Pár héttel később
Ma megyünk anyuval a dokihoz leszedetni a gipszet a lábamról. Gyorsan bevágodtumk a kocsiba és elindultunk. Suli után mentünk és októbee vége fele járunk. Az úton csak néztem az elsuhanó tájat. Pár perc múlva megérkeztünk a közeli kórházba. Gyorsan leszedték a gipszet és anyuval siettünk haza apuhoz. A dokik azt mondták, hogy amennyire lehet ne erőltessem meg, szóval táncra és tesire még mindig szól a felmentés. Klassz. Otthon gyorssn megvacsiztam aztán siettem fel tusolni és aludni.
Másnap kifejezetten jól ébredtem. Felkeltem és megmosakodtam. A hajam kivételesen kiengedtem, felkaptam egy bordó hosszú ujjút meg egy fekete farmert.
Gyorsan lementem felkaptam az edzőcipőm és a kabátom majd a sulitáskámmal együtt beültem a kocsiba.
- Mehetünk?- kérdezte apu
- Igen.- mondtam és elindultunk.
Alig öt perc alatt ott voltunk a sulinál. Laura bent várt gondolom, mert már nagyon hideg volt kint.
- Szia kicsim, este találkozunk!- mondta apu mikor kiszálltam a kocsiból
- Szia!- köszöntem én is, majd bementem.
A szemüm bepárásodott az aulában, így nem igazám láttam semmit. Aztán Laura ugrott mellém.
- Mi újság? Milyen újra kétlábon?- köszöntött
- Szuper mert végre nem kell segítség a mozháshoz.- mondtam majd elindultunk felfelé, mostmár a lépcsőn.
A szekrényekhez érve levettem a kabátom, majd a terem felé vettük az irányt. Onnan csak annyit láttunk, hogy Rebecca rohan ki hisztizve és valamit üvölt. Mikor bementünk kiderült, hogy Taylor dobta. Hát érdekes nap annyi szent! Mi pedig mit sem sejtve indultunk be a terembe.
Sziasztok! Tudom, tudom nagyon silány lett ez a fejezet, de sajnos nincs ihletem. Azért remélem tetszett. Pihenjetek sokat! Puszi: Vivi
ВИ ЧИТАЄТЕ
A balerina //BEFEJEZETT//
РізнеStephanie Green egy átlagos lány, aki jelentkezett a New York- i Művészképzőbe. Habár akadnak ellenségei a barátnője mindig mellette áll és segít neki legyőzni a konfliktusait. De vajon az ellenségeskedés mindig megmarad?
