Invisible dreams (Yoonkook)

Második rész

Sziasztok 🤗,
Meghoztam a második részt, remélem tetszik majd 😍
Kellemes olvasást mindenkinek! 😍

Jungkook pov.

Komolyan nem tudom mot hittek. Ide hoznak egy kis nincstelent a családba...egy olyat aki még a szüleinek sem kellett...egy olyat mint ő, és én majd tárt karokkal fogadom? Komolyan ezt hitték?
Hogy majd a nyakába ugrok és megölelgetem, hogy üdv a családban...jó testvéred leszek. Hogy majd azért mert ide hozták megváltozom?

Mert, igen. Pontosan tudom, hogy azért akarják hogy itt legyen, mert ő majd jó hatással lesz rám meg ezekhez hasonló dolgok.

Biztosra veszik, hogy én egy elzüllött gyerek vagyok, aki folyamatosan a rossz irányaba halad, és tönkre teszi a saját és a családja életét, mind ezt a baráti kör miatt.

Bevallom néha teszünk rosszat, néha hallani rólunk pár nem épp fenyes dolgot, de.....de nem vagyunk rossz emberek. Mi csak...élvezzük az életet. Kipróbálunk mindent amit még eddig nem.

Nem vetjük meg az alkoholt,  bulit, a csajokat, és néha a drogot sem. Viszont mentségünkre szóljon csak egy rövidebb időszak volt az amikor drogot is használtunk. Azóta a szüleink...igen mindannyiónk szülei...ki vannak akadva, hogy ezt csináljuk..magunkkal és velük.
Mégis a haverjaim családjának meg sem fordult a fejében, hogy haza visz hozzájuk egy árvaházból kihozott gyereket. Ááááá...ez csak az én szüleimnél divat.

- Ez mire volt jó? Hm? Ő csak kedvesen bemutatkozott, de te...... - anyám kifújja a benn tartott levegőt, próbálva lehiggadni ami nehezen megy neki. - Beszélnél vele? Mert nekem ez most sok volt. - majd távozik arra amerre a kis senki is ment.

- Jungkook. Anyádnak igaza van! Ez sok volt! Hogy beszélhetsz így róla? Nem is ismered? Ráadásul azzal jössz hogy egy senki? TUDOD TE MILYEN ROSSZ LEHETETT EZ NEKI?

- És ez engem miért is izgatson? Nem én akartam, hogy idehozzátok...ti dönttötetek így. - majd hátat fordítva mentem vissza a szobámba.

- Ne fordíts nekem hátat, még nem fejeztem be fiatal úr. - apám nem adja fel, így utánnam ered. - Még csak 16 éves vagy, nem fogom hagyni hogy igy beszélj velem. Egy az hogy az apád vagyok, a masik pedig hogy egy felnőtt. Nem erre lettel tanítva. Megfogod várni Yoongit...és bocsánatot fogsz tőle kérni. Megértetted? - amint meghallom apám utolsó mondatat kikerekedett szemekkel nézek rá.

Én? Én kérjek bocsánatot? Én? Hát azt várhatják....biztos hogy nem fogok bocsánatot kérni ettől a.....a....gyerektől. Elvégre nem tettem semki rosszat amiért ezt kéne tennem.

- Nem hallottam a választ. Megértetted? - apám elég szigóruan néz rám...lehet jobb lenne meg is csak megtenni....hogy boldog legyen. Úgy sem valtoztatna semmin.

- Meg. - persze a kis nincstelen és anyám pont ezt az időzítést választották arra hogy vissza térjenek köreinkbe.

Ahogy közeledik felénk caak szemforgatva fordulok irányaba. Zsebre dugom kezeim, a fejem még el is forditva tőle. Gyerünk Kook menni fog. Csak mondd ki azt lelephetsz vissza a szobádba.

- Az előbbiért......sorry. - ahogy kimondtam, apám már köhint is.

- Ez a legjobb amit tudsz? Tudkd te szebben is...igaz? Fiam. - ezt nem hiszem el. Komolyan annyira utálom ezt a gyereket......hogy pokollá teszem majd az itt létét esküszöm. - Sajnálom....nem akartalak megbántani. Ne haragudj! - gyors el hadarom, majd mikor a gyerek elfogadja a "bocsánat" kérésem gyors léptekkel indulok el a szobámba.
Vagy is indulnék ha apám nem allítana meg újra.

