4.

144 17 4
                                    

Nem tudom milyen lesz az osztály, a tanárok, és egyebek. Viszont nagyon félek az ismeretlentől.

Hat körül keltem. Rekord idő alatt felöltöztem, és rendbeszedtem a hajamat is. Gyorsan megreggeliztem, amit általában hanyagolok, de most van egy kis időm és elég hosszú napom is lesz.

5 perc késésnél tartottam. Tudtam, hogy YiAn nagyon mérges lesz. De hogy a fenébe voltam ilyen lassú? Lehet egy párszor elkalandoztak a gondolataim...

Gyorsan felkaptam a cuccomat, és rögtönözve egy cetlire írtam anyáéknak:

,,Sziasztok, elmentem suliba, majd délután jövök. Egy kulcsot elvittem.
Puszi:
Tündi, 06:23"

A posztitot felragasztottam a hűtőre, majd lélekszakadva lerohantam a ház elé, ahol a fiú várt.

YiAn a falnak dőlve, kicsit idegesen nézte az óráját.

-Nem is lepődök meg...

-Neked is jó reggelt - erőltettem hamis mosolyt az arcomra.

-Na induljunk, mert végleg elkésel - mondta kicsit türelmetlenül - és elég ciki, ha valaki az első napon késve esik be az órájára.

Elég nyűgös volt ma reggel, amit nem értek, mert általában nem ilyen. Lehet rá kéne kérdezzek?

Sietve indultunk el. A környező fákat és házakat tanulmányoztam, hogy legközelebb egyedül is idetaláljak.

-Yi~... (YiAn rövidítése) - mondom, de a hangom at egy közelben elszáguldó villamos elnyomja.

-Igen? -kérdi morcosan, miután elment a zaj okozója.

-Mi a baj? Máskor olyan vidám vagy, most meg mintha megtalált volna a rosszkedv...

Ő hallgatásba burkolózva nézett ki a fejéből.

-Tudod... erről még nem meséltem neked. Volt egy barátnőm, és most fél év szerelem után szakítottunk, mert egyikünk se látott már jövőt ebben a kapcsolatban. Nem akartam ezt elmondani neked, hogy ezzel terheljelek. Már egy hete szakítottunk, viszonylag nyugodtan lerendeztem magamban, viszont tegnap este láttam a lányt egy másik fiúval smárolni. Ez egy kicsit kiverte nálam a biztosítékot, és teljesen összeomlottam - elhallgatott, és úgy tűnt nem is akar többet mondani.

Én csak megsimogattam a vállát és bátorítóan rámosolyogtam. Elmondtam neki, hogy rám mindig számíthat, és engem ilyenekkel nem terhel, nyugodtan elmondhatja. Ő egy kicsit megnyugodott ettől. Nem véletlenül vagyunk kiskorunk óta legjobb barátok.

Oda értünk a fehér épület elé, és megköszöntem YiAnnak a segítséget, hogy elkísért. Ő sok sikert kívánt, majd ment a dolgára.

Beléptem az épületbe, és rögtön a recepciós hölgyet céloztam meg. Gyenge angoltudásommal megérdeklődtem merre is találom a termet, ahol az órám lesz.

Viszonylag gyorsan odataláltam, most pedig itt ülök a teremben, és figyelem mit magyaráz a tanárnő.

Mindenki mondta nekem, hogy mennyire nehéz nyelv a koreai, de én azt veszem észre, hogy elég sok hasonlósága van a magyarhoz is. Lehet ez csak az én eszmefuttatásom, ki tudja?

Ami elgondolkoztat, hogy honnan a fenéből szereztek magyarul tudó, koreait tanító nyelvtanárt? Majd egyszer lehet megkérdezem Park tanárnőt, aki így mutatkozott be nekem, és azt kérte ezen a néven szólítsam.

Éppen a betűk kiejtésével bajlódunk, amikor kivágódik az ajtó, és egy úr, egy velem egykorú európai lányt hoz be.

A lány haja fekete, és egy laza copfban van megkötve hátul a nyakánál. A pólója fölött egy egyszerű gardigánja van, alul pedig egy kényelmesnek tűnő farmer leggingset hord. Ezen kívül még egy hátitáska volt a kezében. Kifejezetten csinosan mutat, és a vékony testéhez nagyon is illik ez a ruházat. Betessékelték, és leültették mellém, addig a két, (azthiszem tanár), tárgyalt valamit Koreaiul.

