Hangja selymes és egyben mély volt. Az érintéstől kirázott a hideg. Félve fordítottam a fejem a mellettem már helyet foglalt fiú felé. Haja feketén csillogott a bearadó napfénytől. Zöld szeme, pedig játékossagot tükrözött.
- Nem ilyennek képzeltelek el- nyögtem ki az első mondatot, amit meg tudtam értelmesen fogalmazni.
- Jó vagy rossz értelemben? - igazgatta pólóját.
- Még nem tudom- hajtottam le a fejem, hogy ne lássa a pirosodó arcomat. Elképesztően helyes.
- Megfontolt vagy, tetszik! - nevetett fel. Az a nevetés. Mindent megadnék, hogy újra hallgassam.
- Miért írtál nekem? - vágtam a közepébe.
- Mert megtetszettél, Troye! - vette ki a zsebéből a szalvétakat, amikre írtam neki. Letette az asztalra és szétterítette őket.
- Mindig hazugságokat írtál- néztem a szemébe.
- Nem látod magad tisztán. Minden igaz volt- rázta meg a fejét.
- Honnan tudsz rólam ennyit? - vettem komolyra.
- Ez most egy kihalgatás? -húzta mosolyra az ajkait.
- Veheted annak, aminek akarod, de tényleg, honnan tudsz rólam ennyi mindent, hisz egy közösségi oldalon sem vagyok fent! Hogy csinálod?
YOU ARE READING
gondolatok
FanfictionMert mindenki gondolatokon alapul. Short parts. 2017©ichliebemichael