Friends can break your heart too

A vallomás - 3.rész

Bementem anyáékhoz a szobába.

-Kincsem. Loren. Biztos nincs semmi az iskolában? -kezdte apa.

Egy darabig bírtam és nem mondtam el az igazat. De aztán,egyszer csak feljött az összes emlék.
Az,ahogy rám néznek az osztálytársaim. Ahogy odajönnek és elkezdenek lökdösni. A gúnynevek amiket minden egyes nap megkaptam.

Ott nem bírtam tovább és elkezdtem sírni. Anyáék előtt. Csak sírtam és sírtam,ők pedig próbáltak vigasztalni. Amikor kicsit lenyugodtam,elmeséltem anyáéknak mindent! Az elejétől a végéig. Nem tartottam magamban semmit sem!

-Jól van kincsem! Elviszünk abból az iskolából! Nem maradsz ott egy percet se többet! -mondták mindketten.

Ahogy ezt kimondták,hirtelen megszólalt bennem egy hang,hogy ez nem jó ötlet. Ugyan melyik iskolába mennék? Meg egyáltalán,lehet hogy ott is ugyanezt kélne átélnem. Megint egy teljesen új osztály,akik lehet ugyanúgy el fognak ítélni. Nem,nem,nem!

-Jaaj neem anyaa,nem kell! Várjunk még! Lehet,hogy megjavulnak! -próbáltam menteni ami menthető.

-Nem! Szó sincs róla! Ezek nem fognak megjavulni,ezt az egyet hidd el nekem! -hallottam apa ellenkezést nem tűrő hangját.

Hát,akkor ez van. Meg kell barátkoznom a gondolattal,hogy nemsokára új iskolába megyek. Vegyes érzelmeim vannak.

*Vasárnap*
Anyáék egész nap az iskolákat nézték és telefonálgattak ide-oda ismerősöknek,hogy szerintük milyen az az iskola. Persze tőlem is megkérdezték.

Este még beszéltek velem egy kicsit. Arról,hogy ha elmegyek a másik suliba,akkor ott nem lehetek ilyen! Vissza kell majd szólnom és nem hagynom magam! Kiállnom saját magamért és nem megalázkodni mások előtt! Meg kell emberelnem magam! És igazuk volt.

Este elalvás előtt ezeken gondolkodtam. Tudtam,hogy meg kell majd fogadnom anyáék tanácsait. El kell hagynom a visszahúzódó Lorent és változtatnom kell! Igen,ezt kell tennem!