Falling for you?

2. Rész

-Jó reggelt kisfiam.-nézett rám mosolyogva mikor észre vette hogy én is ott vagyok.

-Reggelt.-köszöntem én is a reggeli rekedtes mély hangomon.

-Mi a baj? Elég rosszul nézel ki.-hangjából azt vettem ki hogy megint bolhából elefántot csinál pedig csak szarul aludtam.

-Nyugi anya, csak nem tudtam aludni ennyi az egész.-mondtam miközben leültem az asztalhoz és elterültem rajta.

-Hát ha így állunk azon már nem igazán tudok segíteni, de gofri lesz reggelire.-mosolygott rám kedvesen a reggeli készítése közben.

-Kedvencem.-csillantak fel szemeim a gofri szó hallatán. Ez egy kicsit feldobta a hangulatom így reggel. Amíg készült a reggeli még beszéltem anyával majd a reggeli elfogyasztása után vissza vánszorogtam a szobámba. Lehuppantam az ágy szélére és mikor láttam hogy már tíz óra van eldőlt hogy halálom időpontját délutánra teszem és majd akkor vissza viszem a pulcsit. A helyett hogy bármi értelmeset csináltam volna addig inkább csak eldőltem az ágyon és mivel az esti alvásom kb a nullával volt egyenlő el is nyomott az álom és bealudtam. Amikor felébredtem már délután három órát mutatott a telóm. Na de jó ,még a végén jöhetek haza sötétben. Lecseréltem a hétvégi ruhámat valami olyanra amiben utcára lehet lépni és nagy kínok között a pulcsit a kezembe véve elindultam a megadott címre. Mint kiderült alig kell két utcát sétálnom hogy elérjek a célig. A házuk előtt megállva először az jutott eszembe hogy ez valami hatalmas utána meg az hogy nekem ide most be kéne mennem. Félve nyomtam meg a csengőt de nagyra nyíltak a szemeim ahogy kinyílt az ajtó. A várt már ismert arc helyett egy számomra ismeretlen nő nyitott ajtót. Nagyon törékeny és vékony alkata volt de ugyan akkor gyönyörű volt. Hát Jungkooknak volt kitől örökölnie.

-Jó napot.-köszöntem illedelmesen egy kisebb meghajlással.

-Szia. Mi járatban? Eddig még nem is láttalak.-mosolygott rám kedvesen a nő.

-Kim Taehyung vagyok és azért jöttem mert Jungkook tegnap kölcsön adta a pulcsiját és visszahoztam neki.-mondtam mosolyogva. Olyan kedves, nem mint a fia.

-Oh. Gyere be nyugodtan. Jungkook a szobájában van. Nekem sajnos el kell mennem valahova de ha még itt leszel mikor visszaérek beszélgethetnénk,végre van a fiamnak egy barátja aki aranyos.-mondta kedves hangon én pedig egyre jobban meglepődtem. Mi az hogy végre van egy barátja aki aranyos? What? De nem hagyott túl sok időt gondolkodni mer betessékelt a házba ő pedig már le is lépett. Álltam ott a ház közepén és szemeztem a lépcsővel és az is megfordult a fejemben hogy talán csak lerakom ide valahova azt a nyavalyás ruhadarabot és lelépek, de az bunkó lenne én meg nem vagyok az. Ekkor meghallottam egy hangot amitől a hideg is kirázott. Az emeletről jött a hang és kissé idegesnek hatott és az előző ötlet már nem is tűnt olyan bunkónak. Valamiért mégis megindultam lassan fel. Az előtt a szoba előtt a honnan a hangokat véltem felfedezni megálltam és tudom nem szép dolog de hallgatózni kezdtem.

-Minhi megmondtam már hogy ma nem jó mert várok valakit. Majd máskor.-hallatszott Jungkook hangja. Vár valakit? Csak nem? Nem tudom kivel beszél de én fogtam magam és minden előrejelzés nélkül benyitottam.

-Oh-kapta felém tekintetét meglepetten-Meg is jött szóval most lerakom. Csá.-mondta és egy nagy vigyor kísértében letette a telefont. Jaaa hogy én volnék az a valaki, tisztára megtisztelve érzem magam.......vagy mégse.

-Na szióka porcelán baba.-vigyorgott és pár lépést közelebb jött. Egy fáradt sóhajjal jeleztem nem tetszésem de le se bagózta.

