Szemfogakkal szemben

1. -Átlagosnak tűnő-

Egy lányka szalad végig az utcán. Iskolai egyenruhája ide-oda himbálódzik karcsú testén. Szőke haja kibontva lebben fel, majd esik vissza a hátát verdesve. Oldaltáskája mintha külön életet élne, úgy szalad. A poros út melletti mezőn még csak most csillannak a hajnal első napsugarai, fényt szórva a zöld fűszálakra.

A szőke hajú lány lihegve rakja egymás elé a lábait. Akárki úgy gondolhatná, siet valahová. De ez az akárki téved. A fiatal tünemény nem azért siet, mert késésben lenne. Ó, nem... Ennél sokkal jobb oka van rá. Oda akar érni még a tanítás előtt. Hogy miért vezet az iskolába vezető út egy mező melletti elhagyatott úton keresztül, amikor a 21. században vagyunk? A válasz nagyon egyszerű. Ez nem egy átlagos iskola. És valójában a lány sem teljesen átlagos. Ugyan még nem tud róla, de különlegesebb mint azt valaha is gondolná. De ez még a jövő zenéje...

A lihegő lányka kezd kifáradni, ezért lelassít. Látszódik rajta, hogy már nem bírja tovább szusszal. Amint teljesen megáll, kezeit a térdein megtámasztva próbálja ismét normálisra lelassítani dübörgő szívverését. A hajnali hűvösségben kipirult arccal fújja ki a levegőt. Lehellete lassan száll fel és ahogy elkeveredik a hideg és párás levegőben, fokozatosan tűnik el. A lány felnyitja az előbbi fáradtságtól lecsukódott szemhéjait. Hosszú, sötét szempillái alól felcsillan tündöklő, barna szeme.

- Oda kell érnem... - suttogja a ragyogó hajnalhasadásnak.

Felegyenesedik és ismét futásnak ered. A nap már szinte félig felbukkan a láthatáron, mire az út mellett kisebb-nagyobb fák kezdenek gyülekezni. A szőkeség arcára egy apró mosoly ül ki. Ahogy áthalad a mostanra erdőt alkotó fák között, madárraj röppen ki a lombok közül. A lány odakapja a fejét és érdeklődve figyeli a szárnyaló tollasokat. Ahogy a madárcsapat köröz egyet az erdő körül és elsuhannak a szőke hajkorona tulajdonosa fölött az egyik röpködőtől egy puha toll hull le. A levegő időnként belekap és egy-két méterrel arrébb sodorja a pihekönnyű csodát. A lány csodálattal a szemében figyeli, ahogy a madártoll egyre lejjebb és lejjebb ereszkedik. Akaratlanul is kitartja kezét és szétnyitja ujjait. A toll puhán landol vékony ujjai között. Rózsaszín ajkai hangtalanul elnyílnak. A meghitt pillanatot egy hirtelen reccsenés zavarja meg. A szőkeség ijedten a hang irányába fordul, keresve annak okozóját. Barna szemeit végigfuttatja a fákon, de semmi rendelleneset nem talál.

- Hahó...? - próbálkozik halkan.

Csilingelő hangja teljesen elüt az eddigi csendtől. A bokrok hirtelen zörrennek és puha mancsok dobbannak a földön. A lány arcára kiül egy megnyugodott mosoly, ahogy meglátja az apró közeledőt. A fű közül két apró, pamacsos fülecske kandikál ki. Gazdájuk bizonytalanul fürkészi élénkzöld szemeivel a nála jóval nagyobb lányt. Az imént említett lassan, hogy nehogy elijessze az állatot, leguggol a földre és kinyújtja felé a kezét. Az állat macskatársait megszégyenítő bátorsággal merészkedik közel újdonsült társaságához. Lábaival óvatosan tapogatózik előre, amíg már csak egy pár centiméterre van a felé nyúló kéztől. Ragyogó zöld szemeivel egyenesen a lány barna szempárját fürkészi.

A lány lassan emeli közelebb az ujjait, mígnem újjhegyével megérinti a puha szőrt.

- Gyönyörű szemeid vannak... - suttogja az állatnak.

A macska szemei felvillannak és olyan értelmesen csillognak, hogy azt hinné az ember, értette is amit a lány mondott. A következő pillanatban viszont a szőrpamacsnak megrándul a fülecskéje és visszavonulót fúj. A lány mosolyogva néz utána, amikor himbálódzó farka végén észrevesz egy rózsaszín részt. Zavartan rázza meg a fejét, úgy tesz, mintha csak képzelődött volna.

- Lu-chan! - zavarja meg az erdő kellemes csendjét egy hang.

A szólított a hang felé fordul és egy kedves mosolyjal üdvözli a szintén iskolai egyenruhát viselő, kék hajú lányt. A kékhajú, apró lányka kezével int neki, hogy menjen oda hozzá. A szőkehajú lány feltornázza magát álló helyzetbe és kékhajú barátnője felé veszi az irányt. Gondolatai egyre csak visszakalandoznak az előbbi apróságra.

,,Milyen érdekes egy macska" gondolja magában.

Sziasztok! Meglepetés!

Új történet!!!!! Az az igazság, hogy a Sárkány Szívében kezdek egy kicsit kimerülni, ezért úgy döntöttem elkezdek egy másik, teljesen más témakörben íródott NaLut is! Ez persze nem azt jelenti, hogy teljesen leálltam a másikkal!! Annak is várható a héten a folytatása! na de térjünk vissza erre!

Hogy tetszett?

Mit gondolsz a témáról?

Folytassam?

Kommenteket nagyon várok, csillagot szintén! :)

Shiro~chan   :)

(u.i.  erről a macsekról ne feledkezzetek el, még fontos lehet)...