gondolatok

P

Troye

Ajkai hirtelen csapódtak neki az egyémeimhez és mohó falni kezdték azokat. Nem csókolt még meg soha senki, de abban a pillanatban nem is érdekelt. Ügyetlenségemet koordinálta és mintha már nem is lettem volna ügyetlen. Kezei szorosan a derekam köré csavarodtak és úgy  szorított magához, mintha bármely pillanatban lezuhanhatnék egy szikla tetejéről. A gyomromban a pillangók megállás nélkül csapkodtak és nem is álltak le a csók végéig. Lihegve váltunk el egymástól, majd kissé szégyellősen lehajtottam a fejem, hogy ne lássa, kipirult arcomat.

- Emeld fel- szólt gyengéden és lassan eleget tettem kérésének. Felemeltem a fejem és mélyen szemébe néztem. Ő eközben homlokát az enyémnek döntötte.

- Szeretlek, Troye - lágy hangja megérintette szívemet és egy puszit nyomtak ajkai mellé.

- Én is, Jacob - válaszoltam neki és nem féltem mondani, hisz valóban, így éreztem, még ha tudtam is, hogy milyen következményekkel fog ez járni.