-Vissza hoztam a pulcsid.-dobtam oda neki ő pedig szimplán egy kézzel elkapta.

-Köszi drága.-villantott egy eszelős vigyort. Mit drágáz ez itt engem?

-Már ne is haragudj de ugye tudod hogy egy nálad idősebbet drágázol folyamatosan?-néztem rá egy fintorral az arcomon.

-Ja sejtettem. És?-rántotta meg a vállát nemtörődöm módon. Komolyan kivágom ezt a gyereket az ablakon. Nem szóltam erre inkább semmit csak szikrákat szóró tekintettel néztem végig rajta. Egy fehér izom trikó és egy fekete melegítő volt rajta, persze még ebben is sokkal jobban nézett ki mint én bármelyik ruhámban. Plusz a trikó ami végig feszült felsőtestén láthatóvá tette a kidolgozott hasát és az izmos karjait. Jobbnak láttam távozni mert feszélyezve éreztem magam mellette, ezért sarkon fordultam és kifelé indultam a szobából. Vagyis indultam volna de egy erősebb szorítást éreztem meg a csuklómon és rögtön ledermedtem.

-Hova sietsz? Még csak most jöttél.-nem láttam de tudtam hogy vigyorog.

-Haza. Te meg nyugodtan találkozhatsz a barátnőddel.-mondtam kifejezéstelen hangon és még mindig nem fordultam vissza felé, de ő a következő pillanatban gondoskodott róla hogy megtegyem. Nagy lendülettel maga felé fordított úgy hogy majdnem elestem. Kicsit meg is ijedtem hisz kerültem már szembe vele hasonlókkal de annak csúnya vége lett az én részemről. Nem elég hogy megfordított de még közelebb is húzott magához amitől még jobban összeszorult a gyomrom és még jobban elnyílt a már amúgy is tepsi méretű szemem.

-Miről beszélsz?-kérdőn nézett rám és elgondolkodott- Oh...csak nem Minhire gondolsz. Kis butus, ő nem a barátnőm.-vigyorgott és megpaskolta a fejem. Kikaptam a csuklóm keze szorításából.

-Nem igazán érdekel. Nem az én dolgom.-mondtam és megint megpróbálkoztam a kijutással.

-Ennyire ijesztő vagyok hogy így menekülsz?-szólt utánam amikor kiléptem a szobából és már száguldtam lefele a lépcsőn- A pulcsit legalább kimostad?-kiabált megint röhögve.

-Nem, csesszed meg, de szóljál még kettőt és bele tömöm a szádba.-válaszoltam idegesen miközben leértem a földszintre.

-Most miért vagy ilyen mérges?-jelent meg mögöttem és kezét vállamra rakva a frászt hozva rám. Nagy levegőt véve és egy kényszer mosolyt magamra erőltetve kezdtem mondandómba még mindig háttal fordulva felé.

-Na figyelj ide édes mert csak egyszer mondom el. Pöppet idegesítő vagy. Én vagyok az idősebb mégis úgy beszélsz velem mintha minimum évek óta ismernénk egymást és még fiatalabb is lennék. A hülye becenevekről ne is beszéljünk. Vágesz?-szövegelés után vártam hogy mond valamit de csak csöndben még közelebb lépett hozzám karját is jobban rám támasztotta én meg persze jól betojtam. Pár perces csend után szóra nyitotta a száját de olyan perverz vigyor ült ki az arcára hogy igaz csak a szemem sarkából láttam de rendesen megijedtem ma már sokadjára. Oda hajolt hozzám és a fülem mellett kezdett beszélni.

-Hát lehet hogy valakinek meg kéne nevelnie.......hyung.-súgta az utolsó szót. Lefagytam és kirázott a hideg. Mi a szar van ezzel a gyerekkel? Az egyik pillanatba még tiszta hülye utána már perverz is. Ekkor kinyílt a bejárati ajtó és egy kedves női hang szólalt meg. Na tessék most pedig jöjjön a kínvallatás.

Sziasztok! ❤❤😊

Itt is van a következő rész amit kicsit előbb hoztam mivel a hét további részében nem leszek itthon de nem akartalak rész nélkül hagyni titeket. 😉Remélem ez a rész is tetszett nektek, a kövi rész jövő héten érkezik. Ha tetszett a rész azt nyugodtan jelezd nekem kommentben illetve egy csillaggal. Hát akkor a kövi részig puszi mindenkinek.😘❤