Come and Get it

Quinto

„A szívnek megvannak azok az érvei amiket az értelem nem ismer"

- Nem értem magát hölgyem – nézett összehúzott szemöldökkel Carlo Ancelotti az előtte ülő nőre. – Nem telt el egy hónap azóta, hogy ugyan itt ültünk.
- Tudom uram – sóhajtott fel Lara – De.. Sok minden megváltozott azóta. Úgy érzem, nem tudnék ugyanúgy dolgozni mint eddig.
A férfi fürkészően nézte a szép, szomorú arcot.
- Nem mondja el mi történt ugye? - az edző természetesen kíváncsi volt.
- Nem szeretném – rázta meg mosolyogva a fejét Lara.
- Akárhogy is, örülök, hogy megismerhettem, és sajnálom, hogy így döntött. Köszönöm amit a fiúkért tett, valami azt súgja nekem, hogy maga nélkül ez a csapat nem biztos, hogy csapat lenne.
Lara erre nem tudott mit mondani, csak mosolyogva megvonta a vállát.
- Köszönöm a türelmét uram – utoljára kezet fogott a vezetőedzővel, majd a nő elindult a folyosókon, hogy még egyszer utoljára megnézze a Real Madrid edzését, s végül elköszönjön a focistáitól is.
Leült a helyére, jobb oldalt, a második sorba, és nézte az üres pályát. Összeszorult a szíve, úgy érezte önmagából hagy itt egy darabot. Pedig szeretett volna mellettük lenni, amikor megnyerik a Bajnokok Ligáját, mert Lara tudta, hogy így lesz.
A játékosok megérkeztek a pályára, és összeszokottan kezdtek bele feladataikba. Lara tekintete végigsimogatta az ismerős alakokat, az egész helyet, az arcokat. Szomorúan nézett a férfira, aki nem viszonozta pillantását. Nem beszéltek azóta, pedig Xabi biztos tudott Lara döntéséről. Szinte mindenki tudott már róla. Az edzés végén mégis szomorúan néztek az öltözőbe belépő nőre, aki szintén bánatos volt.
- Nem tudom mit mondhatnék – kezdett bele Lara – Tudjátok... Ti voltatok a családom az elmúlt években. Olyan közel kerültünk egymáshoz, amit én magam sem gondoltam volna... A legjobb barátaim vagytok...
- Akkor miért mész el? – kérdezte dacosan Marcelo. Lara pillantása most önkéntelenül is Xabi felé rebbent, akinek tekintetében olyan mély fájdalmat látott, amit ő maga is érzett.
- Mert...Gondolnom kell magamra is néha. Mellettetek... – következő mondattal Lara tudta, hogy meg fogja bántani a fiúkat, de muszáj volt, hogy ne keressék őt – Én... Nem azért végeztem el az egyetemet, hogy gyerek csőszködjek és párkapcsolati tanácsokat adjak.
Páran egyet értően bólintottak, mire Lara megnyugodott. Akkor eléggé hihetően adta elő.
- Fiúk... - a nő érezte, hogy hamarosan nem fogja tudni visszatartani a könnyeit – Szeretlek Titeket, és a legjobbakat kívánom Nektek. Nyerjetek nekem egy nagy kupát!
A focisták közül többen elmosolyodtak, és Ramos hangtalanul formálta: „Megígérem!". Lara szemét most már tényleg elfutották a könnyek.
- Akkor hát... Sziasztok – köszönt el legjobb barátaitól, és a lehető leggyorsabban indult kifelé. Szinte szaladt a parkolóba, ahol már várta egy taxi és a csomagjai.
- A Barajasi reptérre legyen szíves.
- Rendben kisasszony – válaszolt a sofőr.
Lara az ablaknak támasztotta a fejét, és sűrű szempillái között végre utat talált az első könnycsepp.

