Új életem South Parkban.

Az új barátnőim?

Másnap "reggel" amikor kinyitottam a szemem, a kutyám nézett velem farkas szemet. Mondanom sem kell, olyan szinten megijedtem, hogy legurultam az ágyról.

Morogtam egyet és megnéztem az időt: 10:17. Lőttek a közös reggelinek... Na mindegy.

Ahogyan kinyitottam az ajtómat, hangos zene csapta meg a fülemet. Lementem a lépcsőn, majd a nappaliba mentem.

-Mi a franc folyik itt? - Néztem körül.
-Kidíszítjük a lakást! - Jött el mellettem a nővérem egy dísszel a nyakában. - Leila ötlete volt.
-De csak November eleje van... Még minek? - Morogtam az orrom alatt.

Komótosan kislattyogtam a konyhába, és csináltam magamnak egy nagy bögre kávét. Minek ide közös reggeli, amikor itt van ez az éltető nedű?

-Látom felkeltél! Jól aludtál az új szobádban? - Mosolygott rám Leila egy tálcával a kezében.
-Ja... Egész jól. - Motyogtam alig hallhatóan.
-Hallom, ma mentek az új iskoládba apáddal... Azon gondolkodtam, én is el megyek veletek. Kicsit felfedezni a kisvárost! - Közölte izgatottsággal a hangjában.
-Nekem 88. - Mondtam, majd lehuppantam a bárszékről és felmentem átöltözni.

#_#_#_#_#_#_#_#_#_#_#_#_#

Kb. Negyed négy lehetett amikor feldobtam Apámnak az ötletet, hogy lassan mennünk kéne.
Hárman el is indultunk. Tetszett már maga a légköre ennek a kisvárosnak. Valahol, mélyen meg is nyugodtam hogy jó helyre kerültünk.
Az általános és a gimi egymás mellet volt. Ugyanolyan színűek, csak a rajtuk lévő felirat volt különböző. Ahogy beléptünk a gimibe kellemes csönd csapta meg a fülem... Vagy óra van, vagy nincs már itt egy árva lélek sem a diákok közül. Adta a Jó Isten!
Megkerestük az igazgatói irodát, majd vártunk hogy szóljanak.

Az igazgató egész jó arc, bár kicsit szigorúnak tűnik... A papírokat elintéztük, és a házirendet is ismertette. Hétfőtől ez lesz az iskolám... Nájsz.
Éppen az emeletre vezető lépcsőkhöz közeledünk, amikor csacsogást hallottam, majd egy halkabb sikoly, pár puffanás és papírok tömkelege szállt az arcomba, egy lánnyal együtt. Hát igen... Egy rövid, kócos hajú lány terített le a földre.... Huh... Dupla nájsz...

-Áá Bo-bocsi!! - Tápászkodott fel gyorsan a lány, követtem a példáját majd segítettem felvenni neki a papírokat.
-Susan! - Rohant le a lépcsőn egy másik lány akinek volt egy virág alakú csatt, baloldalt a hajában. -Miért nem tudsz figyelni?! Jól vagy?
-Ja megvagyok... - Mondta majd mind a ketten felém fordultak.
-Ne haragudj! Néha nagyon figyelmetlen tud lenni! Te jól vagy?
-Persze... semmi probléma.
-Ömm... A nevem Annie. Annie Silverman. - Mosolygott rám majd folytatta. - Ő pedig Susan Knight... Új vagy? Még nem láttunk erre.
-Igen... Tegnap költöztünk ide... Hétfőtől ide fogok járni.
-Hányadikba?! -Nézett fel Susan kiváncsian a földről.
-11.
-Mi is abban vagyunk! - mondták egyszerre vidáman. - Akkor két új baráttal kezded az itteni éveidet! - Tette hozzá Susan vidáman.
-Ja, ha szeretnéd majd bemutatunk a többieknek! - Mondta Annie - Eléggéééé.... Öö... Érdekes osztályunk van. De nagyon jó fejek! - Halványan elmosolyodtam és bólintottam.
-Nos... Öö... Mi megyünk, a papírokat oda kell adnunk Mr. Garryson-nak. Akkor hétfőn öö...
-Kathy Hart. De simán csak Kate.
- Szia Kate!

-Milyen kedves lányok! - Mondta Leila hazafelé menet
-Igen, nagyon színpatikusok voltak. - Értett vele egyet apa. - Nincs kedvetek meginni egy kávét? -Nézett el balra apa, egy Tweek Bros. Caffee nevű kávézóra mutatva.

Odasétáltunk, majd beléptünk.
A kellemes kávé illat megcsiklandozta az orromat. Szépen dekorált hely, kávészín falakkal és nagy választékkal. Már most tudom, ezt a helyet gyakran fogom látogatni.

-Se-segíthetek valamiben? -Szólt egy pult mögött álló, szőke fiú, kinek viccesen jó pár tincse felfelé meredezett. Nem mellesleg remegett...

Miután a szüleim elmentek mosdóba, egy nagy csapat fiú lépett be a kávézóba. Beszélgettek a szőke hajú fiúval, meg oltogatták egymást. Néha úgy éreztem mintha figyeltek volna, de hamar elhessegettem a gondolatot.
Miután fizettünk, indultunk is haza.