Új életem South Parkban.

A "beavatás"

Annie leírta nekem SMS-ben, hogy hogy néz ki Cartman háza, szóval viszonylag hamar megtaláltam.
Amikor megérkeztem, félve bekopogtam. Fél perc után nyílt is az ajtó.

- Miben segíthetek? - nyitott ajtót egy rövid, barna hajú nő (aki gondolom Cartman anyukája).

Éppen nyitottam volna a számat, de a nő válla mögül megláttam Kyle fejét. Ahogy felismert, egyből mosolyra húzta a száját.

- Helló, Kate! Ezek szerint te is idetévedtél. Liane, ő az új osztálytársunk aki egyenesen Oroszországból jött ide! -Kacsintott rám, még mindig vigyorogva.

- Ó! Az én Drágám nem is mondta hogy lett egy új osztálytársatok! - Mondta, egy csepp bánattal a hangjában, majd odafordult hozzám, egy kedves mosollyal az arcán. - Nagyon örvendek! Liane Cartman vagyon, Eric édesanyja.

- Kathy Hart! Úgy szint! - Mosolyodtam el kedvesen.

***********

Kyle felvezetett, majd bementünk egy szobába. Ahogy beléptünk, a társaság egy emberként fordult felénk, és hangos köszönéssel, integetéssel üdvözöltek Engem a többiek.

-Szia Kate!

- Kateee!

-Khmthee! - Igen, ez Kenny volt. -

- Sziasztok! - köszöntem vissza, majd csak azt éreztem hogy négy kar szorongat.

- Hali, Kate! - Köszönt egyszerre Annie, és Susan fülig érő vigyorral.

- Nos, ha már te is ideértél, akkor elkezdhetjük a mai Beavatást! - Mondta Eric a "beavatás" szót sejtelmes tónussal.

- Mivan?

- Az van Kis anyám, hogy összefogunk írni 5 dolgot amit neked teljesíteni kell ahhoz, hogy a csapatunk teljes tagja légy! - Jelentette be ravaszul vigyorogva.
Kyle-ra néztem, aki csak megrázta a fejét majd oda hajolt hozzám.
- Ne vedd komolyan. Nem Cartman dönti el hogy ki mennyire kedvel téged. Ez csak az ő hülyesége. Veled akar kiszúrni, mert ő nem merne semmit megcsinálni. Csak a szája nagy.

- Aye! - kiálltott oda Eric nekünk. - Ne tömd tele Kathy fejét hülyeségekkel, te idióta nyomorék!
Kyle felé néztem, aki csak legyintett egyet mintha azt mondaná: Hagyd rá! Tiszta kattos.
Halkan kuncogtam egyet és elkezdtünk beszélgetni. Mivel Eric nagyon ragaszkodott ahhoz, hogy legyen egy Beavatás ezért azt találtuk ki, hogy csak 1 feladatot kell teljesítenem, természetesen csak akkor ha vállalom.

- Hahh... - sóhajtottam egyet majd egy kis gondolkodás után bólintottam; -Rendben. Vállalom.
Kis éljenzés után felöltöztünk, és elmentünk a város széléhez, majd be az erdőbe.

- Te Cartman - szólt előre Craig - Nem gondolod hogy velünk is meg kéne osztanod hogy hova a rákba megyünk?!
- Majd meglátod ha odaértünk.
Hát jó....

************

Pár perc gyaloglás után megérkeztünk egy tisztásra, aminek a közepén egy nagyobb kő volt -de simán fel lehetett rá mászni-. Cartman vigyorogva megfordult, és rámnézett.

- Nos, Hart! - tette csípőre a kezét, még mindig azzal az arrogáns vigyorral a képén, ami már kicsit kezdett idegesíteni... - Nincs más dolgod, minthogy bemész a tisztás közepére és le ülsz arra a kőre, pár röpke óráig. Okés?
- Hm, mennyit takar az a "pár röpke óra"? - kérdeztem nyuszi füleket formázva az ujjaimmal.
- 3 és fél?
- Nem. - vágtam rá karba tett kézzel.
- Cartman, mire készülsz? - kérdezte Butters - Ugye nem akarsz kiszúrni Kate-tel?
- Ááá, ugyan! - legyintett - Minek szúrnék ki vele?
Butters nem mondott semmit csak félve rám nézett. Halványan rámosolyogtam ami úgy tűnt hatott, mert én is vissza kaptam egy kedves mosolyt.
- Akkor... 3 óra?
- 2 óra és 30 perc.
- De--
- Nem alkudozom. - Jelentettem be. Kicsit emelt hangszínnel.
A többiek elkezdtek "Úúú" -zni.
- Ay... Rendben.

Nem haboztam tovább. A többiek beállítottak egy stoppert, amit akkor indítanak el, amikor leülök a kő tetejére.
Amikor elindultam Cartman odakiáltott nekem valamit, amitől hirtelen megfagyott az ereimben a vér de aztán kicsit belegondolva a dolgokba, elhessegettem a rossz érzéseket:

- Remélem nem találkozol semmilyen medvével! Itt sok szokott lenni.
Nem fordultam meg. És nem is álltam meg. Simán, menet közben fogtam magam és hátra mutattam Eric-nek a középső ujjam, mire hangos nevetés és kiáltás keletkezett.
Felültem a kő tetejére, szembe a skacokkal.
Kezdődjön az a 2 és fél óra!