Friends can break your heart too

Doktorbácsi - 10.fejezet

Hátrafordultam,mire egy aggódó arcú Paul-lal találtam magam szemben.

-Úristen Loren!! Mi ez? Mi a franc történt? Jól vagy szívem? -szaladt oda hozzám és kezdte elemezni az arcomat.

-Igen,Paul,minden rendben! -próbáltam megnyugtatni,de ez egy vérző orral és egy mostanra valószínű lila monoklival nem volt egyszerű.

-Nekem ne hazudj! Semmi nincs rendben! Nagyon fáj? Ne hívjunk orvost? Emlékezetkiesés,vagy akármi?? -láttam rajta,hogy nagyon aggódik. Kis cuki.

-Nem kell orvos! Inkább ennek a f*aszkalapnak kéne! Emlékezetkiesésről szó sincs,minden egyes percére emlékszem,ahogy elvertem ezt a buzit! -néztem vissza Davidre,aki próbált felállni a földről,sikertelenül.

-Istenem,Loren! Mit csináljak most veled? -méregette megint az arcomat.

-Semmit! Milly,te is nyugodtan hazamehetsz. -néztem barátnőm felé. -Paul,te is szépen hazamész,ahogy én is,és holnap találkozunk az iskolában. -próbálkoztam,de tudtam,hogy Paul nem fogja ennyiben hagyni.

-Nem! Felhívom anyuékat,értünk jönnek,elmegyünk hozzám,ellátjuk a sebeidet és nálam alszol! Melletted akarok lenni! És nincs vita! -mondta komolyan.

-Jó,rendben! De fel kéne hívnom azért anyuékat.

-Oké. Én is felhívom őket.

Meg is tettük. Apa elugrott a sulihoz,és hozott nekem ruhát másnapra. El sem hittem,hogy megengedték,hogy ott aludjak Paulnál. Ráadásul verekedés után. Mintha nem is az én szüleim lennének.

Amíg az aggódó barátommal a szüleit vártuk,elmeséltem mindent. Közben David is felállt a földről és készült elmenni.

-Hé David! Erről másnak nem kell tudnia! Ha mástól visszahallom,tőlem is kapsz! -ordította utána Paul.

Pár perc után Nancy autója hajtott be a parkolóba. Beültünk az autóba. Paul mellém ült,hátra.

-Jézus,Loren! Jól vagy? Mi történt? -kérdezte Nancy. Úgy tűnik az aggódás családi vonás.

-Igen,minden rendben! Nem lényeg,csak nem tűröm,ha valaki szidja az anyukámat,és ezt meg is mutattam egy bizonyos személynek.

-Rendben. A lényeg,hogy jól vagy azért.

Megálltunk a házuk előtt.  Kiszálltunk,és fogtam volna meg a táskámat,de Paul kikapta a kezemből.

-Naa,nem vagyok kisgyerek! Én is be tudom vinni! -"duzzotam".

-Igen,tudom,de most nem erőlteted meg magad. Csak biztosítani akarom az egészséged. -puszilta meg az orrom.

Bementünk a házba. Paul rögtön a fürdőbe vitt,hogy ellássa a sebeimet. Néha-néha felszisszentem,de nem volt vészes.

-Jól van,kicsim. Mostmár minden oké. -csókolt meg.

-Paul..

-Igen?

-Szeretsz még?

-Mi ez a kérdés? Persze! Miért ne szeretnélek? -nézett a szemembe.

-Hát,mert most megláttad a másik oldalamat. A durva oldalamat..

-Hé,ettől a szerelmem még semmit sem egyhült. Sőt! -mosolygott.

-Ezt hogy érted?

-Mondjuk úgy,hogy elégge tetszel,amikor dühös vagy.  Szexi.. -húzta félmosolyra a száját.

-Na inkább maradj csöndben -nevettem.

-Oké-oké. Na gyere,menjünk fel a szobába.

Éppen valami filmet kerestünk a tévében,amikor bejött Paul apukája.

-Gyerekek! Holnapra kíirtunk mind a kettőtöket az iskolából! Loren,a te szüleiddel is beszéltünk.

-Rendben. Köszönöm!

-Igazán nincs mit! -mosolygott Frank,majd ki is ment az ajtón.

-Na,találtál valami jó filmet? -fordultam Paul felé.

-Háát...

-Miben sántikálsz? -kuncogtam.

-Találtam valamit..

-De?

-De nem tudom,hogy te akarod-e nézni..

-Mondd már,mi az?!

-Foci -hadarta el,ezt az amúgy is rövid szót.

-Oké! Nézhetjük felőlem.

-Mi? Ennyi? Komolyan? -lepődött meg.

-Igen! Simán! Nekem semmi bajom a focival. Mint tapasztaltad már,én nem vagyok olyan,mint a többi lány.

-Igen,azt nagyon jól tudom! Jaj,hogy én mennyire imádlak! -hintette be az arcom puszikkal,mire én elkezdtem kuncogni,majd kértem egy rendes csókot.

Legjobb érzés a szerelmed karjaiban tévézni. Még akkor is,ha éppen egy b*szott nagy monokli van a szemed helyén..(😂)