Csak fényt láttam. Nagy, fehér fényt bármerre néztem. Majd kitisztult látásom. Mindenre emlékeztem. Még boldog voltam. Zavarodott, de boldog. Kosztümbe öltözött nőket láttam, és egy öltönyös férfit. - Csakhogy itt vagy! – mondták. - Féltünk, hogy nem kapod meg a jelzésünket. Nem tudtam hol vagyok. Féltem. Tele voltam kérdésekkel, de valahányszor megszólaltam volna, a szám nem engedelmeskedett. - Kíváncsi vagy miért hoztunk ide, igaz? – kérdezték. Bólintottam. Elmosolyodtak. - Van egy feladatunk számodra. Kérdőn felvontam szemöldököm. Ismét elmosolyodtak, majd komolyan folytatták. - Visszaküldünk az életbe. Vagyis, nem teljesen a te életedbe. Kapsz egy újat. Nem tudom, mit éreztem. Nem hittem el, de mégis tudtam, hogy valóság. - Egy embert kell megvédened – mondták -, szükség lesz még rá. Muszáj, hogy éljen. Téged választottunk. Ne szúrd el. Már nem voltam boldog. Féltem. Nem tudtam mi lesz, ha nem tudom megvédeni. - Új családod lesz, és elölről kezded az életet, de emlékezni fogsz a feladatodra – mondták halálos komolysággal. Nem tudtam, mit gondoljak. - Ha nincs több kérdésed, akkor már indulhatsz is. Persze, hogy volt kérdésem. Rengeteg kérdésem. Kik vagytok? Miért nekem kell megvédenem azt a valakit? Egyeltalán kit kell megvédenem? Mitől kell őt megvédeni? És ami a legfontosabb: Miért kellett ehhez hátrahagynom a boldog életem? Egyre sem kaphattam választ. Hogy is kaphattam volna? Hisz nem tudtam beszélni. Akárhányszor próbáltam, egyszerűen nem ment. Tettem még egy utolsó próbát. Sikerült. Kiadtam egy halk „hhh" hangot, de annak ellenére, hogy a jól öltözött idegenek nyilvánvalóan észrevették ezt, ismét a fényözönbe küldtek. A jól ismert kiismerhetetlen fehér fényözönbe. Nem voltam boldog.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
