Hazamentem. Egyszerűen nem bírok most a Falkával találkozni. Egyre csak azok az ártatlanok jártak a fejemben, akiket kísérletekkel kínoztak. És most nem tehettem semmit sem. Azzal viszont nem számoltam, hogy otthon az egész Falka fog fogadni a kanapémon.
-Mit kerestek itt?
-Szükségünk van egymásra, ha egyszer már ennyire elkeseredtünk. Szerinted nem?-kérdezte Stiles.
-Idióta, persze, hogy szerinte is, de azért mégiscsak őt érinti ez a felfüggesztés a legjobban. Hisz mégis csak ő az, aki ott volt bennt közöttük.
-Dereknek igaza van. Tudom hogy most mindenki elkeseredett, de higgyétek el, én most főleg. Emlékszem rájuk...
Mind kérdőn bámultak rám. Elhiszem, hogy nem tudták, hogy miket hordtam ott össze. Nem lehet elhinni, hogy ennyire megviselőek ott a körülmények. Ez több szempontból felháborító. Most vajon mit gondolhatnak arról a helyről! Biztos valami őrült, veszélyes csodabogarakkal teli börtönnek. De végülis az, nem igaz? Az érzéseink nagy részét elhagytuk a sok kínzásnál, aminek alávetettek. Szinte biztos vagyok benne a gondolataimat látták kiülni az arcomra, mert Stiles félve nézett rám, a farkasok pedig Derek kivételével hátraléptek. Ezek ellenére viszont legszívesebben elsírtam volna magam a szenvedő alanyokért, de előttük ezt nem tehettem meg, mert nem engedhetem, hogy gyenge legyek előttük. Most nem. Minél előbb egyedül kell maradnom,hogy kiengedhessem ezeket. Hogy kiengedhessen a könnyeimet, melyeket már az elfogásom óta magamban tartottam.
-Menjetek el innen!
-NEM!!!!!!-jött az egyhangú válasz mindenkitől.Távol kellett volna maradnom Beacon Hills-től, az lett volna az ésszerű választás. De nem, nekem a józan ésszel kell ellenkeznem, sőt, még az ösztöneimre sem hallgatok. Ez a legrosszabb. Minden közül. Lehetetlen egy alak vagyok. És most már békén sem akarbak hagyni. Lehet aggódnak értem? Nem, biztosan nem. Ezt a gondolatot gyorsan el is vetettem, hisz mégis ki lenne képes egy szörnyért?
-Miért?-biggyesztettem le az ajkam.
-Mert ezt meg kell beszélnünk.
-Velem?
-Igen.
Felsóhajtottam. Miért nem tudnak egy kicsit békén hagyni? Esetleg egy estére. meg fogok őrülni tőlük. Vagyis nem pont tőlük, hanem az érzéseimtől. Szomorú, bár nem tudom, hogy ennél jobban is meglehet őrülni. De mindig van alacsonyabb fokozat, amíg pokolra nem jutok. Ha így folytatják ez hamar megtörténik. Hamar elvesztem az eszem. Eddig egész normálisnak, épeszűnek tartottam magam. De most nem érzem maga annak.
Nem törődve velük felmentem a szobámba, ott be a fürdőbe és átvettem a ruhám egy pizsire. Amikor kiléptem az ajtón, akkor mind a hálómban ülve vártak. Eltátották a szájukat a pizsamám láttán. De a szemem alatt lévő fekete karikák lebeszélték őket a vitatkozásról. Rohadt fáradt vagyok. Legszívesebben most itt elaludnék. Lefeküdtem az ágyba és kérdőn néztem rájuk.
-Na, akkor nem beszéljük meg a mindenfélét?
-De. Na szóval...
Egyre távolabbról hallottam, amit mondtak, majd minden elsötétült, én pedig készségesen érkeztem meg az álmok birodalmába.
ESTÁS LEYENDO
Egy Farkas Párja (TW FF. )
FanficRégebben Derekkel éltem, de megzsaroltak és elkaptak, hogy kísérletezzenek rajtam. Derek lehet azt hiszi elhagytam, de másról van szó. Egy szervezet kiszabadított. Most pedig kiszabadítóim szorulnak a segítségemre.
