Borzalmas rémálmom volt. Azt álmodtam, hogy a jólöltözött ficsúrok ismét elfogtak, megint nem tudtam beszélni, és azt mondták, pokolra megyek, mert nem tudtam teljesíteni a feladatomat. Ránézek az órára. 3.24. Emma sehol. Felkelek, végignézem az egész lakást. Emma sehol. Nem tudom, mit gondoljak. Sehol egy jel, semmi. Hová tűnhetett? Biztosan megint álmodom. Egy sikolyt hallok. Nem lehet messze. Ugye nem Emma? Istenem, biztosan ettől kell megvédenem. Kirohanok és teljes erőmből a hang vélt irányába futok. De amit látok, szörnyűbb minden elképzelésemnél. Egy nő térden, zokog egy holttest felett. Vélhetően a férje. Egy óriási vértócsa a férfi körül. Hasba szúrták. Velük szemben Emma áll, egy véres kést tart a kezében. Szörnyen zihál. Arca falfehér. Mintha tudná mit tett, de nem tudná irányítani. Meg sem mozdul. Csak áll, a késsel a kezében, bámul és liheg. Minden létező érzelem az arcára ülve. Lassan odasétálok a háta mögé. Szelíden a vállára teszem a kezem. Erre mintha feleszmélne, de nem mozdul meg. Hazarángatom, lefektetem. Közben ő végig kapkodja a levegőt. Egy csepp könnyel az arcán alszik el. Mi történik vele?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
