Invisible dreams (Yoonkook)

Kilencedik rész

Sziasztok🤗,
Ma már a második résszel érkezem 😀
Remélem tetszik majd és nem okozok vepe csalódást 😔😕
Kellemes olvasást mindenkinek 😘

Yoongi pov.

Már egy ideje a fürdőben raboskodom, a történtek miatt. Félek vissza menni. Mi van, ha....ha megbántottam?

- Aaaaah...gyerünk Yoongi. Menj vissza. Menni fog. - kissé remegő lábakkal lépek ki a fürdőből, hogy a szobánk fele mehessek.

Kicsit elidőzök az ajtónál, de végül benyitok szobánkba egyből Jungkookra pillantva aki az ágyán ül.
Elszégyelve magam lépek ágyam mellé, reményledve abban, hogy megúszom, de.....tévedtem.

- Ezt hogy képzelted? Hm? - hangjában tisztán hallani a düht, a haragot. - Csak úgy a semmiből megcsókolsz...majd lelépsz?? Hogy mertél....egyáltalán..hozzám érni? - felpattan az ágyáról, majd a nyakamnál elkapja pólom, és  magához ránt. - Mocskos...buzi.

- Mit mondtál? - érzem ahogy kikivántkozó könnyeim össze gyűlnek a szemembe. - Mi?..mocskos buzi? - nem tudom honnan szedem a bátorsagot, a merészséget, de leszedem magamról kezét, és ellököm magamtól. - Ha én buzi vagyok, a-akkor te mi vagy? Hm? Te csókoltál meg először. - szőrnyen fájtak a szavai, és ebből elegem van.

- Nem...te voltál. En csak megmutattam mit tettél te, az este. Te akartad tudni. Mert este...te csókoltál meg, és könyörögtél hogy maradjak veled. El se tudod képzelni...milyen undorítónak tarottam, és tartom is..amit...te tettél. - könnyeim végig folynak arcomon.

- Gyülöllek! Gyűlőllek! - mit hittél Yoongi? Hogy számított neki valamit? Hogy te...számitasz neki valamit?
Amilyen gyorsan csak lehet elhagytam a szobát, majd a telefonomon tárcsázni kezdtem barátom.

- Ooooo...Yoongi! Szia. - amint meghallom az ismerős hangot, a könnyeim utat törnek maguknak.

- Értem tudnál jönni? K-kér-kérlek!

- Már is ott vagyok! - hangja azonnal komorrá változik, és már bontja is a vonalat.

Én addig felöltözve elhagyom a házat, persze szólva a szülőknek nehogy aggódjanak. Jobb ha kint várom meg Ki Hyunt. Nem akarom, hogy lássák a könnyeim.

- Hya...Yoongi! - amint meghallom az ismerős hangot, majd meglátom Ki Hyun autoját, egyből rohanni kezdek felé, makd bepattanok mellé a kocsiba. - Mi a baj?

- Vigyél el innen! - ez az egy amire kérem így már iditja is a kocsit.

Nem tudom mennyi ideig kocsikázhatunk, de nem is érdekel. Nekem most le kell nyugodnom, és erre Ki Hyun a legjobb megoldás.

- Yoongi...hm...figyelj! Tudom, hogy meg csak pár napja vagy itt...de...engem ma meghívtak egy király házi buliba...és...arra gondoltam, hogy....nincs e kedved....vagy is....velem jössz? - házi buli? Nem is rossz ötlet. Úgy se ismer senki....és..álltalában ott pia is van. Pia...igen....nekem az most kell. - Ha nem..

- Menjünk! Menni akarok! - új barátom nem kicsit lepődik meg, de azért elfogadja válaszom és el is indulunk a házi buli irányába.

- Amúgy....akarsz beszélni...arról hogy mi történt?

- Most nem! Majd később elmondom.
Ezután nem beszéltünk sokat. Ki Hyun elég gyorsan ment így hamar oda is értünk a buliba.

A környékből látni, hogy nem épp egy szegényes környékről beszélünk, a ház nagy és a zenét már ide is hallom, pedig még be se mentem.

- Ha nem érzed majd jól magad...akkor szólj! Lelépünk! Jah és...nem hiszem hogy ittál valaha ilyen italokat..szóval mértékkel. Rend...- meg sem vártam mondandója végét kiszálltam majd elindultam befele.

Felesleges lett volna meghallgatnom, mivel úgy se tudtam volna szavamat adni. Mikor Ki Hyun belépett az ajtón maga után húzva engem is, többen jöttek oda haveromhoz mint gondoltam. Mindenkinek bemutatott, és hagyta hogy ismerkedjek másokkal amíg ő hozott nekünk piákat.

Nem mondom, hogy nem tetszett mert de. Nem is olyan rossz ez a hely, és az italok...hm..mennyeiek. A tizedik pohár után már sem én sem a haverom nem számoltuk tovább mennyit fogyasztunk.

- Yoongi...akarsz táncolni? - Ki hyun a válaszomat sem varja meg már húz is a táncoló csapat közé, hogy táncoljunk.

Őszintén, azt sem tom hogy kell táncolni, lassan már az eszemet sem tudom hol hagytam, csak jól erzem magam. Az italokat ugyan úgy fogyasztom, hiába táncolok.

Nem tudom milyen zenénél, vagy hogy mikor, de hirtelen megragadják csipőmet, majd valaki nekem dörzsöli magát hátulról.

Megfordulok az ismerős illatú ember karjaiban, de ekkor meg is lepődöm.

Ki Hyun vágytól csillogó szemeibe meredek, de már nekem sincs meg a józan eszem. Még az sem zavar hogy ajkaimra tapad, majd gyors elhúzodik.

Ki Hyun megszeppenve áll előttem, de a bennem lévő alkohol mennyiségtől megbolondulva hajolok egyre közelebb hozzá, majd megcsókolom.

Akaratosan kapok ajkai után, amit szenvedélyesen viszonoz, majd szorosabban tart magánál egyre jobban nekem nyomódva. Tény és való, az érzés teljesen más, mint amikor Jungkook csókolt. Nem érzem, hogy a szívem hevesebben verne, vagy hogy a gyomrom görcsbe rándulna...semmit sem érzek.

Ki Hyun kezei lecsúsznak a fenekemre, majd elkezd lökni hátra fele. Nem tudom mi lesz, de még csak nem is érdekel.

- Yoongi - ajkaimtól elvállva néz szemeimbe. Azok a szemek...vágytól égnek, és ez mind az én hibám. Vajon Jungkook szemei is ilyenek voltak? Amikor csókoloztunk.

Egy ideig csak állunk, majd újabb alkohol után nyúlok, amit egyből lehúzok. Marni kezdi torkom, de nem foglalkozva vele, hajolok újra Ki Hyun ajkaira. Felejtenem kell. El kell felejtenem Jungkookot és a fájdalmaim, sérelmeim, amit ő okozott.

Remélem tetszett nektek és nem utáltok nagyon 😢