Bíborfény | ✓

|| 44. Fejezet ||

A fiú
........................................

Amint átléptem az ódon vaskaput megtámadott egy rossz érzés. Kegyetlenül szarul voltam. Norton többször is rákérdezett, hogy mi bajom, de képtelen voltam válaszolni.

Bekanyarodtam a folyosóra és már messziről kiszúrtam Viktort, ahogy éppen valami duci lánnyal cseverészik. A vöröske a haját csavargatva figyelte az oroszt, aki mintha észre se vette volna a lány vörös foltokkal díszített arcát.

Melléjük érve végigmértem a lányt, akinek szemei az oroszról rám vándoroltak. Ajkai elnyíltak és vörös arccal simult a szekrénynek. Lábai reszkettek. Tipikus gimnazista lány, aki odáig van a suli rossz fiújáért, nem mintha magamat rossz fiúnak tartanám.

- Nolan – nyújtottam a kezemet a lány felé.

Barna szemei felvillantak és szégyenlősen simította ujjait a tenyerembe. Éreztem forró bőrét, izzadt.

- Julie – susogta.

Amint kimondta a nevét felvilágosodtam. Nevetve a szekrényre csaptam és valamiért megint felmértem a csajt. Annak ellenére, hogy kissé teltebb volt az átlagnál, egyáltalán nem volt csúnya. Talán első ránézésre rondának titulálnám, de kissé horgas orra, és álláig érő haja valamiért aranyossá varázsolta apró termetét. Idomai szélesek voltak, markolni való.

Viktor megbökte a vállamat és a folyosó másik irányába mutatott, ahol Szopós Lotty és csapata éppen felénk közeledtek. Julie összehúzta magát és ijedten felnyüszített, mikor a lány magassarkújában elénk tipegett. Hosszú, vörös körmeit Viktor ingjébe akasztotta, majd egy megsemmisítő pillantást vetett Julie-ra.

- Ugyan már srácok! – kacagott fel. Túlságosan feltűnően méregett engem. Viktor ellökte magától a lányt és nekidőlt a szekrénynek. – Miért rá pazaroljatok az időtöket? És Nolan, úgy tudtam barátnőd van, akkor miért is méregeted Adams cickóit? Mit szól majd ehhez Abby?

Viktor felszisszent.

Az ajkaimba haraptam és elnéztem a lány mellől, pontosan két csicskása feszített mögötte. Az egyikük Piper Evans volt, szeplőit nem lehetett látni vastag smink rétege mögül, sőt vörös haja sem viselte egykori színét, szőkén omlott a vállaira. Egyszer összeakadtam a lánnyal, aranyos volt, és egészen okos, de látva mostani ábrázatát, még egy bottal sem akartam hozzányúlni.

Tekintetem visszavándorolt először Julie-ra, majd a vigyorgó Lottyra.

- Ha igazán meg akarod csalni Abbyt, akkor csináld rendesen – cuppantott egyet, majd a közelgő Ms. Waynre pillantott. – Jó reggelt, Ms. Wayn! – csiripelte. Hirtelen Julie-ra nézett és megrázta a fejét. – Kis méregkeverő!

Majd csicskásaival együtt eltipegett mellőlünk. Julie megszeppenve bámult minket, arca túlságosan zavart volt.

- Ugyan ne foglalkozz, Szopós Lottyval! – legyintett egyet Viktor. – Csak irigykedik rád, évek óta feni a fogát Nolanre, neked pedig sikerült elérned, hogy megálljon és többször is végigmérjen, miközben neki eredetileg csaja van.

- Baszd meg magad Viktor! – löktem meg röhögve a vállát. Megszólalt a jelzőcsengő. Viktor utánam iramodott, de azért még egyszer hátrapillantott a lányra. 

 – Bírom a csajt, nem azért mondom, de ha megmered bántani Abbyt, magam fogom letépni a faszodat – vigyorgott rám, majd megpaskolva a vállamat elindult a saját terme felé, míg én értetlenül figyeltem távolodó lépteit.

Nyelvtanom volt. A tanár szépen komótosan sétált be az ajtón, csak ekkor vettem észre, hogy együtt volt órám Julie-val.

Meglepetten elmosolyodtam, pont akkor, mikor a vöröske rám kapta hatalmas szemeit. Éreztem a gatyámban növekvő dudort, Julie tényleg aranyos lány volt, és észre sem vette, hogy mélyen dekoltált pólója épp elég dolgot tárt elém. Lenéztem a füzetembe és hagytam, hogy halkan elhagyja a számat egy elfásult nyögés.