10.

6.6K 656 149
                                    

- Próbáltam elérni édesapád, de nem vette fel a telefont, ezért hazaviszlek, ha nem nagy gond - jött oda hozzám Jungkook, amikor már hazafele utaztunk.

- Rendben, köszönöm - mosolyodtam el halványan.

- Tényleg nagyon sajnálom, hogy egyedül hagytalak Jimin - ölelgetett tovább Taehyung, amikor tanárunk, már a busz elejére ment.

- Még mindig nem a te hibád! Most már hagyd abba a bocsánatkérést. - pöcköltem meg barátom orrát, mire játékosan a kezemre csapott.

Az út többi része némán telt. Szinte mindenki aludt a buszban, mivel már tizenegy is bőven elmúlt. Kicsit bűntudatom volt, hogy miattam ér mindenki ilyen későn haza, de nem kellett volna itt maradniuk megkeresni engem. Ahogy odaértünk az iskolánk elé, meglepetésemre szinte az összes szülő odajött hozzám, és megkérdezték, hogy ugye jól vagyok-e. Kevin anyukájától még forró teát is kaptam, amit nem győztem köszöngetni.

Miután mindenki hazament Jungkook biccentett a kocsija felé, én pedig némán követtem őt. Illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót, majd amikor beültem becsukta azt. Halkan ment a zene a kocsiban, de nem nagyon tudtam arra koncentrálni, inkább Jungkook bámulásába fektettem az összes energiámat, persze csak a szemem sarkából. Mivel egyáltalán nem lakok messze a sulitól, így pár perc múlva már a házam előtt is voltunk.

- Megvárom, amíg bemész - mosolyodott el, én pedig egy aprót bólintva kiszálltam a kocsiból.

- Köszönöm szépen, hogy elhoztál és, hogy nem hagytál ott az erdőben - hajoltam vissza a kocsi ablakán.

- Ugyan, nem kell köszönnöd - kacsintott egyet, mire jobbnak láttam, ha most eltűnök onnan, még mielőtt valami rossz fog történni.

Felballagtam a teraszig, de amikor nem nyílt ki a bejárati ajtó kissé megijedtem. Sosem szokott zárva lenni, csak ha apa dolgozik, és én egyedül vagyok otthon. A lábtörlő alá nyúltam, de nem volt a helyén a bejárati ajtó kulcsa sem. Türelmetlenül kezdtem apát tárcsázni, de nem vette fel. Most még is mi lesz? Itt alszok a teraszon, vagy mi? Hallottam a mögöttem lévő autó ajtó csapódását, majd a tanárom lépteit.

- Mi az? - ért oda mellém Jungkook.

- Zárva van, de nincs nálam kulcs, apa pedig nem veszi fel - rángattam meg a bejárati ajtó kilincsét, de az továbbra sem akart kinyílni.

- Hagy próbáljam meg én is - mondta Jungkook és az ajtóhoz lépett, de neki sem vette fel a telefont, az ajtó pedig nem nyitódott ki.

- Most mi lesz? Itt fogok kint aludni? - haraptam be alsó ajkam, mire tanárom rögtön fejet rázott.

- Itt biztos nem fogsz aludni. Taehyungnál nem tudsz aludni?

- Felhívom - kezdtem tárcsázni Taehyung számát.

- Jimin? - szólt bele a telefonba.

- Bocsi, hogy zavarlak, de apa nem veszi fel a telefont, és nem tudok bemenni a házba, ezért nincs hol aludnom. Nem tudnék nálad aludni? Jungkook el tudna vinni hozzád, ha arról van szó.

- Jungkook veled van? - kérdezett vissza.

- Igen, de Taehyung most nem ez a lényeg. Van szabad hely a számomra? - idegeskedtem.

- Hát... sajnálom Jimin, de anya nem engedi, hogy nálam aludjanak hétköznap. - mondta a telefonba, de lehetett hallani, hogy mosolyog.

- Mi..miért?

- Nem tudom, de most le kell tennem, majd holnap találkozunk a suliba, sok sikert - kuncogott bele a telefonba, majd bontotta a vonalat.

Teljesen lefagyva, kitágult szemekkel bámultam a távolba, és hallottam a telefon pittyogását, ami jelezte, hogy az állítólagos barátom kinyomott.

- Na? - pillantott rám Jungkook várakozó tekintettel.

- Nem tudok nála sem aludni - hajtottam le a fejem, és éreztem, hogy a könnyeim hamarosan előtörnek.

