(Van, ami nem változik.)
Shadow Black egy 17 éves lány és Észak Karolinában él az anyukájával és a 2 bátyjával Evan-el és Nate-el akik 18 évesek. A Davidson magán suliba jár, ugyan úgy a két bátyja is.
Kis koruk óta legjobb barátok voltak Nash-el...
Reggel motor hangra ébredtem. Érdekes. Nem emlékszem arra, hogy tegnap elaludtam volna. Megrántottam a vállamat és kinéztem az ablakon. Ott állt az én drága egyetlen motorom. Felvettem a nyúlcipőm és már futottam is le. Kirontottam az ajtón és felkiáltottam: -KICSIKÉM!- azzal a lendülettel félre löktem Nash-t. Várjunk csak... Nash? Észre sem vettem, hogy itt van. -Neked is szia baba.- morogta, de azért láttam azt a kis vigyort a szája sarkában. -Jah igen, helló.- köszöntem, de közben minden figyelmem a picinyemre irányult. Begyújtottam és a hangja betöltötte az egész utcát. Oh igen baby. Úgy ahogy voltam, fekete rövidnadrág és fekete testhez simuló crop top "FUCK" felirattal, el hajtottam ott hagyva Nash-t. Még gyorsan visszanéztem rá, de ő csak vigyorogva megrázta a fejét és bement a házba. Én is elmosolyodtam aztán pedig minden figyelmemet az útra szenteltem. Egyik percben még hihihi-hehehe, aztán pedig éreztem ahogy egy bogár nekicsapódik a homlokomnak. Gyorsan letöröltem, még az kell, hogy valaki lássa a légy szart a fejemen. Megáltam egy pirosnál és halottam egy másik motor hangját mellőlem, oldalra néztem és megláttam egy gyönyörű yamaha-t. 👇
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egy fiú ült rajta, fekete nadrág és fekete bőrkabát, a fején matt fekete bukó így nem láttam az arcát. Nagyon ismerős volt, de nem tudtam hova tenni. Nem Ryder volt az, nem is Nate és nem is Evan. Érdekes. A srác mellőlem versenyt kért, én pedig szívesen bele is mentem. Az utakon nem volt senki, sehol egy rendőr. Amint a lámpa zöld-re váltott elindultunk. Elősször én voltam az első, ez nem tartott sokáig mert perceken belül az idegen elhúzott mellettem. Bele adtam mindent és a végén sikerült legyőznöm. Megálltam az út szélén és a fiú követett. -Ki vagy?- kérdeztem és felvontam az egyik szemöldököm. A fiú levette a bukóját, nekem pedig az állam valahol a földön koppant. Miután sikerült összekaparnom magam a mini-sokkból megszólaltam. -Nem mondtad, hogy van motorod.- mondtam neki. -Nem kérdezted.- válaszolta egyszerűen. Leszált a motorról és odasétált mellém. Én is leszáltam, a motornak döntöttem a hátam és hagytam, hogy a fiú a derekamnál fogva magához húzzon és megcsókoljon. Azonnal visszacsókoltam. A pillanatot egy fényképezőgép kattanása szakította meg, Nash lassan elhúzodott tőlem, de a homlokát az enyémnek támasztotta és a kék szemeivel az én szürke íriszeimet vizsgálta. A szemem sarkából láttam, ahogy az idegen faszi felhúzza az ablakot és elhajt a fekete furgonnal. -Szerinted melyik újság címlapján fogunk szerepelni?- kérdeztem Nash-t. Egy napja hogy visszajöttünk, de máris a nyakunkon vannak. -Nem tudom, de megveszem. Sőt írok a lesifotósnak, hogy küldje el a képet.- vigyorgott. Olyan cuki amikor ezt csinálja. Az egyik kezemet az arcára simítottam amíg a másikkal a tarkójánál fogva magamhoz húztam egy csókra. Amikor elhúzóttunk, egy hatalmas taps vihar keletkezett. Egy tinilányokból álló tömeg állt előttünk. Sikítottak és csak azt hajtogatták, hogy mennyire cukik vagyunk és hogy mennyire örülnek, hogy együtt vagyunk. Mosolyogva köszöntük meg én pedig mosolyogva kitártam a kezemet és elkiáltottam magam hogy: "Csoportos ölelééés". A lányok sikítottak és megindultak felém. Majdnem felborultunk, de az sem zavart volna. Láttam, hogy Nash lefényképezett minket, a telefonját a zsebébe mélyesztette és csatlakozott az ölelésbe. Ez után a lányok kértek Nash-től és tőlem is (♡) egy autogramot meg képeket. A kisebb találkozó után felültünk a motorokra és elmentünk haza.
-Anya?- kérdeztem amikor beléptem a házba. -Konyha.- jött a válasz. Megfogtam Nash kezét és mentünk a konyhába. -Szia anya.- köszöntem és adtam neki egy puszit. -Szia Cassy.- Nash is köszönt és megölelte anyut. Imádom, hogy jól kijönnek mert ha kellene sem tudnák választani. Mindketten a családom. Anya, Nate és Evan a jelenem, Nash pedig a jövőm. -Milyen volt Hawaii?- kérdezte anya és mindkettőnk elé letett egy egy tál palacsintát. -Nagyon jó. Imádtam ott lenni és biztos hogy még vissza megyek oda.- válaszoltam teli szájjal. Igazán nőies mondhatom. -Jólvan kicsim, elősször nyeld le, aztán beszélj.- mondta anyu tipikus anya stílusban.
Felmentünk a szobámba, csak feküdtünk az ágyon és beszélgettünk az élet legfontosabb kérdéseiről. -Ha lenne egy unikornisod, hogy neveznéd el?- kérdeztem Nash-t. Tök komolyan gondoltam a kérdést. Ez engem igenis érdekel. Sosem tudod mikor bukkan fel egy unikornis a kertetben. -Őm... Szivárvány fingó.- válaszolta egy kis gondolkodás után. -Jobbat nem tudtál volna kitalálni?- de most komolyan. Hát mi ez a név? Szégyen. -Bocs.- tárta szét a kezeit amolyan "MostMiAFasztVárszTőlem?" stílusban. -Tudod, hogy többre nem telik.- tette hozzá. -Te jössz. Kérdezz.- hagytam rá a dolgot. -Mit csinálnál, ha egy sivatagban rád jönne a szarás? Mivel törölnéd ki azt a formás popódat?- kész, vége, ennyi, finito. Eddig bírtam. Elkezdtem röhögni mint egy hiéna, a szemeimet már nem győztem törölgetni szóval hagytam is a francba, a hasam pedig már fájt a sok nevetéstől. -Én annyira szeretlek Nash.- mondtam végül a szemébe nézve. -Én is szeretlek Shad. Nagyon.- mondta és megcsókolt.
