|| 23. Fejezet ||

7K 642 82
                                    

A lány

..........................................


Utolsó pillantást vetettem a méregzöld Mustangra és a benne ülő titkomra. Nolan ajkai duzzadtak voltak, szürke szemei teljesen beleolvadtak a minket körülvevő szürkületbe. Lazán a kocsinak dőlt és kérdőn méregetett. Bevártam, míg bezárja az autót és kocogó léptek mellett mellém nem ér.

Képtelen voltam ránézni. Hogy is tehettem volna? Mikor a szemeibe lesve csupán saját magam eszeveszett képét láttam, ahogyan éppen az ajkaira olvadok. Az emlékek feldúsították a bennem tomboló érzelmeket. Többet és többet akartam kihajszolni ebből az egészből.

Rengeteg csókot. Rejtett érintést és elsuttogott szavakat.

Titkokat akartam.

Nolan kinyitotta előttem az ajtót és sután magába szívta a levegőt, azonnal utánam jött és egy apró csókot lehelet az arcomra. Csupán egy szende puszi volt, mégis a bennem rejlő hurikán hirtelen még erősebbé alakult. Sóhajtva néztem fel rá és megráztam a fejemet. Nem akartam, hogy az emberek tudomást szerezzenek erről, nem akartam, hogy azt higgyék én is egy újabb kis bige vagyok, akit párszor megfektet azután dob. Nem, valami különlegessé akartam válni a szemében.

Mikor elértünk a lépcsőhöz, ujjait a derekamra fűzte. Meg akart csókolni. De mielőtt ajkai az ajkaimra csúsztak volna, arcomat elfordítva arra a folyosóra lestem, amerre mennem kellett. Szívem zakatolt, akár egy gyorsvonat és hallva elhaló sóhaját el szerettem volna vetni az összes gátlásomat és itt mindenki szeme láttára megcsókolni. Utáltam, hogy ezt váltja ki belőlem.

Szuszogva meredt a szemeimbe, értetlenség sugárzott a tekintetéből. Mit is vártam? Megráztam a fejemet és pipiskedve egy ártatlan puszit helyeztem az arcára, közel duzzadó ajkaihoz. Gyorsan cselekedett és tenyereit a csípőmre simította. Tincsei az arcába zúdultak, ahogy egyre csak közelebb hajolt felém, végül pedig megéreztem őket a homlokomra csöppeni.

Újból elutasítottam egy csókot.

- Mit csinálsz?

- Azt mondtam, hogy csak is álmodban csókolhatsz meg – duruzsoltam a fülébe, érintésem alatt teste megfeszült. – Azt hiszem én már felébredtem!

Nolan hitetlenkedve meredt rám, óvatosan kitáncoltam a karjaiból és kuncogva intettem neki egy utolsót. Arca apró nevetőráncokba futott át, de azért intett nekem egy utolsót és lazán a falnak dőlve végignézte a lépteimet a sötét, magányos folyosón.

Utoljára hátrapillantottam, hangosan felkacagtam mikor még mindig ugyanott állt, aztán beléptem a szobámba. Daria hason fekve nézte a laptopját, amin éppen az új kedvenc sorozata ment. Felnézett rám és összevonta sűrű szemöldökét.

- Hát te? Mi ez a gyökér vigyor a fejeden?

Felnevettem és levetettem magamat az ágyamra, csillogó szemekkel néztem az unalmas plafont.

- Álmodtam!

Daria megpödört egy fekete tincset és leállította a sorozatot. A hátára gördülve emelte fel a lábait.

- Mond, hogy még mindig nem vagy szerelmes!

- Nem garantálhatom – pillantottam rá. Megforgatta a szemeit, majd átköltözött hozzám, eközben a laptop folyamatosan öntötte magából a gyér sugarakat.

- Mesélsz magadtól is vagy ki kell, hogy húzzam belőled a dolgokat? Úgy érzem, hogy sok dologról maradtam le.

- Csak egy csodálatos álomról – susogtam titokzatosan, majd felröhögtem undorodó képe láttán. – Semmi érdekes, csak volt ez-az az erdőben.

Bíborfény | ✓Where stories live. Discover now