Szeretlek vagy nem? (Jikook)

6.

Reggel Jisung ébresztőjére keltem fel ami nem volt valami kellemes. Nagy nehezen felültem és megdörzsöltem a szemeimet. Az ágy felé fordítottam a fejemet ahol Jisung éppen JeongInt ébreszgette. Kitakartam magamat majd sóhajtva tudatosult bennem, hogy ismét JungKookkal álmodtam. Fejemet megrázva álltam fel majd a táskámhoz mentem amiben benne voltak a ruháim mára. Időközben JeongIn is sikeresen felébredt így már hárman kezdtünk el öltözködni. Nem volt sok kedvem kicsípni magam így maradtam a fekete nadrág, fekete póló, fekete bőrdzseki kombónál.

-Hány óra van?- kérdezte JeongIn álmosan miután már felöltözött.

-6:40!- néztem meg a telefonomat majd megigazítottam a tincseit.

Bólintott egyet majd kissé lehangoltan ment ki a szobából.

-Remélem HyunJin nem lesz vele bunkó ezek után!- sóhajtott egyet majd ő is magamra hagyott.

Fejemet megrázva indultam meg én is miután kivettem a táskámból a fogkefémet. Bementem a fürdőbe én is majd kicsit hülyéskedve fogat mostunk. Lementünk a konyhába ahol Jisung csinált nekünk ételt a suliba. Megköszöntük neki majd mindketten nyomtunk egy puszit az arcára.

-Jobban vagy?- kérdeztem karjára utalva.

Bólintott párat majd halványan elmosolyodott és JeongInra nézett.

-Te jobban vagy édes?- mentem oda hozzá hiszen csak telefonját nyomkodta.

-Nem igazán! Nem akarom látni Hyunjint és félek is!- nézett fel telefonjából majd végül el is tette a készüléket.

-Ne félj, biztos vagyok benne, hogy nem fog mondani rólad semmi rosszat! Minden rendben lesz!- simogattam meg a fejét majd végül leültem az egyik székre.

7:30

Jisung már túlságosan is izgatott volt. Bakancsait már felvette és táskája is a vállian pihent.

-Pánikolok, nem akarok dadogni!- szorította meg a táska pántjait majd teljesen lefehéredett amikor meghallotta a csengőt.

-Kinyitod vagy kinyissam?- kérdeztem tőle gyorsan felkapva a bakancsomat.

-Nyisd!- nézett körbe búvóhelyet keresve és amikor már szaladt volna el JeongIn megállította.

Az ajtóhoz mentem majd kinyitottam aztán és köszöntöttem Minhot.

-Mielőtt bemennél! Ébren volt amikor megcsókoltad és most totál bevan pánikolva!- mondtam halkan majd felkuncogtam és arébb álltam, hogy a lesokkolódott fiú betudjon menni.

-Sziasztok!- köszönt majd egyből ment is Jisunghoz.

Mosolyogva néztem őket és úgy éreztem, hogy sose voltam még ilyen boldog amióta JungKook megcsalt. Látni ahogy két személy egymásra talál és boldogok..azt hiszem nincs ennél jobb.

-Nagyon fáj a karod?- kérdezte miközben derekára vezette kezeit.

-A-annyira n-nem!- nézett mindenféle miközben arca egyre pirosabb lett.

-Legközelebb nem szeretném ha ilyet csinálnál főleg nem miattam! Sajnálom, hogy látnod kellett azt amit csináltunk, de ígérem, hogy nem fog előfordulni többet!- vette el egyik kezét Jisungie derekáról majd arcára simított.

Alsó ajkamba harapva folytottam vissza a sikongatásomat, de kezeimnek már nem tudtam parancsolni így ökölbe szorítva kezfejeimet a magasba emelve fanoltam.

-Mehetünk?- kérdezte Minho mire Sungie csak bólintott egyet.

Magamban folyton csak azt kántáltam, hogy:Csókold meg! Úgy éreztem, hogy ha nem teszi meg akkor kiugrok az ablakon. Persze, nem sokat kellett várnom arra a pillanatra ugyanis Minho vészesen közel hajolt majd suttogott valamit ami balszerencsémre nem hallottam.