Sikíts! [ls au]

n y o l c

Louis, a hold fényében állva semmi másra sem tud gondolni, mint Harry édes ajkaira. A fiú nagyon jól csókol- Louis csak találgatni tud, vérből ilyen profi -e, vagy tapasztalata van.

De nem is akar erre gondolni, túlságosan is lefoglalja Harry csupasz karja, ahogy az a derekára fonódik, majd meztelen mellkasa, amire csak úgy rásiklik a tenyere. Aztán Harry a baljával a hajába túr, és úgy érzi, vége mindennek, itt esik össze, a víz kellős közepén.

Nem akarja elengedni Harry-t, aki éppen az ajkát szívja, nem akarja, mert a göndör ihletet kapott, és az oldalát kezdte simogatni. Louis elképzelni sem tudta, hogy ez ilyen jó lehet. Aztán hirtelen megérez valami forrót és nedveset a szájában, és letaglózza a tudat, hogy Harry nyelve komolyan befurakodott oda. Louis a göndör állára fog két ujjával, miközben bal kezét a tarkójára vezeti, és pipiskedve visszaveszi azt, ami úgy érzi, jár neki. Heves dominanciája átcsap egy lassú, puhatolózó ajakharapásba, majd néhány kedves szájrapuszivá alakul.

Így akarja tölteni az estét; térdig fagyoskodva, de fent, a szívében csordultig tele szeretettel és odaadással. Ujjait Harry arcára simítja kétoldalt, majd belenéz a sötéten csillogó zöld szemekbe.

"Gyönyörű vagy." szalad ki a kék szemű száján az a pár szó, ami régóta benne van. Harry elvigyorodik, és akkor veszi észre igazán Louis, hogy a magas srác mennyit is változott azóta, amikor először látta. Talán az orra a leginkább- és most, ahogy a fehér fény oldalról világítja meg az arcát, sokkal férfiasabb.

Harry igazából a nyugodt külső alatt tombol. Legszívesebben rákiabálna Louisra, hogy nincs igaza; ő nem gyönyörű, hanen Louis az. Hozzávágná ezeket a szavakat, aztán sírva fakadna, amiért Louis ilyen kicseszettül pici, és aranyos.

"Induljunk haza." köszörüli meg a torkát Louis.

"Nem akarok egyedül lenni." húzza el a száját.

"Sajnálom." kis szünet "Holnap úgy is találkozunk, mi lenne ha 10-re itt lennél?" érdeklődik kedvesen, miközben kék szemei fáradtan csillognak. Harry azonnal rábólint, és már azon kattog az agya, hogy mit vegyen fel. Talán egy kék inget fekete skinny-vel. Igen, az olyan Harrys lenne.

"Kell félnem a haverjaidtól?" érdeklődik kedvesen a göndör, majd óvatosan megfogja Louis kezét, és elkezdi kihúzni a vízből.

"Nem, dehogyis." nevet a kék szemű. Összeszedi a ruháit, és felöltözik a vizes alsójára.

"Elkísérlek a házatokig." mondja Harry válaszlehetőség nélkül.

"Oké." Louis kicsit feszült, még most is érzi Harry ajkainak ízét a sajátján. Kívánja azt az ízt. Kívánja, hogy Harry újra fölé magasodjon, és annyira szeretné elmondani neki, hogy milyen szép is. Amikor a kapuhoz érnek, Harry megáll és Louis felé fordul.

"Nagyon, nagyon vigyázz magadra. És 10-kor találkozunk." hadarja a göndör, miközben egyre közelebb lép Louishoz. Végül mélyen a szemébe néz, és ajkaival Louis ajkai után kap.

Harry bugyután mosolyogva lépdel haza. Holnap bemutat a barátainak! Nem tudja miért, de ez a mondat boldoggá teszi őt.

A házukhoz érve a mosolya lehervad. Az anyja várja a kapuban, csípőre tett kézzel, és amint a közelébe ér, ordibálni kezd vele.

Harry fejében elhalványulnak a szavak; bem tud figyelni a szidó szavakra, csak elhalad az idős nő mellett. Őszintén, nem érdekli mit mond neki az asszony, vagy hogy megüti -e majd őt. Nem érdekli, egyszerűen csak elengedi a dolgokat.

Helyette a holnapi napot tervezgeti, fejben előkészíti a ruháját, és amint felér a szobájába, vizes ruháit lekapva a szekrénye elé lép. Nem sokára az üres székben ruhák lesznek, Harry fejében pedig túlfűtött gondolatok. A szájához kap, majd a történteken kezdett gondolkodni. Végre egyszer az életben határozott volt! És emiatt Louis úgy érezte, ő irányítja a kék szeműt.

És Louis még vissza is akarta szerezni ezt az irányítást! Bisztos veszélyben érezte magát a tehetetlensége miatt.

A kis aranyos.