Bíborfény | ✓

|| 54. Fejezet ||

A fiú

................................

Reggel arra ébredtem, hogy mellettem Abby ártatlanul szuszogott, míg az ajtón valaki nagyon be akart jönni. A lány a mellkasomba csimpaszkodott és meg sem hallotta az egyre erősebben felhangzó dörömbölést. Ajkai elnyíltak és kezeivel a karomat szorongatta.

Elmosolyodtam, majd próbáltam úgy leszedni magamról a karjait, hogy még véletlenül se ébresszem fel. Abby nyöszörögve kapálózott, mikor a mellette lévő helyen semmi sem maradt, arcát a matracba nyomta pont ott, ahol nem rég még én feküdtem. Magához szorított egy párnát és édesen szuszogva tovább aludt. Felsóhajtottam, majd az ajtóhoz sétáltam. Kitártam, ám valamelyik barátom helyett egy rendőrtisztet pillantottam meg. Fekete ruháján egy baszott kis jelvény virított, arca arrogáns vigyorba torzult.

Öklöm azonnal összeszorult, de mielőtt bármi meggondolatlant tehettem volna, egyszerűen próbáltam magamba egy kis nyugalmat sugározni, nem mintha ment volna. Óvatosan magamba szívtam a levegőt és pontosan a rendőr szép, két barna szemébe pillantottam. Arcáról azonnal lefagyott a mosoly.

Megköszörülte a torkát és rámarkolt az övére, tekintetem levándorolt fekete egyenruháján, pontosan az övéig. Ott lógott két feketecsövű pisztoly. Megrándult a számszéle. Ha már arra vetemedett, hogy fitogtassa az erejét, ez egyet jelentett azzal, hogy be volt szarva.

A rendőr gyorsan átpillantott a vállam felett. Pontosan láttam, hogy tekintetében megcsillan valami. Abby láttán nagyjából mindenki így viselkedett. A férfi, az ujjaival az ajkaihoz nyúlt, de mielőtt még képzelgésbe kezdhetett volna, az ajtókeretnek dőlve kitakartam előle a csodaszép látványt. Abby csak az enyém volt.

- Nem hiszem, hogy a felesége örülne, ha meglátná magát, ahogy egy fiatal lányt kukkol – a gyűrűjére pillantottam. – Gyermekek? A saját lányát is ilyen perverz tekintettel fogja követni?

Viszonylag hamar terelődött tekintete a lányról újból rám. Vicsorogva szorongatta az övét. Legszívesebben lepuffantott volna itt helyben, hogy azután nyugodtan bánthassa Abbyt.

- Azt hiszi érdekel a cinizmusa? Hogy megrendíthet engem? – lépett közelebb.

Ilyen közelről pontosan láttam, hogy két szemöldöke, ami igen közel nőtt egymáshoz, már őszülni kezdett. Ajkai szárazak voltak, sárgás fogai kivillantak barna ajkai mögül. Nem mellesleg büdös volt a lehelete. A szemeibe bámultam, a két érdektelen barna szempár villámlott, lelapult zsíros haja a tarkójához tapadt, láttam a füle mögött lecsusszanó izzadság cseppet. Elvigyorodtam, majd kinéztem a válla fölött. A másik szoba ajtaja nyitva volt, a tegnap esti incidens tökéletesen meglátszott a kliensem arcán.

Szeme alatt lilafolt virított, míg sebesre vert ajka felduzzadt. Egy mackónadrágban állt a vörös ajtókeretnek dőlve és figyelte, ahogy barátnője lopva rám sandít. A csaj elmosolyodott, mire Jim vagy Jack – Abby elmondása szerint -, megfeszült. Tökéletes láttam, hogy fehér pólója a vállaira feszül.

A rendőrtiszt követte a tekintetemet, persze most is megtorpant a lány fedetlen lábain, majd túltéve magát a sokkon megállapodott a tekintete a vörösajtó előtt szobrozó összevert fiún.

JackJim összeszorított álkapoccsal csapta ránk az ajtót, barátnője gyorsan eliszkolt.

- Uram én nem hiszem, én tudom – vigyorodtam el válaszolva az előző állítására. Viszonylag lassan jutott el a tudatáig, hogy miről beszéltem.

- Senkit sem érdekel, hogy maga mit tud! – kiáltotta mérgesen. Elvesztette a türelmét, ami miatt mögöttem egy halk nyöszörgés hallatszott fel. Mindketten egyszerre pillantottunk hátra.