16.

6.6K 665 316
                                    

- Azóta sem beszéltetek? - pillantott rám Taehyung, miközben tesin a többiek fociztak.

- Nem - sóhajtottam egy hatalmasat.

- Basszus, de hát több mint egy hete történt a csók. Szerintem beszélned kellene vele. Ez így tökre nem fer. Még ő hozta fel neked a példát, hogy ha megcsókolna és nem mondaná el miért tette, akkor szar lenne neked. Erre most pontosan azt csinálja. Vagy beszéljek vele én? - pattant fel a szivacsról, de megragadtam a kezét és visszahúztam magam mellé.

- Majd beszélek én vele óra után, úgyis hosszú szünet lesz - mondtam, mire válaszul bólintott egyet.

- Csak őszintén! De nehogy letámadjon majd nyilvánosan - nevetett fel Taehyung, mire hihetetlenkedve megráztam a fejem.

[...]

Jungkook után szaladtam, ahogy kiment a teremből, de óriási lépteinek köszönhetően csak az orvosi előtt értem utol. Még én magam sem tudtam, hogy mit fogok neki mondani, de muszáj volt beszélnem vele, hiszen kezdtem bekattanni miatta. Egy hete nem bírok normálisan aludni, akárhányszor behunyom a szemeimet, mindig a szertáros jelenet jut eszembe. 

- Ohh, szia Jimin - pillantott rám.

Látszott rajta, hogy nem számított arra, hogy utána megye, sőt igazából én sem hittem volna, hogy megteszem, ha Taehyung nem tanácsolja ezt.

- Tudnánk beszélni? - nyeltem egy aprót, majd próbáltam minél kevesebbet rá nézni.

- Persze. De akkor menjünk ki. - biccentett, majd a suli előtti kis padhoz vezetett.

- Te nem ülsz le? - vette elő a cigijét, majd rám pillantott.

- Jó ez így.

- Szóval van egy tippem, hogy miről szeretnél beszélni és először is bocsánatot szeretnék kérni tőled, hogy szó nélkül otthagytalak, pedig tudom, hogy tele voltál kérdésekkel, ahogy most is - pillantott rám, én meg csak egy aprót bólintottam, hiszen nem hiszem, hogy bármi értelmeset ki tudtam volna nyögni. - Nem szeretném, hogy ez miatt megromoljon a kapcsolatunk, hiszen az csak egy csók volt. Nem mondom, hogy bánom, hogy megtörtént, de semmi jelentősége nincs, szóval nem tudnánk úgy csinálni, mintha meg sem történt volna? - fújta ki a füstöt, majd kíváncsian nézett rám, várva a reakciómat és a válaszomat.

"Csak egy csók volt." - visszhangzott a fejemben ez az egy mondat hosszú percekig. Eléggé nagy erőt kellett vennem magamon, hogy ne bőgjem el magam, hiszen nekem jelen pillanatban az a csók jelentett mindent. Továbbra is a földet bámultam és azon gondolkoztam, hogy mit kellene válaszoljak, hogy ne nézzen hülyének és jöjjön rá, hogy igazából teljesen bele vagyok zúgva.

- Minden oké - erőltettem egy hamis mosolyt az arcomra.

- Ennek örülök. Mert nekem eléggé fontos lettél, ha szabad ezt kijelentenem Jimin. - dobta el a cigijét, majd rátaposott és felállt a padról. - Szóval örülök, hogy a barátod lehetek. - simított végig felkaromon, mire végigjárta egész testemet a hideg.

Hát, nem tudom én, hogy fogom bírni ezt a barátság szituációt, de ha közel lehetek hozzá, az már jó, nem? Miután végeztünk az osztályba indultam, majd elmeséltem Taehyungnak, hogy mi történt. Először azt hitte, hogy csak viccelek, de miután meglátta, hogy a sírás határán állok, azonnal megkomorodott, majd közölte velem, hogy meg fogja ölni Jungkookot.

[...]

Órák után egyedül indultam haza, de a suli előtt megpillantottam Hyerint. Próbáltam nem annyira feltűnően bámulni őt, de a hatalmas szívásfolt a nyakán nem tudta elkerülni a tekintetem. Nyeltem egy hatalmasat, majd megráztam a fejem és némán sétáltam el mellette, a lehető legjobban összehúzva magam.

- Szia Jimin - köszönt utánam mosolyogva.

- Szia - fordultam visszafelé, és egy mosolyt erőltetve az arcomon köszöntem neki.

