A balerina //BEFEJEZETT//

7. fejezet

Reggel korán keltem, hogy még isi előtt eltudjak menni az orvoshoz igazolásért. Négy órakor felkeltem és a szemüm fölvéve botorkáltam mosakodni. A hajam befontam két oldalra, felkaptam egy halvány sárga trikót és egy fekete szoknyát, majd lementem anyuékhoz. Nem aggódtam, hogy nincsenek fent a szüleim, mert már készülődtek a munkába. Apunak mondtam, hogy elmegyek a dokihoz (mert ha egy sarokkal arrébb van a rendelő akkor miért ne?) így elindultam. Felkaptam a fekete balerina cipőmet és elindultam.

 Pár perc múlva a rendelő előtt álltam és bekopogtam. A doktor úr fáradtan nyitotta ki az ajtót, de amint meglátott jobb kedvre derült. A négy éves kislányára én szoktam vigyázni, így jól ismer engem és anyuékat is.

-Jó reggelt Mr.O'Brien!-köszöntem 

-Jó reggelt neked is Stephanie! Segíthetek valamiben?- kérdezte, majd betessékelt.

-Igen. Ami azt illeti mint látja eltört a lábam. Tegnap pedig az egyik osztálytársam elbuktatott és az igazolásom a vízben kötött ki. Kiszedtem  onnan, de szétázott és egy új igazolást szeretnék kérni.

-Rendben. Gyere velem.-mondta, majd bementünk egy terembe. Az igazolásom pár perc alatt kész lett és mivel még sok idő volt a suliba hátra hazabicegtem. 

Fél nyolckor elindultam apuval a suliba.Laura ott várt az aulában. mikor megérkeztem akkor megindult felém. Mire ideért addig apu elment így egyedül vártam rá.

-Hellóka! Mizu? Meg van az igazolás, vagy esetleg szét kell rúgni valakinek a hátsóját?-kérdezte mire felnevettem

-Nem, minden rendben. Reggel elmentem a dokihoz. Seperc alatt lett igazolásom. Amúgy... Milyen órával kezdünk?-kérdeztem de már féltem a választól

-Fizika.

-Naaa neee!!- borzalom a köbön! Jól kezdünk mit mondjak.

Felmentünk a terem be ahol meglehetősen kevesen voltunk. Még a kis létszám ellenére is. A teremben csak Taylor, Laura és én voltunk.

-A többiek?- kérdezte Laura

-Betegek. Legalábbis Rebecca és Cameron. Anthonyról nem sokat tudok.- mondta majd kiment a teremből. Utána viszont az ofő jött be:

-Lányok! ma csak hárman vagytok, így viszont nem sok mindent lehet veletek csinálni. Így ma minden órátok szabad, de nem mehettek haza. Az órákat tartó nevelők bent lesznek a teremben és felügyelnek majd rátok.- mondta Mrs. Peterson majd kirohant a teremből. Laurával ujjongva borultunk egymás nyakába. Mikor Taylor belépett a terembe úgy nézett ránk mint a borjú az új kapura.

-Mi ez a nagy örömködés FIZIKA előtt?- nézett értetlenül.

-Elmarad ma minden óránk! A tanárok bent lesznek, de azt csinálunk amit akarunk!- ujjongott Laura

-Oké.. De miért?-kérdi a srác értetlen arccal

-Mert sok a hiányzó.- mondtam neki már nyugodtan, de Laura még mindig ugrált. Mikor beverte a fejét a táblába és abbahagyta.

Pár perc múlva megszólalt a csengő és belépett Mr. Blye a fizika tanér.

-Jól van gyerekek. Gondolom az osztályfőnök már mondta nektek a mai dolgokat. Foglaljátok el magatokat, de engem ne zavarjatok a munkámban. Értve?

-Igen Mr. Blye.- mondtuk majd hárman beszélgetni kezdtünk.

-Hogy van a lábad?- kérdezte Taylor

-Egész jól. Bár még sokáig nem terhelhetem.- mondtam. Ez a kérdés azonban még jó sokáig megmaradt a fejemben. Valamin nagyon elgondolkoztam, bár már magam sem tudom min. Csak egy kis párbeszéd részletre figyeltem fel:

-Elmondtad már neki?- kérdezte Cameron

-Mit? ......... Ja AZT? Nem. Nem kérdezte én meg nem mondtam semmit. Ahogy kérted. Nem tud semmit.- monda Laura

-Miről is van szó??- kérdeztem most már én

-Semmiről!-vágták rá mind a ketten túlságosan is gyorsan.

-Na engem nem vertek át! -Tudom. Itt valami suskus van. 

-Steph tényleg nincsen semmi!-Mondta Taylor.

-Hát jó!- mondtam.De tudtam, hogy itt még nincs vége a dolognak.

A nap további részében nem történt semmi. Leszámítva azt,hogy Taylor Rebecca nélkül nagyon jó társaság. Jól lehet vele beszélgetni mindenről. Bocsánatot kért azért ahogy viselkedett velünk és elmondta, hogy csak azért teszi ezt mert Rebecca ezt akarja. Mi figyelmesen hallgattuk Laurával, majd olyan dolog történt, hogy azt hittük képzelődünk. Taylor elmosolyodott. De ez nem gúnyos mosoly volt, hanem őszinte és hálás mosoly, amit tőle ritkán lát az ember. Apu kettőre jött értünk így Laurát hazadobtuk én meg felmentem a szobámba. Nem csináltam semmit. Bepakoltam holnapra (biztos ami biztos) majd olvastam.

Sziasztok! Itt az új rész remélem tetszett. Élvezzétek ki ti is a nyári szünetet még ami maradt belőle! Puszi: Vivi