33.

5.8K 590 199
                                    

- Mit csinálsz? - kaptam ki a kezéből a borítékot, mert látszott rajta, hogy bármelyik pillanatban összetépheti.

- Mi az, hogy mit csinálok? Jimin valaki megint lefotózott minket és basszus ez a kép ma készült. Ha ezt apud meglátta volna, szerinted mit szólt volna hozzá? Csókolózunk rajta. Szét kell tépni a picsába. - kelt ki magából, amit igazából teljesen megértettem.

- Igazad van. De majd én elrejtem valahol, ahol senki sem találja meg. - zártam ki az ajtót, majd szobám felé vettem az irányt.

Az ágyam alatt tartok egy kis dobozt, amiben anyáról maradt emlékeimet tartom. Alig van benne pár dolog, hiszen apa, amit csak tudott kidobott, vagy elégetett a szemem láttára. Csupán egy kiskori képem van róla, ahol éppen biciklizni tanít, egy rózsafüzér, amit ballagásomra kaptam tőle és egy levél, amit tizedik szülinapomra írt nekem. Számomra az a levél nagyok sokat jelent, hiszen ő írta és tudom, hogy teljes szívét beletette az írásába, mivel érződik rajta. Elrejtettem a borítékot a dobozka aljába, majd visszacsuktam és teljesen a falhoz betoltam, hogy véletlen se látszódjon ki.

- Ő volt anyukád? - szólalt meg Jungkook.

- Igen - mosolyodtam el.

- Nagyon szép - karolt át a vállam.

- Tudom - pillantottam rá.

- Akkor nálam alszol holnap? - adott egy apró csókot a számra.

- Ha már így meghívsz - vigyorogtam.

[...]

- Majd találkozunk Jimin - lépett ki apám a bejárati ajtón, én pedig izgatottan rohantam fel a szobámba, hogy hátamra vegyem a hátizsákom és már menjek is Jungkookhoz. Már tegnap összekészítettem mindent, szóval már menetre kész voltam. A biztonság kedvvért felcsavartam a fűtést, hogy apa azt higgye, hogy itthon voltam. Busszal mentem hozzá megint, majd egy hatalmas mosoly kíséretében csengettem.

- Szia Jung... - mondtam, de megakadtam, ahogy megpillantottam Hyerint.

- Szia Jimin - mosolyodott el. - Jungkook még nem ért haza. - dőlt neki a bejárati ajtónak.

- Ohh - hajtottam le a fejem, majd azon kezdtem agyalni, hogy hogyan menthetem a menthetőt.

- Miért is jöttél igazából?

- Jun..Jungkook azt mondta, hogy segít töriben - köszörültem meg a torkom.

- Valóban? Ez kedves tőle. Hát akkor gyere be. - mondta, majd beengedett a házba és leült a kanapéra.

- Kérsz valamit inni? - kérdezte, mire megráztam a fejem és imádkoztam, hogy Jungkook bármelyik pillanatban betoppanjon, mert kezdett kellemetlen lenni a helyzet. - Igazából Jungkook sokat van távol, de alig mondja el, hogy hol van - szólalt meg újra. - Azt hittem most is veled van, de ezek szerint nem. Egyébként aranyosnak találom a "barátságotokat". - mutatott idézőjeleket az ujjaival.

- Köszönöm - motyogtam, bár nem igazán tudtam, hogy mit is kellene erre válaszolnom.

- Milyen alkalomból kaptad tőle a pandát? Szülinapod volt talán? - tette keresztbe lábait. Nem válaszoltam neki, hiszen nem akartam valami teljesen hülyeséget mondani. - Oké, akkor nem kell beszélgetnünk - vette elő a telefonját, majd azt kezdte nyomogatni.

Szám szélét rágcsálva álltam egyik lábamról a másikra, de olyan volt, mintha az idő megállt volna. Párszor éreztem magamon Hyerin pillantását, de nem mertem rá nézni, mert rögtön zavarba jöttem volna. Amikor meghallottam a bejárati ajtó nyitódását, hatalmasat dobbant a szívem és nagyon reméltem, hogy most már tényleg Jungkook lesz az.

- Bocsi szívem, hogy ilyen sokáig tartott, csak... - tágultak ki a szemei, amikor megpillantott engem. - Jimin... - motyogta, majd nagyokat pislogva beljebb jött.

