Friends can break your heart too

Iskolakirándulás - 14. rész

A mosdóban történtek óta eltelt kb. 3 hónap. Paul békében hagyott. Még mindig látszik rajta,hogy nincs teljesen túl rajtam,de már haladunk. Azóta Jamessel is szakítottunk,ugyanis azt mondta,neki még nem való barátnő. Utána sírtam,de Jeff,Nikki és Milly itt volt mellettem<3.

Ma csütörtök van és iskolakirándulásra megyünk. Már nagyon várom! Busszal utazunk és csak egy napra,de akkor is tuti jó lesz.
Jeff mellett fogok ülni a buszon.

Reggel hatszázszor megnéztem,hogy mindent elraktam-e. Telefon,külső akksi,USB,kaja,pia. Oké,ezek a legfontosabbak. Apa elvitt kocsival a sulihoz,mivel onnan indult mindenki. Kiszálltam és odamentem a többiekhez. Mindenkivel lepacsiztam és beszélgettem velük. Szóltak,hogy nem soká indulunk. Odamentem Jeffhez.

-Szia. Mizuka? Akkor ugye mellettem ülsz?

-Alap -mosolygott.

A busz hátuljában foglaltunk helyet. Nem a legvégében,de a közepétől bentebb. Nikki és Milly ült mögöttünk. Egész úton hülyéskedtünk,beszélgettünk. Megérkeztünk az első uticélunkhoz.
Egy múzeum volt. Jeff elment a fiúkkal én meg a lányokkal külön. Körbenéztünk. Nem volt nagy szám..aztán...Megláttunk egy játszóteret. Tudtuk,hogy nekünk ott a helyünk. (😂)

Ott is elvoltunk egy olyan fél órát,majd megint felültünk a buszra és utaztunk kb 5 percet.

A második megálló egy Arborétum volt. Szintén körbenéztünk. Aztán volt egy kis pihenőidő. Ehettél,körbenézhettél ott egy kis erdőben. El is mentem,majd szembejött velem Milly és Nikki.

-Hé Loren! Nem láttad a többieket? Úgymond,bújócskázunk.

-Milyen érettek vagytok -nevettem ki őket. -Egyébként arra mentek,amerről én jövök. Ott keressétek őket.

-Oké,de te nem jössz?

-Neem! Nincs sok kedvem.

-De gyere máár! -fogta meg a csuklómat Nikki és kezdett el húzni,aminek a következménye az lett,hogy az aranykarkötő leesett a kezemről. Gondoltam oké,csak kikapcsolódott. Felvettem,de nem. Elszakadt.

-Bazdmeg Nikki,nem érted,hogy nem akarok menni? Most miattad van ez is!

-Én,sajnálom. Nem akartam.

-Már mindegy.

Visszafutottam ahol a többiek pihentek. Leültem és nézegettem a karkötőmet,ami immáron el volt szakadva. Nem az,hogy nem tudunk venni másikat. De akkor is. Miért nem lehet vigyázni más cuccára? Amúgy is..mamámtól kaptam. Nagyon sokat jelentett nekem. És most el van szakadva. Éreztem,hogy kicsordult egy könycsepp a szememből,de gyorsan letöröltem.

Kicsit szomorkásan ültem vissza a buszra,amit a mellettem lévő Jeff is észre vett.

-Mi a baj Loren?

Elmeséltem neki mindent. Már nem is tudom hogyan,de valahogy ilyen helyzetben is felvidított. Beszélgettünk és körülbelül egész hazafelé tartó úton rajtam feküdt a buszban. (😂) Erről kép is készült.

-Amúgy Loren..veled mi történt a másik iskolában? -váltotta komolyra a témát.

Tudtam,hogy neki elmondhatom. Kinek,ha neki nem? Szóval elmeséltem (nagyjából) mindent.

-Azta..nem volt túl fényes a "gyerekkorod". Igaz,még most is gyerekek vagyunk. De Loren..itt nem lesz ugyan ez,azt garantálom. Akárki beszól vagy csak úgy néz rád,megölöm!

-Tudod Jeff..hallottam már ezt pár embertől,akik azóta ugyan úgy beszólogatnak.

-De én komolyan mondom! Mindig itt leszek neked! Mindig! Nem érdekel mivel,kivel kell megküzdenem,én akkor is veled maradok. Örökké a legjobb barátod leszek!

Ez olyan megható volt,hogy elkezdzem sírni. Mivel nem kapott választ,mert csak sírtam,ezért felnézett.

-Most sírsz? Ne sírj! Csak az igazat mondom!

-Tudom..köszönöm!! Mindent!! (😭❤)

Ezek után nem soká meg is érkeztünk a suli elé,ahonnan indultunk. Mivel még csak 4 óra körül lehetett,Jeff kitalálta,hogy menjünk el fagyizni. Elmentünk egy király cukrászdába és kifizette a fagyimat. De cuksa!
Majd utána hazakísért,elköszönt és elment.

Hihetetlen,hogy nekem ilyen barátom/barátaim vannak. Szerencsés vagyok velük. <3