- Remélem jobban van már a fejed. Jungkook mondta, hogy még pénteken átment hozzád bekötni. - sétált felém.

- I..igen, segített bekötni - motyogtam.

- Szerencséd, hogy ilyen jó ember - tette kezét a vállamra, majd egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán.

Nem szóltam semmit, csak az arcát bámultam, hiszen még egyszer sem voltam ilyen közel hozzá. Tényleg nagyon szép volt, nem volt rajta semmi smink, még is egyenletes volt az arca. Merengésemből Jungkook közeledő alakja zavart meg, azért zavartan zsebre tettem a kezeimet.

- Sziasztok - ért ide hozzánk Jungkook, hol Hyerint, hol engem bámulva.

- Szia édes - mosolyodott el a lány, majd odalépett hozzá egy csókra.

Szám szélét rágcsálva bámultam a földet, legszívesebben elrohantam volna onnan, de persze ezt nem tehettem meg, mert az eléggé gyáva lépés lett volna. Na meg eléggé feltűnő is. Miután elváltak egymástól, jött a tökéletes alkalom, hogy eltűnjek onnan, ezért arra hivatkozva, hogy apa vár otthon, már el is tűntem onnan. Van egy rossz előérzetem Hyerinnel kapcsolatban és nem is szívesen vagyok a közelében, mivel úgy tűnik, eléggé nem bír engem. Pedig nem tettem ellene semmit, vagyis Jungkook velem csalta meg, de arról ő biztos nem tud. Vagyis ebben csak reménykedem. Azonnal megtorpantam, ahogy felfogtam, hogy Jungkook tényleg megcsalta Hyerint, méghozzá velem. Leültem a mellettem lévő padra és némán bámultam ki a fejemből, ugyanis jelen pillanatban semmi életkedvem nem volt. Nem tudom, hogy meddig ülhettem ott, de a telefonom csörgése zökkentett ki a bambulásomból. Apa hívott, ezért torkot köszörültem és felvettem.

- Szia apa - szóltam bele a telefonba.

- Ji...Jimin, hívd kérlek a mentőket - motyogta.

Nem volt magánál, lehetett hallani a hangján, mivel össze vissza beszélt és olyan volt, mintha sít is volna.

- Mi? Apa mi történt? - pattantam fel a padról, majd hazafelé kezdtem futni.

- Megvágtam magam és most nagyon vérzik - mondta egy nagy nyögés kíséretében.

- Mindjárt ott vagyok - tettem le a telefont, majd rohantam, ahogy csak tudtam.

[...]

- Nem történt nagy baleset, egy artériát talált el a vágás, ezért vérzett annyira. Ma éjszakára még bent tartjuk, de holnap már biztosan hazamehet. - mondta az orvos, nekem pedig egy hatalmas kő esett le a szívemről.

- Rendben, köszönöm - bólintottam, majd bementem apához.

Az ágyában feküdt, eléggé meggyötört feje volt, hiszen nem nagyon bírja a vér látványát, egészen kis kora óta. Nem szólt semmit amikor meglátott, csak megpaskolta az ágy szélét, hogy oda üljek le. Leültem, majd szó nélkül vállára hajtottam a fejem. Tudom, hogy ha most kedves leszek vele, akkor lehet ezen a héten megkímél engem.

- Holnap már hazajöhetsz. Gyors hazaszaladok neked ruháért és hozok valami kaját, mert itt borzasztó. - fintorogtam, mire elmosolyodott.

- Tudod mit ennék most? - pillantott rám. - Kókuszgolyót. - simított végig a combomon.

- Akkor csinálok neked - álltam fel mellőle. - Sietek vissza - léptem el az ágytól, de megragadta a csuklómat és visszarántott magához.

- Ki az a Jungkook? - suttogta.

- Ju..Jungkook? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Ma volt nálunk és téged keresett - szorított egyre erősebben.

- Ő csak az osztályfőnököm - szisszentem fel, mivel már körmeit is belém vájta. - De mit akart?

- Téged keresett. De nem mondott semmit. - szorított továbbra is.

- A..apa, ez fáj - zsibbadt le az egész karom.

- Na menjél, hozzál nekem kaját - engedte el a kezem, én pedig megkönnyebbültem, hogy megmarad a karom.

- Sietek! - mondtam neki, de ahogy kiléptem a teremből, neki ütköztem valakinek.

- Jungkook? - ráncoltam össze a szemöldökeimet, amikor megpillantottam az osztályfőnökömet magam előtt.

my favorite teacher ~ jikook | ✔Where stories live. Discover now