Új élet egy vadásszal [Befejezett]

Dráma

-Dean... Menj el!-Szóltam neki,miközben estem össze az éhségtől.
-Héhéhé!-Fogott meg.-Nem hagylak magadra!
-Pedig jobban tennéd. Ez az én sorsom. Neked nem ez van megírva.
-Honnan tudod? És nem fogsz megkóstolni,ne az legyen a kifogás!
-Nem tudsz mindenkit megmenteni...
-Ez igaz! De téged még van esélyem! És próbálkozni szabad.
-De az sem biztos,hogy én azt szeretném,hogy megmentsenek.
Ekkor léptek be az ajtón Castielék az ellenszerrel.
-Megjöttünk! Viszont tudnod kell,hogy nem biztos hogy használ,ahogy az sem,hogy túléled...-Állt szerényen Sam.
-Csak pozitívan Sammy!-Nézett rá megvetően Dean.
-Csak add ide légyszi!-Nyúltam a tál felé.
Megittam. Pokoli hányinger kapott el,illetve forgott minden. A kajámat is láttam magam előtt,pedig régóta nem ettem. A fiúk is látták,ami nagyon megalázó és nyugtalanító volt. Aztán márcsak a boldogságra emlékszem a fiúk arcán,mikor kinyitottam a szemem.
-Mondtam,hogy túléled kiddo!-Ölelt át Dean.
-Sziasztok srácok!-Szólt az ajtóban lévő alak.
-Chuck?-Kapták oda a fejüket.
-Te nem vadász vagy. Mi vagy te?-Néztem rá értetlenül.
-Kimberly! Látom megismerkedtél a Winchesterekkel és Castiellel.-Lépett felém
-Cas is Winchester!-Vágtam közbe.-És honnan tudod hogy ki vagyok? És honnan van ekkora hatalmad?
-Ő Isten!-Válaszolt Cas.-De te honnan...?
-Ő pedig különleges.-Szegte szavát Castielnek.-De segítenetek kell.
-Hogy érted hogy különleges?-Értetlenkedett Sam.
-És miért kéne segítenünk?-Hangzott dühösnek Dean.
-Tudom,hogy sokszor nem voltam itt mikor kellett volna...-Kezdett bele Chuck.
-Az nem kifejezés! Soha nem voltál itt! De mi mindig itt voltunk,mikor kellettünk,és mindig segítettünk! Ez nem fair.-Mordult fel Dean.
-Én teremtettelek!
-És milyen jó munkát végeztél...-Hangzott az irónia az idősebb Winchester hangján.
-Tudom,hogy sok dolgot elcsesztem! De nektek is fontos lenne,hogy segítsetek!
-Ugyan,miért segítenénk?-Morgott Sam.
-Mert Amaráról van szó.-Váltott Isten hangja komolyra.