Come and Get it

Primero

„Találkozni veled, ez volt a sorsom..."

Mikor Mourinho helyére Carlo Ancelotti került a Real Madrid élén az első napokban meglepő látogatásban volt része az új vezetőedzőnek. Iker Casillas és Sergio Ramos keresték fel irodájában.
- Nézze Mester, akárki mehet, csak Lara Contreras maradjon – foglalta össze mondandójukat Sergio.
- Miért ragaszkodnak ennyire hozzá? – kérdezte szemöldök ráncolva Ancelotti.
- Mert a csapat része, hozzánk tartozik.
- Milyen funkcióban is van a hölgy? – az edzőt kissé idegesítette, hogy egy teljesen fölösleges személy ügyéről kell beszélgessen.
- Pszichológiai tanácsadó – válaszolt készségesen Iker – Bármikor, bármilyen problémával fordulhatunk hozzá.
- Igen, ő nagyon fontos nekünk – toldotta meg Ramos.
- Nem ígérek semmit – sóhajtott az idősebb férfi – de elbeszélgetnék a hölggyel. Megoldható, hogy meglátogasson a nap folyamán?
- Persze – bólintott Sergio és nyomban pötyögni kezdett a telefonján.
- Köszönjük Mester – állt fel Iker és a védővel a háta mögött távoztak. A vezetőedző csak bólintott játékosai felé, de már egészen máson járt az esze. Teljesen megfeledkezett a Lara-ügyről, rengeteg feladat és elintézni való várt rá. Már délután volt, mikor aztán váratlanul kopogtak az irodája ajtaján.

*

Az öltözőben összegyűlt csapatnak Zinedine Zidane mutatta be az új embert. A srácok vigyorogva mérték végig a fiatal, szép szemű lányt, aki ettől láthatóan cseppet sem jött zavarba.
- Itt hagyhatlak velük? – kérdezte a francia férfi tőle.
- Persze – bólintott mosolyogva Lara. Megvárta míg az öltönyös távozott, majd a falnak dőlve beszélni kezdett.
- Szóval, mint ahogy elmondták, Lara Contreras vagyok, pszichológus – tekintetét nem kerülte el az összemosolygó focisták arca – Szeretném, hogy ne úgy gondoljatok rám, mint valami kötelező pszicho-baromságra. A barátotok szeretnék lenni, nem egy felesleges idegen. Ehhez szükség van arra, hogy megismerjük egymást, amihez a ti nyitottságotokat is kérném. Hivatalosan mindenkivel minimum heti másfél- két órát kéne beszélgetnem, ez egyenlőre, nyilvánvalóan nem menne. Szóval – nyúlt Lara táskájába és kotorászni kezdett – itt a telefonszámom. Bárki bármikor hívhat, sose kapcsolom ki a telefonom, szándékosan legalábbis nem. Tudom, hogy elsőre ciki lehet egy pszichológussal beszélgetni, de próbáljátok elfelejteni, hogy az vagyok. Nem foglak kielemezni titeket meg hasonlók, a problémáitokat úgyis csak ti tudjátok megoldani. Én csak meghallgatni tudlak titeket, maximum tanácsot adni, segíteni. – miközben a lány kiosztotta a kis névjegykártyákat, a fiúk most ámulva néztek egymásra. A lányból áradó energia lenyűgözte őket, férfiak lévén pedig ösztönösen bízni kezdtek a szépséges lányban.
- Szervezzünk egy közös programot, ahol barátkozhatunk. Ötletek? – nézett körbe Lara.
- Aquapark? – kérdezte a rövid csönd után Sergio Ramos. Hatalmas vigyorral nézett Lara-ra, valószínűleg nem titkolt szándéka volt fürdőruhában is látni őt. A srácok bólogattak, a lány pedig vállat vont.
- Legyen. Kitalálom a részleteket, de mindenki legyen szabad a hétvégén. Megjelenés kötelező! – intett mosolyogva feléjük – Addig is, az irodám itt van a folyosó végén, legalábbis azt mondták. Az ajtó mindig nyitva, gyertek bármikor. Azt hiszem ennyi lenne, a kínos csöndet elkerülve, akkor megyek is.
Még egyszer utoljára mosolyogva végignézett a társaságon, de tekintete egy pillanatra elakadt egy, az övéhez hasonló színű, mogyoróbarna szempárhoz érve. Talán három másodpercig fonódott össze tekintetük, de Lara úgy érezte valahol mélyen benne megmozdult valami nagyon új, és ismeretlen. Akkor, ott kezdődött el számukra minden. Abban három a másodpercben.
*

Az érkező megvárta, hogy bebocsátástnyerjen, és Ancelotti kíváncsian nézte a belépőt, aki meglepően fiatal volt.Külseje összhangban volt, nem tűnt kihívónak, vagy harsánynak, de a kisugárzásadöbbentette meg legjobban az edzőt. Minden mozdulatából ösztönös eleganciasugárzott, vibrált körülötte a levegő. Ancelotti úgy érezte, ez a fiatal lány,mert szinte még az volt, zavarba ejtően nőies.
- Jó napot! – nyújtott kezet a hölgy – Lara Contreras.
- Örülök – állt fel és fogadta el a kézfogást az edző, majd hellyel kínáltaLara-t. – Úgy hallottam szívén viseli a játékosok sorsát.
- Így van, ezért vagyok itt – mosolygott Lara.
- De ugye... természetbeni juttatásokat nem alkalmaz irányukban?
Az Ancelotti-val szemben ülő lány jókedvűen felnevetett.
- Bocsánat – szabadkozott – Természetesen nincs szexuális jellegű kapcsolatom afiúkkal. Ők a munkám, a pszichikai egészségükért felelek. A barátjuk vagyok,számíthatnak rám, nem ritkán, sőt majdnem mindig a szabadidőmet is velüktöltöm, de nem kell aggódjon ilyenek miatt.
Ancelotti bólintott, és szabadkozni kezdett.
- Sajnálom, de.. Tudja nem szokványos, hogy egy nő.. Szóval... láttam ma, hogyRamos és Iker mennyire ragaszkodnak magához..
- Ne kérjen elnézést, a maga helyében én is megkérdeztem volna. Ráadásul nagyontapintatosan tette, a média valamiért sose fogalmaz ennyire... visszafogottan. –Lara vállat vont, de az edző egy pillanatra látta felvillanni szemében a fájdalmat– Szeretném egyeztetni az edzőtábor időpontját. Régen úgy volt, hogy a délelőttés a délután volt a focié, az esték pedig az enyémek. Persze, ha ön máskéntszeretné...
- Jó lesz így – biztosította Carlo a lányt – Tehetek valamit önért?
- Ha véget tudna vetni a Pilar - Sergio drámának azt megköszönném, már féléve.. De ez úgy se érdekli magát. Köszönöm, hogy fogadott, viszlát! – köszöntel Lara és már ment is az ajtó felé. Az eltűnő, sötét hajzuhatag után nézveAncelotti kezdte megérteni, hogy játékosai miért ragaszkodnak a lányhoz. Igazijelenség, aki nem hagyja magát elsöpörni.