16 - Édes bosszú

71 3 1
                                    

Felkutattam az egész házat anya után majd meg is találtam a szobájában olvasni.

- Anya beszèlnünk kell. - Lèptem be a szobába ellenkezést nem türve de aztán feltünt valami. - Tyler ? - Furcsa volt hogy most nincs a sarkamban.

- Haza ment. - Magyarázta anya.

- Anya elkell valamit mondanom. - Vettem mèly levegőt. - Ma Martin meg mutatott egy horror házat. De valami nem volt rendben azzal a házzal. Valaki bentröl figyelt és rám mutatott egy nő... - Vallottam be " valamit " abból ami ma történt.

- Ismerem azt a házat. Nem szeretném ha annak a háznak a közelèbe mennél. - Sohajtott nagyot és aggodva vègig mèrt. - Talán Salem nem nekünk való hely.

- Anya, nem menekülhetünk örökké.

- Igazad van. De nagyon fèltelek. Nem akarom hogy bajod essen.

- Anya ha megigéred hogy nem költözünk el elmondok egy titkot. - Probálkoztam hátha bele megy az alkuba. Sosem szegi meg a nekem tett igéreteit.

- Rendben.

- Látomásaim vannak. Nem tudom hogy csak látom vagy tényleg történnek velem de ez az utolsó elèg durva volt.

- Mit láttál ? - Váltotta anyám hangját komolyra.

- Láttam egy nőt és egy pálcát. Majd a nő beszèlni kezdett hozzám és azt mondta a halál angyala ként fogom meg ismerni. Van ennek valami köze a horror házhoz ?

- Nem tudom kicsim. Viszont maradj távol attól a háztól. - Tudom hogy valamit titkol elölem. - Viszont van egy jó hírem. - Húzta bajos mosolyra a száját. - Hiro nálunk fog lakni egy ideig. - Majd ezzel vissza is fordult a könyvéhez.

Ennyi kèsz elegem van. Nem birtam tovább a szobámba indultam és rá gyujtottam. A tüdöm lassan megtelt nikotinnal és kellemesen szédülni kezdtem. Hiro itt ?! Na ne ez csak egy vicc lehet. Hogy ki is Hiro és mit jelentett nekem ? Hát mondjuk ugy hogy MINDENT jelentett nekem. Fájdalmat, örömöt és persze a végén teljes depressziót. Ő volt az első nagy ő az életemben. Azt hittem vele majd letudom élni az életem. Hát nem igy lett. Magamra hagyott csak mert neki valami puccos külföldi tanulmánya akadt. Sose akartam ujra látni, megbántott és nem bocsátok meg neki! 3 évet elvett az életemből.

Ekkor egy ördögi ötlet futott át az agyamon....

Rendben! Itt fog lakni, szóval itt az alkalom hogy pokollá tegyem az életét. Azt is megfogod bánni hogy megszülettél....

     ****** 3 nappal késöbb ******

- Biztos hogy minden rendben lesz ? Nem muszáj dolgoznom mennem ha nem akarsz találkozni Hiroval. - Probálkozott anya.

- Nyugi, nem lesz itt semmi baj. - Mosolyogtam mint egy kisangyal az már csak mellékes hogy egy démon ügyködött bennem.

Anya elment majd egyedül maradtam.  Ugy döntöttem a frászt hozom rá vagy megpróbálom megölni. Mivel az elmult 3 napban az erőmet gyakoroltam elèggé meg erösödtem. Már nem jelentett gondot hosszabb ideig használni meg persze repülni. Na vajon hogy probáljam meg megölni?

                *** Kopp-Kopp***

Gondolatomból Hiro ráncigált ki ahogy belèpett az ajtón. Megtorpant ahogy meglátott majd lefagyott. Bennem pedig megszolalat a kisördög ITT AZ IDŐ!

Fejem lehajtva az ajtó felé intettem mire az bezárult majd a lèpcsöfölé repültem és egy mozdulattal egy vázát irányitottam felé majd fény sebességel ki tért elöle.

- Tudom hogy dühös vagy .... - Kezdte de meg sem hallodtam.

- Most meghalsz. - Huztam ördögi vigyort az arcomra és minden eröm össze gyüjtve rá irányitittam a haragom.

Teste megfeszült majd a levegöbe emelkedett. Moccani sem birt nem hogy megszolalni. Éreztem magamban az erőt hogy kèpes vagyok rá. Minden egyes porcikám átjárta és csak is a vérére szomjaztam. A hirtelen igénybevételt viszont a testem nem birta. Az orrom már el kezdett vèrezni ahogy karom felemelve tüskéket dobtam Hiro felé. A tüskék hegyes részei néhol felsértették vagy èpp bele hatoltak a testèbe.

- Elèg. - Hallodtam meg egy nyugodt ám de parancsoló hangot a hátam mögül.

Homályosodni kezdett minden majd karok fonodtak a derekam köré. Éreztem hogy az erös karok felemelnek majd a világ teljesen megszünk körülöttem.

Egy sötét szobában èbredtem, minden porcikám sajgott. Megkiséreltem egy gyatra felkelést de mintha az ágyhoz kötöztek volna. Szólni probáltam de a torkomon egy árva szó sem jött ki. Más választásom nem maradt igy vissza probáltam aludni. Az álom lassan nyomott el de sikerült.

Köszönöm a csatlakozott és eddig is itt volt követöimet. Tudom hogy a rèszek lassan jönnek de remèlem azèrt élvezitek. 😘😍

Salemi BoszorkányokWhere stories live. Discover now