gondolatok

A

- Miss. Charles, őszinte véleményt kérek! Hogyan festek? - álltam elé.
- Nagyon csinos vagy, de hova készülsz? - igazgatta a kék ingem nyakát.
- Találkozom Vele! - pirultam el.
- Vigyázz magadra! Ne veszítsd el a józan eszedet! Ne csinálj semmi hülyeséget! - paskolta meg a vállamat.
- Nem vagyok az a fajta, aki hamar eldobja az eszét- nevettem fel kínosan.
- Fésülködj meg! - suhant el mellettem. Sóhajtva felszaladtam és eleget tettem Miss. Charles kérésének.  zsebre raktama a fontosabb dolgaimat és köszönve kiléptem az ajtón. Odaköszöntem a szorgosan dolgozó kertészünkre, aki mosolyogva visszaköszönt. Anyáék sosem köszönnek neki. Egy utolsót beletúrtam a hajamba és kiléptem az előkelő házból és kertjéből. Idegesen az ujjaimat ropogtatva mentem a kávéház felé. Pár perc múlva megálltam a bejárata előtt és vettem egy nagy levegőt. Lassan lenyomtam a kilincset és beléptem a kávé illatától kellemes, meleg benti légtérbe. Leadtam a szokásos kávé rendelésemet és vártam. Vártam az italomra, az üzenetemre és a fiúra, aki belopta magát a szívembe. Lerakták elém a kávét egy szalvétával. Széthajtottam.

" Mert igen is létezik földre szállt angyal! Troyenak. "

- Gondoltam nem maradhat el a mai üzenet sem! - érintette meg valaki a vállamat.