***
Amikor Lara felhívta Xabit, határozott szándéka volt, hogy pontot tesz ennek az ügynek a végére. Megmondja a férfinak, hogy bár tényleg kedveli, hagyjon abba mindenféle ábrándozást, mert köztük soha, semmiféle kapcsolat nem lehet, a szokásos pszichológus-kezelt kapcsolaton túl. Nem lenne helyes, mondogatta magában az érveket Lara, amíg Xabira várt. Utóbb rájött, hogy valószínűleg célszerűbb lett volna egy nyilvános helyen találkozniuk, nem ismételten a lakására hívni a férfit. A végén még azt hiszi, hogy ennek az egész őrültségnek bármilyen esélye van. Lara egy pillanatig elmélázva üldögélt, de megszólalt a csengő.
- Gyere be – nyitott ajtót a férfinak, aki félszegen lépett be. Néma csendben ültek le Lara narancssárga kanapéjára.
- Ez így eléggé kínos – kezdett bele Xabi – Sajnálom amit a múltkor mondtam és... - de a férfi elhallgatott. – Tudod mit? Nem sajnálom. Nem sajnálom, mert azt mondtam amit érzek.
Átható szemei csillogtak, mikor Larára szegezte őket.
- Ennek semmi értelme Xabi..
- Tudom – bólintott rá a férfi – Tudom, hogy őrültség, hogy hülyeség, hogy veszélyes. De akkor se tudok máshogy érezni irántad. És tudom, hogy Te is érzed.
Lara elhatározása kezdett eltűnni.
- Én... Akármit érzek is, teljesen mindegy, mert nem lehet. Nem lehet köztünk semmi.
- Miért nem?
- Azért mert... - Lara hitetlenkedve rázta meg a fejét – Mert Te nős vagy, és nem mellesleg a páciensem.
- A páciensed? – kérdezte Xabi, és szemöldökráncolva közelebb hajolt Larahoz.
- Igen – bólintott Lara, a férfi tekintete rabul ejtette és bár az agya azt súgta neki, hogy most meg kéne mozdulni, és távolabb húzódni, nem akaródzott neki. Nagyon nem.
- Nem érdekel – suttogta Xabi és megcsókolta Larat. Olyan lágyan és finoman, mintha attól tartana, hogy nem is igazi az egész. De érezte a lány száját, ahogy tétován, szinte önkéntelenül nyílt meg, utat engedve nyelvének. Lara felsóhajtott, és az a pici ellenállása is elmúlt, ami a legelső pillanatban még megvolt. Miközben kezeit magától fonta Xabi nyaka köré, a férfi az arcát simogatta. Szerették volna minél közelebb érezni magukhoz a másikat. Xabi ölelésében Lara úgy érezte hazaért. Aztán mégis erőt vett magán, és elhúzódott a férfitól.
- Ezt miért kellett?
- Mert ha ez volt az egyetlen csókunk is az életben, most már azzal a tudattal szenvedhetek a hiányodtól, hogy Te is ugyanúgy szenvedsz nélkülem.
Lara nem tudott megszólalni, pedig gondolatok százai kavarogtak a fejében. Nem tagadhatom, tényleg érzek iránta valamit. Sőt. Vágyom az érintésére, pedig tudom, hogy nem szabad. Szeretnék vele lenni, mellette lenni minden pillanatban. Mellette elaludni, majd a mosolyára felébredni.
- Ha ez kiderül, mindennek vége. – Xabi közbe akart szólni – Én valószínűleg számító ribanc leszek, Te pedig csak egy szegény férfi, akire nem figyelt oda eléggé a felesége. Én leszek a hibás, nem Te.
A férfi összehúzott szemöldökkel nézett Larára.
- Valószínűleg meg fogom bánni, de úgy érzem azt jobban bánnám, ha nem engednék ennek.
- Minek?
- Ennek az érzésnek, hogy veled legyek. Önző vagyok, ha boldognak érzem magam amikor melletted vagyok?
- Te mindig olyan jó vagy mindenkihez, legyünk önzőek. – felelte Xabi, de ezeket a szavakat szinte már Lara szájába suttogta. Most Lara volt az, aki a csókot kezdeményezte. Olyan szenvedéllyel csókolták egymást, hogy szinte fizikai fájdalmat okoztak a másiknak. Larát belső tűz emésztette, egyre közelebb és közelebb akarta érezni a férfit. Mielőtt teljesen átadta magát a vágyainak, egyetlen gondolat futott végig az agyán: Ezért pokolra kerülök. Aztán a hosszú csókot meg sem szakítva, elkezdte kigombolni Xabi ingjét.

***

- Nem is tudom mit csinálnék nélküled Mes – sóhajtott fel Lara, mikor már Mesut Özil konyhapultján ült, annak londoni lakásában.
- Ügyes lány vagy, feltalálnád magad – mosolygott Mesut – Most pedig kérlek mesélj el mindent, mert nem teljesen értettem amit elhadartál a telefonban.
Lara felsóhajtott, és elgyötörten nézett barátjára.
- Úgy kezdődött, hogy... - kezdett bele fáradtan a nő történetébe.
- Hát jól összegabalyodtak a dolgok mióta eljöttem – vakarta meg tarkóját Mesut fél órával később.
- Ne is mondd – sóhajtott Lara, mire barátja megölelte – Én csak... Nem is tudom, hogy képzeltem. Szeretem őt – a nő szemei könnyben úsztak a mondat végére.
- Látom. Sőt, ha őszinte akarok lenni mindig sejtettem, hogy tetszel neki. Úgy nézett rád, ahogy egyetlen más nőre se. Még Nagore-re se. Mindig volt köztetek valami különleges.
- Tudod ettől nem érzem magam sokkal jobban.
- Nem baj, ha még nem érzed jól magad. Itt maradhatsz nálam amíg csak szeretnél.
- Köszönöm Mesut. Nem tudom mit csinálnék most nélküled.
- Ugyan már, ezért vagyok Napsugár.

