Anime Oneshotok

Haikyuu kihívás 3. nap

Heyho

A mai napon egy általunk utált/nem szeretett szereplőről kellett írni/rajzolni

Nah én az írást választottam, és nemcsak Tendouról, hanem Levről is😆😆😆

Jó szórakozást:

  Tendouval a városba tartottunk. Becserkészni a célpontunkat. Fegyverek a helyén. Terv betanulva. Minden a legnagyobb rendben halad. Eddig.

  Lassan, de a civil ruhákban biztosan haladtunk az utcákon, tökéletes szinkronban dolgozva, hogy megleljünk egy emberi bőrbe bujtatott tornyot. Más néven Lev Haibát.

  A kormány túl magasnak és veszélyesnek találta, vagy milyen mesét etettek be velünk. Mindegy is. A lényeg, hogy végeznünk kell vele éjfélig. Vagy ők végeznek velünk.

  - Erre lesz - húzott be egy sikátorba partnerem, a Guess Monster néven is ismert Satori Tendou. Nem nagyon bírtam az ipsét, de a vele való párban élés juttatott fel a csúcsra.

  - Honnan veszed? - kérdeztem folytott hangon, miközben a szoknyám alól előkeptam egy kést. Megforgattam, dobáltam párszor, majd felkészülve vártam a válaszára.

  - Megérzés - szinte énekelte a választ, ami mégjobban idegesített. Mégis honnan veszi? Gondolatolvasó? Jövőbelátó? Vagy mindkettő?

  - Miért vagy olyan biztos benne?

  - Mert ebben az időben mindig erre szokott sétálgatni - vigyorgott rám, amitől még a vér is meghűlt az ereimben.

  - Utánanéztél az áldozatnak? - néztem rá gyanúsan immáron kicsit távolabbról.

  - Nem ez a dolgunk?

  - Nem. A dolgunk megölni az áldozatot - válaszoltam, mintha egy hülyének beszélnék.

  - Most jön - állt készenlétbe hirtelen, miközben hirtelen előkapta a pisztolyát. Nem is láttam, mikor történt!

  - Oh! Tendou-san! - köszönt az áldozat egy hatalmas mosollyal társamnak. Értetlenül kapkodtam a fejem, ám a védelmem reményeim szerint nem engedtem lejjebb.

  - Elhoztad? - kérdezte suttogva. Nem tudtam megállapítani, kitől kérdezte. De mivel nem értettem, ezért gondolom inkább az áldozattól. Várj, mi?

  - Persze - görbült gonosz vigyorra Lev szája, majd egy villámgyors mozdulattal ledöntött a lábamról. De egy helyben állt közben... nem értem.

  A combomba nyilaló fájdalom, és a kezében felém irányított pisztoly értette meg velem a szituációt. Szövetkeztek ellenem.

  - Szóval így állunk - tartottam mosolyogva arcom elé a pengém. Miután kínkeservesen felálltam, a késsel hadonászva rontottam rájuk. Mivel ez egy teljességgel logikátlan döntés volt,még Tendou sem láthatta előre. Vagy mégis? A mosolya ezt sugallja.

  - Így bizony - rántott ki a mellkasomból egy tövéig vérben úszó, enyémre megtévesztésig hasonló kést. Aztán elengedte a kést fogó véres kezem, mire a véres kés is a földön landolt. A saját késemmel szúrt le. Hogy úgy látszódjon, öngyilkos lettem.

  - Ezt nem úszod meg - préseltem ki ajkaim közt, melyek, az összes többi testrészemmel egyetemben kezdtek elnehezülni a vérveszteség mértéke miatt.

  - Már meg is tettük - vigyorognak még egyszer utoljára, majd nekem hátat fordítva indultak ki a sikátorból.

  Egyet gondolva felkaptam a késem, és elhajítottam. Szerencsére Lev hátában célba is talált.

Elmosolyodtam, hogy nem egyedül kell meghalnom, majd lehunyva a szemeimet eltávoztam az élők közül.

Bocsi😆😆😆

Azt első tervem mindkettő megölése lett volna, de az túl badass lett volna hozzám😅

És ha betölti, akkor itt van a tegnapi Noya firkám: