Come and Get it

Diez

Tíz

„Csak ülsz és érzel. Valami különlegeset, valamit amit még soha"

Xabi Alonso-nak kezdett elege lenni. Azt már megszokta, hogy egy-két fotós néha lefényképezi, még azt is megbocsátotta nekik, ha némelyik családi program közben készítettek fotókat, vagy a személyes ügyeiről írogattak a bulvárlapok. Ezt viszont már igazán túlzásnak érezte. Lassan két hónapja minden magazin az ő magánéletükkel foglalkozott. Nem értette, hogy miért nem bírják elfogadni, hogy a Nagore-val való házasságát lezárta, és Larával szeretne családot alapítani. Csak boldognak lenni, csak szeretni a legcsodálatosabb nőt, akivel életében találkozott.

   Nyűgösen ért haza a fárasztó edzése után, de a konyhában szorgoskodó Lara látványa megnyugvással töltötte el. Úgy érezte, jó helyen van.
- Szia – lépett a nő mögé, és csókolt bele a nyakába. A nő nevetve fordult meg, és fonta karjait köré – Jó erre hazajönni.
- Örülök – felelte Lara – Megterítenél? Milyen napod volt?
- Csak a szokásos. Edzés után megint megtaláltak a firkászok – magyarázta a férfi miközben kitette a tányérokat.
Lara homlokán ránc jelent meg, mikor újra Xabi felé fordult.
- Miért nem hagynak minket békén?
- Nem tudom, de most megmondtam nekik, hogy semmi mást nem akarok, csak békét és, hogy családot alapíthassak veled.
A fiatal nő az ajkába harapott. Utálta a gondolatot, hogy nem mondta el Xabi-nak. Szerencséje volt, a férfi tovább beszélt. Mesélte a vele történt eseményeket.
- Képzeld, felhívott ma az ügynököm.
- És? Mi a helyzet?
- Azt mondta, a Bayern München ajánlatott tett értem.
Ez érdekelte Lara-t. Felvont szemöldökkel mosolyodott el. Szerelme ránézett az imádott nő arcára, és nem érette annak kifejezését.
- Mi az?
- Semmi – vont vállat végül Lara – Milyen az ajánlat? Gondolkozol rajta?
- Meg akartam veled beszélni – vallotta be a férfi, és barna szemeivel Lara tekintetét kereste. A nő bólintott, elszoruló szívvel hallgatta ezt. Elhatározta, hogy el fogja mondani őrizgetett titkát Xabi-nak. Közben elkészült a vacsora, és Lara az asztalra tette.
- Pablo azt mondta, hogy a csapattól azt válaszolták, az ajánlat méltányos egy korombeli játékosért – Xabi lemondóan sóhajtott.
- Jaj, macim, ne vedd magadra.
- Öregnek érzem magam.
- Messze vagy te attól – biztosította Lara szerelmét kezét a férfi karjára simítva – Minden reggel és este bebizonyítod nekem.
Xabi pajkosan elvigyorodott és csókra hajolt Lara-hoz. Pár percig csendben ettek.
- És egyébként nem gondolkoztál el a dolgon?
- Dehogynem – bólintott azonnal Xabi – Az esély, hogy új helyen kezdjek új életet veled... nagy lehetőség lenne. De München nagyon messze van és...
- A gyerekek, persze – bólintott Lara, és nem tehetett róla, könnyek szöktek a szemébe.
Xabi értetlenül nézett fiatal kedvesére.
- Mi a baj Lara?

- Engem is megkerestek... még amikor Londonban voltam, Guardiola nagyon szerette volna, hogy az ő kispadjukon üljek.
- És nem fogadtad el? – lepődött meg Xabi.
- Nem... München nagyon messze volt.. tőled, tőletek. Akkor még nagyon friss volt, nem akartam megbántani a fiúkat, azzal, hogy az ellenfélnél dolgozok pár héttel azután, hogy eljöttem.
Xabi megértően bólogatott.
- De most... már mehetnél hozzájuk.
Lara bólintott, majd mosolyogva vállat vont. Nagyon igyekezett elrejteni, hogy mit is érez igazából. Hiszen ez nagyon jó lehetőség lett volna. De nem akart elégedetlennek tűnni. Hiszen végre Xabi-val volt, mellette aludt el és ébredt minden reggel.

