A balerina //BEFEJEZETT//

9.fejezet

Amikor Laurával bementünk a terembe az igazgató várt bent minket. Én személy szerint nagyon megijedtem, de ahogy végig néztem a bent lévő társaságon nem voltam vele egyedül.

- Először is gyerekek, nyugodjatok meg. Minden rendben. De valaki menjen a kis hölgy után aki kiment a teremből.- mondta a diri. Pechemre mindenki rám nézett. Még Cameron is.

- Utána megyek.- mondtam majd elindultam a lány mosdó felé. Gondoltam, ha én sírnék akkor oda mennék.

Benyitottam a mosdóba, amikor halk szipogást hallottam a mosdó utolsó wc-jéből.

- Rebecca? Te vagy az? Nyisd ki az ajtót kérlek.-mondtam mire csend volt a válasz.-Rebecca kérlek! Rád vár az egész osztály. A diri mindenkivel beszélni akar, úgyhogy könyörgök nyisd ki az aj....-tót, akartam mondani, de Rebecca kijött a fülkéből. A szemei már vörösek voltak a sírástól, az a minimális sminkje amit magára szokott tenni az elmosódott.

- Gyere ide!-mondtam majd minden utálatomat, szánalmamat és a józan eszemet , hogy én éppen Rebeccát akarom meg vigasztalni megöleltem. A vállamon is zokogott, de vissza ölelt. Megnyugtatásképp a hátát simogattam. -Had segítsek. De ahhoz el kell mondanod, hogy mi történt.- mondtam majd magammal húztam a mosdóba rakott kis padra (bár nem tudom annak mi értelme volt, hogy padot rakjanak a mosdóba, de nekünk most kapóra jött).

-Taylor... Szahkítotth... vehlem... ahz...ehgész...ohsztály ehlőhtt...-hüppögte de nem tudtam már utálni. Nem tudtam rá haragudni, mert ilyen sok emberrel előfordult. El tudom képzelni mennyire fájhat ez most neki.-Azht. Azt mondta.... Hogy ő még egy ilyen hisztis libát mint én még nem látott és... és, hogy ő ezt itt és most abba hagyja, mert nem akar egy ilyen döggel együtt lenni mint én.- mondta.

- Figyelj, én nem hiszem el, hogy ezt mondom de ezt a gyerekes utálkozást most már hagyjuk abba. Nincs értelme annak, hogy bántsuk egymást. Segíteni szeretnék neked. De ahhoz az kell, hogy megbékéljünk egymással. Sosem értettem,  hogy miért bántottál. Viszont érdekelne ami azt illeti.- mondtam. A szemében láttam azt amit azt hiszem ez előtt még soha. Őszinte megbánást.

- Eleinte csak azért-mondta- mert szórakoztató volt az, hogy kiakadtál és nem tudtál visszaszólni. Aztán láttalak az egyik fellépéseden és féltékeny lettem. Amikor te elkezdtél táncolni én akkor már 2 éve táncoltam és ... FÉLTÉKENY LETTEM! Tessék! Kimondtam! Féltékeny lettem rád!- mondta majd egy akkorát sóhajtott, hogy azt hittem már elrepül mellőlem.- Ezért piszkáltalak.De amióta bekerültünk ebbe az iskolába már nem láttam értelmét. Csak azért tettem, hogy megmaradjon a ,,hírnevem". A mi osztályunkban egy barátom sincs csak az a-ban. Ott  viszont kiderült, megsúgom pár napja, hogy csak azért kelek nekik mert ,,menő" vagyok. Észrevetted, hogy Cameron pár napja rendesebb?- bólintottam. Cameron egy három napja sokkal normálisabb lett.- Az előtt a nap előtt hallottam amint az a-sok kibeszélnek minket a hátunk mögött.

Nem tudtam mit mondjak erre. Azt hiszem erre nem is lehet. Ha kiderülne, hogy az én barátaim is így viselkednek a hátam mögött (mikor én azt hittem igaz barátok vagyunk) nem tudom mit csinálnék. Valószínűleg padlóra kerülnék. Meg ez a Taylor-ügy is. Nem tudom mit kéne tennem.

- Figyelj. Nálad vannak a smink cuccaid?- kérdeztem

- Igen. A táskám legelejében van.

- Mindjárt hozom. De ki ne mozdulj innen mert elég érdekesen festesz!- mondtam kuncogva. Elindultam a mosdóból kifele.

- Stephanie, várj!- mondta Rebecca.

- Igen?

- Köszönöm.