- Szia - erőltettem magamra egy mosolyt. "Szívem" - visszahangzott a fejemben ez az egy szó. Ha valakit nem szeretek, azt szólítom így?

Hyerin ebben a pillanatban felállt a kanapéról, majd Jungkookhoz lépett egy hosszú, szenvedélyes csókra. Még a hajába is beletúrt, amitől éreztem, hogy bármelyik pillanatban elsírhatom magam. Direkt csinálja Hyerin? Miután elváltak egymástól valamit odasúgott Hyerinnek, majd odalépett hozzám.

- Azt hittem később jössz - suttogta.

- Hét órát beszéltünk meg, és nézz az órára - mutattam a falra, amin már nyolc óra is elmúlt.

- Sajnálom - sütötte le szemeit, mire szemet forgattam. - Hyerin úgy tudja, hogy törire jöttem - mondtam, majd karba tettem kezeimet.

- Mindjárt elmegy úgyis. Kilencre megy Yurához. - vetette le a kabátját, majd a konyhába vitte a táskákat, amikkel jött. - Igazából úgy terveztem, hogy készítünk valami vacsorát, de úgy érzem ez ugrott - mondta halkan, nehogy Hyerin meghallja.

Miután végig néztem egy újabb csókjukat, kezdtem egyre rosszabbul érezni magam. Ahogy meghallottam a bejárati ajtó csukódását, majd láttam, hogy Jungkook bezárta az ajtót, kicsit megkönnyebbültem. Végre kettesben lehetünk. Azonnal hozzám lépett, majd meg akart csókolni, de elhajoltam tőle.

- Ne csókolj meg - mondtam komor hangon.

- Miért ne?

- Mert az előbb még vele csókolóztál - pillantottam rá szomorúan, mire egy pillanatra benne is felfedeztem ezt az érzést.

- Baszki, annyira sajnálom - túrt bele hajába.

- Nem kell, már megszoktam. Mindjárt két hónapja együtt vagyunk, szóval nyugi. - nevettem fel fájdalmasan, majd a konyhába mentem.

- Megmosom a fogaim! - kiabált be a konyhába.

- Jobb lenne, ha lefürödnél! - kiabáltam vissza.

- Ez fájt - dugta be a fejét az ajtón, majd ajkait lebiggyesztette.

- Nekem meg az fájt, ahogy láttalak vele csókolózni - mondtam komor hangon.

- Sajnálom Jimin - hajtotta le a fejét, majd magamra hagyott.

[...]

- Te nem fürdesz le? - lépett be a konyhába, egy szál törülközőben, ami csak deréktól lefelé takarta el.

Nyeltem egy hatalmasat, észre sem vettem, hogy időközben még a számat is eltátottam, ugyanis Jungkook haja vizes volt, ezért belelógott az arcába, felső teste pedig még minden eszméletlen volt. Levegőt is elfelejtettem venni, egy pillanatra pedig még arról is megfeledkeztem, hogy éppen haragszom rá.

- Csukd már be a szád - mosolyodott el Jungkook, ezzel visszazökkentve engem az álomvilágomból, ahol már rég mást csináltunk. - Arra gondoltam, hogy csinálhatnánk bibimbapot - lépett közelebb hozzám, mire éreztem, hogy arcom vörössé változik.

- Előbb öltözz fel! - toltam el magamtól, mire felnevetett.

- Szeretem, amikor zavarban vagy - kacsintott, majd szerencsére tette, amit kértem.

- Ugye szereted? - jött be, most már teljesen felöltözve.

- Nem sokszor ettem eddig, de tudom, hogy van benne hús, tojás, rizs és hagyma, nem? - pillantottam rá.

- Igazából több dolgot lehet beletenni, de nem olyan sok mindent. Egyébként ezért késtem, mivel a hozzávalókat vásároltam meg. A gombát szereted?

- Nem, fúj! - fintorogtam, mire szomorú arcot vágott.

- Nekem egyik kedvenc kajám. Mondjuk én a vöröshagymát nem szeretem.

- Tudod, hogy kell elkészíteni? - kérdeztem, mire elővette a telefonját, majd neten megkereste az elkészítését.

- Igen, tudom - nevetett, majd mindent kipakolt a hűtőből, és kezdetét vette a vacsora csinálása, de valamiért nem volt jó előérzetem a végeredménnyel kapcsolatban.

my favorite teacher ~ jikook | ✔Where stories live. Discover now