p r o l ó g u s

1.1K 106 28
                                    

Harry, én... azt hiszem, szerelmes vagyok beléd.

Ezek a szavak cikáznak Harry fejében, miközben a fölé magasodó ház csengőjére helyezi a kezét. Azt sem tudja, hogy került ide, minden amit tud, az az, hogy a szíve kétszer gyorsabban dobog a kelleténél. Mély levegőt vesz, és az alsóajkába harap. Végül megnyomja a csengőt.

Nem is kell sokat várnia, az ajtó zárja kattan, és egy ideges férfi kukucskál ki az öt centis résen. "Mit akarsz?" mordul a göndörre.

"Én... én... Louist keresem." dadog. A férfi, aki Harry számára oly ismerős, csak összeszűkíti a szemeit.

"Ki az?" hallja meg a háttérben azt a gyengéd hangot, amit már három hete nem hallott, és érzi, ahogy a gyomra görcsbe rándul.

"Egy kisfiú, téged keres." lép hátrébb, helyet adva valaki másnak, valakinek, akinek a kék szemei amint találkoznak Harry zöldjeivel, megremeg a lába.

"Louis!" suttogja maga elé boldogan Harry. Megérte az a sok kutakodás! mondja magában, de öröme azonnal lelankad, amint észreveszi, hogy Louis egyáltalán nem boldog.

"Kérlek, menj el." a recés hang most rideg, és a tekintete is, vérfagyasztó.

"Nem lehet, a-" Louis beléfojtja a szót.

"Azt mondtam, menj el." Harry csak makacsan rázza a fejét.

"Biztos, hogy nem."

"Nehéz eset vagy." sóhajt az idősebbik, kijjebb tárva az ajtót, hogy kiléphessen rajta. "El kell menned." suttogja a göndörnek. Az megtörni látszik, és halványan bólint.

"Rendben, de csak ha megígéred, hogy beszélünk még. Gyere ki a parkba." kérleli Harry.

"Nem lehet." rázza a fejét Louis. "Értsd meg."

"Nem, te érts meg engem." mutat mutatóujjával Louisra. "Nem tudod elképzelni, mennyit kutakodtam utánad. Csak mert mondtál nekem valamit, amit aztán nem tartottál be."

"Sok dolgot mondtam, amit nem gondoltam komolyan." villan meg a szeme úgy, hogy Harry megértse szavai jelentését. Összeszorul a torka, és biccent.

"Most már értem." sosem beszélt még ilyen gúnyosan másokkal, rosszul is esik neki a hangnem. Aztán a hajába túr, és megfordul. Nem láthatja, hogy Louis kissé utána nyúl, nem láthatja, mert már nem figyel a kék szeműre, és így azt sem tudhatja meg soha, hogy azokban a szemekben most könnyek gyűlnek a dolgok miatt, amit mondott. És mivel ezeket nem tudja, megbánás nélkül hagyja ott Louist, ahol van.

A teste dühvel van tele.



~~~
nAGY GrATuLÁCiÓ nEKeM:)

Sikíts! [ls au]Onde histórias criam vida. Descubra agora