Anime Oneshotok

Haikyuu kihívás 2. nap

A mai napon a kedvenc szereplőnkről kellett rajzolni/írni

Aki nem más, mint Noya😍😍😍😍

Ő volt az a szereplő, aki noha nem szerepelt benne, de már a második részben megtetszett. Azt hogyan? Az openingben beleszerettem😍😍😍

De elég is a szóból, jöjjön az irományom:

  A városban céltalanul tengődtem. Ide-oda ugrálgatva csodáltam a mások, illetve sokak szerint átlagos látnivalókat. Viszont nem mindennap érkezik az ember Japánba!

  Egy kisbolt előtt fotóztam a fákat, mikor megkordult a gyomrom. Kínosan húztam elő tárcám, ám abban pénz után hiába kutattam. Inkább visszatettem a helyére.

  Tovább folytattam a legkissebb részletek rögzítését. Mikor megfordultam, egy fiú állt előttem. Sötét haja feltüskézve. Ijedtemben lőttem róla egy fotót.

  - Ah! Öh... elnézést, hogy lefotóztam - esedeztem bocsánatáért, mihelyt ép eszem visszakóborolt kobakomba. Még a készüléket is a táskámba mélyesztettem.

  - Úgy hallottam éhes vagy - jelentette ki, majd szinte az arcomba nyomott egy kék zacskós jégkrémet.

  - Biztos vagy benne? - kérdeztem, hiszen nem akartam, hogy rám költse a pénzét egy idegen. Egy meglehetősen helyes idegen.

  - Fogadd el - nyújtotta meg közelebb hozzám vigyorogva, mely szinte megvakított. Vonakodva bár, de elvettem. Óvatosan kibontottam a csomagolásból,így a felszínre került egy kék pálcikás jegkrém.

  A fiúra néztem bátorításképp. Nála is volt egy hasonló, ám piros színű édesség. Felém nyújtotta, mire vidáman az övéhez érintettem az enyémet. Egy kis foltban a piros átszivárgott a kékre. A fiú arca értetlen volt, ám egy perc múlva elkezdte falni.

  Én is így tettem. A fiú a felénél megállt.

  - Kérsz? - kérdezte. Arcán fagyidarabok lézengtek, miközben felém nyújtotta az övét, melybe már belekezdett.

  - Ha nem baj - mosolyogtam rá, majd belekóstoltam. Finom epres íze volt. Kellően édes, nem vitték túlzásba. Közben a tüskés hajú is harapott egyet az enyémből.

  Felnevettem. Egy pár másodperc múlva ő is csatlakozott hozzám. A hangja kicsit rekedtes volt, ám angyalian csengett a délutáni csendben.

  - Most költöztél ide? - kérdezte, miután a maradékot szinte egybe bekapta. Nekem is el kell kezdenem enni, mielőtt teljesen elolvad.

  - Aha. De beköltözés előtt szerettem volna körülnézni - motyogtam a végét már teli szájjal. Jah, én és a nőiesség.

  - És hogy hívnak? - kérdezte csillogó barna szemekkel. Csak mosolyogni tudtam aranyosságán. Bár biztos van már baratnője.

  - Alice vagyok. Te?

  - Szólíts csak nyugodtan Noya-senpainak - mutatott magára büszkén.

  - Honnan veszed, hogy idősebb vagy nálam?

  - Miért? 17 éves vagyok - sértődött be egy csöppet.

  - Értettem, Noya-senpai - mosolyogtam rá féloldalról a fagyim mögül. Erre már felkapta a fejét.

  - N-neked van barátnőd? - kérdeztem kicsit feszengve, miután visszatértem a kukától.

  - Nincs - válaszolta egyszerűen. Nem szégyellt rajta semmit, csak egyszerűen kinyögte. - Neked van barátod?

  - Ah? Ez számomra egy álom lenne - nevetgéltem kínosan. Az ő súlycsoportjába tartozó fiúkkal még csak szóba se tudtam állni eddig.

  - Ugye milyen szép a naplemente? - mutattam a távolba tématerelésként. Felültem Noya mellé a korlátra, aki a derekamnál fogva közelebb vont magához. Ráhajtottam fejem a kissé alacsonyan fekvő vállára. Így néztük a távolt, míg a nap nyugovóra nem tért.

  - Elkísérjelek haza? - fordult felém Noya, majd lendületesen leugrott a korlátról. Felém fordulva karjait elkapó pózba tárta. Benne végtelenül megbízva ugrottam le.

  - Megköszönném - értem földet karjai közt. Orrunknak alig pár miliméter választotta el egymástól, így a másik izgalomtól fénylő szemébe kellett néznünk.

  - Erre tessék - indult el rövidke gondolkodási idő után, mihelyt elmondtam neki újdonsült tartózkodási helyem.

  - Köszönöm a mait. Életet mentettél - nevetgéltem kínosan az ajtónk előtt. Mielőtt még kinyithattam volna az ajtót, Noya magával szembefordítva tapasztotta ajkait az enyémekre.

  - Majd én valóra váltom az álmod - köszönt el tőlem egy intéssel, majd indult útjára. Elmosolyodtam. Talán a sors egymásnak szánt minket.

És itt is lenne a kép, amit az én Noya-senpaiomról firkantottam kb 5 perc alatt😆😆😆

Az anyját a wattpadba, hogy nem engedte felrakni!😬😬😬😬😬 (találtam Tanaka fejet😂😂😂)

Majd akkor holnap belerakom az akkoriba, ha nem felejtem el😅