***

Sergio Ramos már több mint három hete gondolkozott azon, hogy miképpen tudná Larát és Xabit összehozni. Abban ugyanis biztos volt, hogy barátainak együtt kéne lennie. Most, pedig, hogy megszületett fejében az isteni szikra, segítségre volt szüksége. Ezért épp beavatta Iker Casillas-t a lány titkába.

- Ez komoly? Xabi és Lara? Nem hiszem el...
- Gondolkozz! Az utóbbi fél évben ha mentünk valahová a csapattal, akkor Lara hányszor aludt veled vagy velem, és hányszor Xabi-val?
- Hát mostanában tényleg vele osztotta be magát, de azt gondoltam, hogy csak mert jóba lettek.
- Igen, mondhatni eléggé összemelegedtek. És én mondom neked, elkaptam néhány pillantást köztük, úgy néztek egymásra,... hogy... szeretnék olyan férfi lenni, akire nő így tud nézni. Iker, ezek ketten szeretik egymást!
- És mégis mit vársz tőlem?
- Hogy segíts nekem! – vágta rá azonnal Ramos, és a kapusnak az a balsejtelme támadt, hogy őt bizony most valami olyanba fogják belerángatni, amit nagy eséllyel meg fog bánni és a legnagyobb valószínűséggel nem fog elmondani Sara-nak.
- Legyen – sóhajtott fel Iker.
- Oké – lelkesült fel Sergio – Akkor azzal fogjuk kezdeni, hogy megkeressük, hol dolgozik Nagore.
- Miért?
- Mert az a gyanúm, hogy van valami gyanús Nagore körül.
- Aha – bólintott nem túl lelkesen Casillas.
- Na, Laráért csináljuk! – bokszolt bele barátja vállába a védő.
- Jó-jó – egyezett bele Iker, és elővette a telefonját – Akkor rákeresek hol dolgozik Nagore.
Egy pár perc múlva már meg is volt a cím. Az internet csodákra képes.
- Akkor most menjünk oda! – rendelkezett a lelkes Sese. Iker lemondóan sóhajtott, majd megadva magát felajánlotta, hogy az ő autójával menjenek.
Húsz perccel később már Madrid belvárosában várakoztak egy nagyobbacska üzlet előtt.
- Biztos ez Nagore üzlete?
- Igen, biztos. Nem kell még nyolcvanharmadjára is megkérdezned – válaszolta fáradtan Iker – Még csak 5 perce várunk.
A percek lassan teltek, és a fiúk arra lettek figyelmesek, hogy már több mint egy órája ültek az autóban, napszemüveggel álcázva magukat. Aztán egyszer csak...
- Ott! Ott jön!
- Hol? – nézett körbe kábán Ramos.
- Ott! Most indult el a kocsijához!
- Látom!
A két focista néma párbeszéddel döntötte el, hogy követni fogják a nőt, bárhová megy is. Nagyjából fél órán át tekeregtek a városban, és többször majdnem elvesztették megfigyeltjüket (út közben megállt egy patikában és egy drogériában is) mire végre a nagy és valószínűleg drága autó leparkolt egy nagyobb ház előtt. Sergio és Iker a szemüket meresztgetve nézték végig a sarokról (rejtőzködés címén itt bújtak el), hogy Nagore kiszáll az autóból, és besiet a házba.
- Lehet, hogy egy barátnőjét látogatja meg. – próbált jóhiszemű lenni Iker.
- Lehet – értett egyet Sergio – Szóval holnap is követnünk kell majd, hogy biztosak legyünk a dolgunkban.
- Hurrá – nyögött fel Casillas. Aztán mikor újabb egy óra elteltével még mindig a megfigyelőhelyen rejtőzködtek – igaz visszaültek az autóba – Ennek semmi értelme. Menjünk már.
- Jó – sóhajtott lemondóan Ramos – De holnap edzés után megint jövünk, oké?
- Oké.    

Ha tetszik a történet, szívesen fogadok kommenteket, illetve bármilyen észrevételt :) L.C.