gondolatok

I

Fáradtan sétáltam le a konyhába a szüleimhez.
- Troye, mi az, hogy 4-es lett a matematika dolgozatod? - csapott le ram anya, amint beléptem az említett helyiségbe.
- Melyik? - néztem rá bágyadtan.
- Egyenletek- nézett tovább szúrós szemekkel.
- Nem tudtam megoldani mind az 5 példát- vontam vállat.
- Hogy leszel így kitűnő? - lépett elém.
- Kijavítom- vettem ki egy tálat a szekrényből. Megtöltöttem a kedvenc müzlimmel és felöntöttem tejjel.
- Miss. Charles, maga hol van? Troye reggelijét magának kellene megcsinálni! - kiabált anya. Miss. Charles egy ruhákkal teli kosárral a kezében tört be a konyhába.
- Ne haragudjon! Csak lejárt a mosás és ki kell tergetni! - lerakta a földre a műanyag tárolót és elém ugrott.
- Menjen el! Megtudom csinálni magam is! - mondtam neki. Anya csak elképett fejjel nézett rám.
- Nem azért fizetjük, hogy semmit se csináljon! - háborodott fel.
- Megeszem és mehetünk! - mosolyodtam rá anyura.