Néma csend állt be közénk, valószínű Jungkook agyalt, hogy kinél tudnék aludni, én pedig csak álltam és igyekeztem nem elsírni magam. Pár perc múlva tanárom megtörte a csendet.

- Nincs más ötletem csak az, hogy aludj nálam. Van egy fölös szobám, szóval ha gondolod ott aludhatnál. - pillantott rám, én pedig hirtelen levegőt sem mertem venni. - Vagy neked van más ötleted?

- Nincsen - suttogtam.

- Majd adok pizsamát, meg a telefonod is feltöltheted, reggel pedig elhozlak a cuccaidért. Az úgy jó? - várta reakciómat, de egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy Jungkooknál fogok ma este aludni.

- Nem szeretnék zavarni - hajtottam le a fejem, mire ő megfogta a vállam.

- Nem fogsz zavarni - mosolyodott el és a kocsijához indult, én pedig remegő lábakkal utána.

Síri csend volt a kocsiban, nem mertem megszólalni, nem is tudtam volna mit, Jungkook pedig az útra koncentrált, szóval próbáltam nem túlagyalni ezt az egészet. Hiszen neki barátnője van, én pedig csak a tanítványa vagyok.

- Éjfél van - mondtam, mire elmosolyodott.

- Szoktál kívánni éjfélkor?

- Néha, amikor elcsípem. Te szoktál? - bámultam a nyakán lévő ereket, amik mindig megmozdultak amikor Jungkook beszélt, vagy nyelt egyet.

- Szoktam, mondjuk eddig egy kívánságom sem teljesült még, de lehet egyszer fog majd. - pillantott rám, mire zavartan elkaptam a tekintetem.

- Fölösleges kívánni, mivel úgysem fog teljesülni - motyogtam.

- Miért vagy ebbe ilyen biztos?

- Annyiszor kívántam már, de egy sem teljesült, plusz nem úgy ismerem magam, hogy megérdemelném a kívánságaim beteljesülését. - kezdtem játszadozni az ülés huzatának szélével.

- Szerintem pedig megérdemelnéd - tette jobb kezét a combomra. 

Nem bírtam levenni a szemem izmos kezéről, ami most éppen a combomon van. Vettem egy mély levegőt és akaratlanul is elkalandoztam, habár nem szabadott volna, de egyszerűen nem bírtam visszafogni magam.

- Na meg is jöttünk - fékezett le a kocsival, elvette a kezét, majd leállította a kocsit.

- Előre szólok, hogy nincs nagy rend, szóval ne azt nézd légyszi - nevette el magát.

Némán követtem a házba, ahogy beléptünk a házba megcsapott a meleg levegő, és a tipikus Jungkook illat. Levetettem a cipőmet, majd a kabátomat a fogasra tette és a cuccait letetette a nappali kanapéjára.

- Először megmutatom mi hol van, utána pedig akarsz vacsorázni? Vagy fürödni előbb? - pillantott rám, de én képtelen voltam egyetlen értelmes mondatot is kinyögni a számon. - Ennyire nem kellene zavarba lenned.

- Akkor először vezess körbe - mondtam remegő hanggal. Bólintott egyet, majd a folyosó felé vettük az irányt.

- Ez itt a mosdó, mellette a fürdő, vele szembe pedig az én szobám. Mellette pedig a vendégszoba, azaz a szoba, amiben te fogsz aludni. Igazából nincs nagy házam, szóval nem kell olyan sok dolgot megjegyezz. Ott van ugye a nappali, ha bemész az ajtón akkor a konyha. - indult meg az említett helység felé, én pedig nem győztem kapkodni utána a lábaimat. - Itt van a spájz, ott pedig az udvarra lehet kimenni. Igazából ennyi. - fordult meg hirtelen, de túl közel voltam hozzá, ezért belém ütközött.

Majdnem hátraestem, de még időben utánam kapott, ezért meg tudott tartani. Reflexből a derekát markoltam meg két oldalt még kellemetlenebbé téve a helyzetet. Hosszú percekig csak bámultuk egymást, én pedig szokásomhoz híven elvörösödtem. Pont szólásra nyitotta a száját, amikor megcsörrent a telefonja, ezért elengedett, és a nappaliba rohant.

- Szia Hyerin - szólt bele a telefonba. - Nem, dehogy zavarsz.

my favorite teacher ~ jikook | ✔Where stories live. Discover now