- Ne olyan gyorsan. Még van valami ami téged is érinteni fog. Ugyanis amíg Yoonginak nem tudunk saját szobát adni, addig osztoszkodni fogsz vele.

- Miii? Ki? Én? EZZEL? - mutatok a srácra, mire apám csúnyán néz...- vagyis vele? - kijavitom a végét nem ám megint elrohan sírni, aztán megint kérhetek majd tőle bocsánatot.

- Igen vele. Igyekszünk minnél hamarabb kialakítani neki egy szobát, de amíg nem sikerül addig veled fog osztozkodni...hisz nálad két ágy van. - de nem neki van ott....

- Apa...ott van a vendég szoba....miért nem adjátok azt neki?

- Nem gondolod, hogy majd egy vendég szobába tesszük. Nem. Veled fog egy szobán osztozkodni. De nem csak az egyik ágy lesz az övé....hanem a szoba egyik fele....tehát......az ágya meletti polc és szekrény.

- Meg a szekrények is? De..

- Nincs semmi de. Most pedig...kisérd fel...mutasd meg neki a helyet...és ne halljak semmi rosszat...érted? Különben....nincsenek se haverok, se csajok, se bulik, se telefon....semmi a szobád négy falán kívül.

Apám elég meggyőző monológja után, dühösen és legyőzötten térek vissza a szobámba a kis senkivel a nyomomba. Na remek.

Amint be érek leszedem az egyik ágyról a cuccaim, és a másikra pakolom azokat. A kis senki az ajtóban megtorpanva néz végig a szobában, mig én kiegyenesedve figyelem tettét.

- Na mi van? Nem jössz beljebb? - kérdésemre összerezzen majd óvatos lépptekkel indul el az ágyhoz. - Cuccaidnak, bár ketlem hogy sok lenne ott lesz a helyük. Tartsuk a saját térfelünket, szóval ezen az oldalon ne! Ismétlen ne érj semmihez. Értve?

- I-igen.

- Remek.

A nap további részében nem törödtünk egymással. Ő lenn volt anyamékkal én meg fenn beszélgettem a skacokkal akik jót röhögtek azon hogy jártam. Sőt volt aki meg is akart ismerkedni vele, mert hogy az jó muri lenne. Adok én nekik jó murit csak találkozzunk.

A vacsoránál szintén nem szóltam egy szót sem csak igyekeztem minnél gyorsabban végezni....persze szüleim faggatták a gyereket...mi is volt a neve? Yoongi?

- És mondd csak Yoongi. - tudtam...jól emlékeztem. - Mi a kedvenc hobbid? - erre a kérdésre csak anyámra tekint mosolyogva. - Hallottam, hogy a barátaiddal sokszor játszottatok minden féléket.

- Igen...tudja...ott nem volt a focilabdán kívűl más labda, így saját magunk csináltunk kosár labdát, és legtöbbszőr azt jatszottunk. Még az esős időkben is....még annak ellenére is, hogy tudtuk megfogunk fázni...még úgy is játszottunk.

- Értem. Ezek szerint a kosarazást jobban szereted?

- Igen.....imádok kosarazni...olyankor....úgy érzem magam, mintha szabad lennék. Semmi aggódalom, senki aki miatt aggódnék, senki aki zaklatna, senki aki bántana.....senki csak én és a labda..na meg a palánk.

- Akkor már tudom is hova foglak járatni. Ahol Jungkook fcizik, ott van egy nagyon jó kosár csapat is. Szerintem tökéletes hely lenne a számodra....na mit gondolsz? - mi van? Ne! Ne! Neeeee! Nem jöhet oda. Minden barátom oda jár. Így megtudják, hogy velünk él. - Tetszik az ötlet? Szeretnéd? - mondj nemet! Mondj nemet.

Persze az imáim most sem hallgattak meg......igent mondott. Nem elég hogy egy család lettünk, hogy egy szobán osztozunk, most még egy helyre járunk sportolni is. Mi lesz a következő? Ugyan abba a suliba iratják? Ugyan abba az osztályba? Vagy mi? Mijöhet még. Az biztos...már most utálom. Bárcsak eltűnne.....innen.