahogy összeráncolt szemekkel kutat a vörös hajkorona után a diáksereg sűrűjében. A tekintete elsiklik az ablak mellett, ahol mintha valaki belesne. Levyben megáll az ütő, ahogy szemei találkoznak a vérvörös íriszekkel. Egy hang sem jön ki a torkán, csak halálrafagyva áll a tömeg közepén.
- Levy! - kapja el valaki a kezét, mire a lány aprót sikoltva ugrik fel egyhelyben.
Remegő kezekkel mered a döbbent vöröshajúra a következő pillanatban pedig sírva öleli meg Erzát. A magasabb lány döbbenten simogatja barátnője reszkető hátát.
- Mi történt? - keresi a kékhajú tekintetét, azonban az még mindig zokogva fúrja a mellkasába a fejét.
- L-láttam egyet...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sziasztok!
Végre meghoztam a folytatást ehhez a könyvhez is! :D Ne haragudjatok a kihagyásért kérlek, muszáj voltam készülni, mert hétfőn vizsgázom és már most tiszta ideg vagyok :C