***

   Lara Contreras büszke és boldog volt. A Real Madrid megnyerte a Bajnokok Ligáját egy hónapja. Természetesen Lara ott szurkolt a focistáiért a Bernabéu-ban Xabi oldalán. A férfi úgy izgult csapattársaiért mint addig még talán soha, és rettenetesen utálta magát, hogy az eltiltás miatt nem küzdhetett ő is a pályán. Az egész éjszakán át tartó ünneplésben aztán kitombolták magukat mindketten. A korábbi hetekben felgyülemlett feszültséget féktelenül tudták levezetni. Akkor az örömmámorban úszva, a többiek nevetése és kiabálása között, a konfettitenger közepén, Xabi hirtelen magához rántotta Lara-t, és a hangzavaron keresztül a fülébe kiáltotta:
- Menjünk Münchenbe!
Lara egyetlen pillanatig habozott, mielőtt a férfi nyakába ugrott volna. Olyan szorosan ölelte, ahogy csak tudta, és akkor már nem létezett más, csak ők ketten.

   Azóta a boldog, önfeledt pillanat óta négy hét telt el. Azóta pedig, hogy Lara elmondta a titkát Xabinak, egyetlen éjszaka. Nem bírta tovább, muszáj volt. A férfi nagy reményekkel tervezte közös jövőjüket, és Larának minden mondata után összeszorult a torka. Mert Xabi terveiben hatalmas kertes ház, közös kutya, és lehetőleg minél hamarabb egy kisbaba is szerepelt.
- Xabi... nekem... el kell mondanom valamit – a narancssárga kanapén ültek. A férfikényelmesen elnyújtózott, Lara szorosan maga alá húzta lábait. Szerelme kíváncsian nézett rá, apró ránc jelent meg a homlokán, amiről a fiatal nőtudta, hogy az aggodalom jele.
- Tudom, hogy neked ez nagyon fontos és... – Lara nagyot sóhajtott – és tudom,hibáztam, hogy nem mondtam el eddig.
Nem tudott, nem mert Xabi szemébe nézni.
- Én nem... én nem tudok neked mindent megadni amire vágysz.
- Hogy ne tudnál? Életem szerelme vagy.
- Nagyon szeretlek. De pont ezért... én megértem, ha... ha mégsem akarod ezt.Engem.
- Mi a baj Lara? – Xabi a kezéért nyúlt, de ő elhúzódott.
A nő a hajába túrt, és lehajtott fejjel, könnyekkel szemében elsuttogtavallomását.
- Nekem... nekem nem lehet gyerekem.
Xabi elmosolyodott.
- Én megértem, hogy még fiatalnak érzed magad hozzá. És itt van ez az újlehetőség Münchenben...
- Nem Xabi. Nem érted. Nekem nem lehet. Nem csak most, soha.
- Ezt meg ki mondta neked? – horkant fel Xabi.
- Nőgyógyászok. Négy nőgyógyász.
- Az nem jelent semmit. Akkor elmegyünk egy ötödikhez, meg egy hatodikhoz meg egy húszadikhoz. Mikor mondták ezt?
- Az első tizenhét éves koromban mondta. Borzasztóan fájt a hasam, bevittek a kórházba. Ciszta volt, nagy kiterjedt, minden ami kell. Négy és fél órás műtétvolt. Állítólag anya végig sírta. Amikor felébredtem az altatásból, akkor mondta az orvos. A méhszövet nagy részét el kellett távolítani – Lara ismét lehajtotta a fejét.
- Miért nem mondtad el ezt eddig? – kérdezte Xabi, végtelenül szomorú hangon.
- Féltem... tudom, hogy mennyire szereted a gyerekeidet, és... szóval én ezt nem tudom megadni neked. Attól féltem, hogy ha elmondom, akkor... akkor már nem fogsz akarni engem. Tehát... ha mégsem szeretnél velem jönni Münchenbe, én megértem.
Lara felállt, és elindult a fürdőszoba felé. Xabi olyan hirtelen ragadta meg acsuklóját, hogy majdnem elesett a könnyű rántástól.
- Sajnálom, hogy nem mondtad korábban – a férfi szeme mély, sötétbarna volt, ésannyi érzelem sugárzott belőle, hogy szinte perzselte Lara-t – De ez nem változtat semmin. Szeretlek Lara. Mikor hiszed már el? Mikor hiszed végre el,hogy mindennél jobban szeretlek? Eldöntöttük, veled megyek és ezen semmi nemfog változtatni. Jó?
Óvatosan magához húzta a nőt. Centiről centire közeledtek egymáshoz, és közben Lara kezdte elhinni. Hogy ilyen van, hogy lehet ennyi szeretetet érezni.