Szeretlek vagy nem? (Jikook)

5.

Hamar csend telepedett a nappalira ami elég kínos volt számunkra. Senki nem szólt egy szót sem csak egymás mellett vagy éppen előtt ültünk. Innie úgy  viselkedett mint aki nem is ismerné őket, egyedül Felix volt az a személy akire néha rápillantott. Ujjaimmal kezdtem el játszani amikor megéreztem a vállamon a  fogszabályzós kobakját. Elmosolyodtam majd tovább játszottam nyúlványaimmal.

-Tudjátok, hogy miért bántotta magát? Egyáltalán mi rontotta el így a kedvét? Reggel amikor MinHo hyungot várta még nagyon jó kedve volt!- emelte fel az eddig lehajtott fejét Innie kiszemeltje.

- Tudjuk viszont nem akarja, hogy más is tudjon róla!-adta meg a választ a legfiatalabb miközben maga elé bámult.

-Jobban bízik egy számára idegen fiúba mint bennünk?- nevetett fel fájdalmasan ha minden igaz Seungmin.

- Ha hyung nem lett volna ott a helyszínen akkor nem tudná! Jimin hyungról mindenki tudja, hogy egy kedves, aranyos, jószívű srác aki mindig meghallgatja az embereket és segít ha baj van! Nem véletlen nyílt meg neki ilyen gyorsan, de ez cseppet sem azt jelenti, hogy bennetek nem bízik. A legtöbbünknek párkapcsolata van és tudjuk nagyon jól, hogy nincs olyan amit ne kotyognátok ki!  

-Megnézem mit csinál fent MinHo!- álltam fel a kanapéról ugyanis nem akartam hallani ezt a baráti csevejt.

Felmentem a lépcsőn majd a nyitott ajtó felé sétáltam amilyen halkan csak tudtam. Jisung  több mint valószínű, hogy alszik é pedig nem akarom őt felébreszteni! Bekukucskáltam a szobába majd nagy mosolyra húztam az ajkaim amint megláttam őket. MinHo a hátán feküdt és a plafont bámulta miközben Jisung tincseit piszkálta. Sung az idősebb mellkasán pihentette a fejét, sérült karjával átölelte őt és úgy szundikált.

-Eszméletlenül fáj téged így látni, remélem tudod! Miért tetted meg újra? Azt mondtad, hogy a kedvemért nem csinálod ezt magaddal!- beszélt az alvó Jisunghoz aki csak jobban bújt hozzá. - Ha így bújsz hozzám nehéz lesz...

Bármennyire is kíváncsi voltam a mondat folytatására észre vett így félbe hagyta a mondatot. Kíváncsian néztem őt és végül beljebb mentem. Leültem a szoba sarkában elhelyezkedő székre ami az íróasztal előtt foglalt helyett. Vártam, hogy mondjon valamit, de csak óvatosan lehámozta magáról Jisungot és betakargatta a szundikáló fiút. Felült és lehajtott fejjel piszkálta ujjait.

-Olyan vagy mint egy gyerek akit rajta kaptak valami rossz dolgon!- figyeltem kezeit majd felpillantottam hajkoronájára ugyanis a lehajtott feje miatt csak azt láttam.

-Ha nem veszlek észre talán rajta kaptál volna valamin, de mázlimra megláttalak!- szólalt meg halkan majd felemelte fejét.

-Kár ugyanis kíváncsi vagyok arra, hogy mi a mondat befejezése!- tettem keresztbe lábaimat és kezeimet is.

-Nem bízom benned annyira, hogy elmondjam!- tette Sung mellé a macit hiszen az alvó fiú nyöszörögve kereste kezeivel a plüsst.

-Szereted őt?- böktem ki a kérdést amit már az elején felakartam neki tenni.

-Persze, hogy szeretem! Ő a legjobb barátom!- vágott értetlen arckifejezést.

-Nem úgy értettem! Szerelmes vagy belé?- tettem fel a következő kérdésem.

-Szerintem édes mindegy, hogy igen vagy nem! Jisung többször is hangoztatta, hogy heteroszexuális!- nyúlt a mókuska hajához és tincseivel kezdett játszani.

-Minho, Jisung kurvára nem heteró! Olyan forró, hogy az értelmező szótárban a meleg szó mellett az ő neve szerepel!- nevettem fel halkan majd neki dőltem a háttámlának.