A lány rámmosolygott, majd a táskájához nyúlt, tolltartót és az enyémhez hasonló tankönyveket vett elő.

Akkor vele fogok tanulni? Legalább nem leszek egyedül. De ő is magyar? Vagy milyen nyelvet beszélhet?

Miközben elgondolkoztam, a lány végig engem nézett.
-Halo, kannst du auf Deutsch? [Szia, tudsz németül?]- németül szólalt meg, amin kicsit megdòbbentem.
-Öhhm... ja, aber ich bin Ungarn. [Öhmm... igen, de magyar vagyok]
-Kein problem. Lernen wir zusammen? [Semmi baj. Együtt tanulunk?] - kezd el közben veszettül mutogatni.

Egész jól értem mit mond, szerintem direkt egyszerűen beszél. Viszont eléggé félek, hogy nem mindig fogom megérteni mit mond, főleg ha együtt fogunk tanulni.

Park tanárnő felénk fordult, majd magyarul elmagyarázta nekem, hogy ő nem tud németül, erre egy külön tanárjuk van, viszont ő sajnos beteg. Nagyonis sajnos, mert nekem kell fordítanom magyarról németre a koreai szöveget egy olyan lánynak, akinek még a nevét sem tudom. Fantasztikus, mondhatom... (szarkazmus, remélem érződik😂)

Gyors egyeztetés után kiderült, hogy Fergie-nek hívják (elég egzotikus német név, tudom), és 1 évvel idősebb nálam. Ugyanazért vagyunk itt, tehát hogy megtanuljunk koreaiul.

Az óra után elhagytam az épületet, és a buszmegálló felé vettem az irányt. Nem késett, így még időben be fogok érni az iskolába.

Miután felszálltam a buszra, elővettem a táskámból és beraktam a fülembe a fülhallgatómat. Elindítottam egy zenét, és most a választásom a Got7 Hard Carry számára esett.

A buszutam alatt többen megnéztek az arcberendezésem miatt (ugye európai), de lassan már kezdek ehhez hozzászokni.

A megfelelő megállónál leszálltam. Szerencsére a busz pontosan az iskolával szemben állt meg, így nem kellett sokat bolyonganom.

A tanítási épület sokkal modernebb, mint idehaza. Néhány diák lézengett még az udvarokon, pedig szerintem már becsöngettek. A hangszórókból valami szöveg szólt koreaiul, amiből semmit nem értettem, de mindenki elkezdett egy kicsit sietni és pakolászni. A bejáratnál egy portás beszélt a mikrofonba, az ő hangját halljuk éppen. Elindultam felé, mert szerintem ő el tud engem kalauzolni.

Miután besétáltam az épületbe, megkérdeztem (természetesen angolul), hogy merre találom az osztálytermemet.

(A csevegés angolul folyik⬇)
-Új tanuló vagy? - kérdezi méregetve.

-Igen

-Akkor kérlek töltsd ki ezt a kérdőívet.

A papíron olyan egyszerű kérdések voltak, hogy hányas volt az átlagom, vagy hogy mikor születtem. Gyorsan végeztem vele, és nagyon figyeltem, hogy mindent jól írjak, mert elég pocsék az angol helyesírásom.

Visszanyújtottam a lapot, és az úr gyorsan átfutotta majd bólintot.

-A 10/C osztályba leszel beosztva. Meg kell várnunk amíg a tanár megérkezik és elkezdik az órát. Utána elkísérlek a teremhez viszont onnantól egyedül kell boldogulnod. Ezt a papírt visszaadom, majd ha bementél, add oda a tanárnőnek. Rendben? - Majd visszanyújtotta a már kitöltött kérdőívet.

-Rendben.




Sziasztok! Nagyon sajnálom hogy ilyen ritkán hozok részt, de nekem feltétel, hogy minden fejezetben meglegyen az 1000 szó. Viszont ehhez idő kell.
Mit szeretnétek? Vagy legyen gyakrabban rész, de rövidebbek, vagy ritkábban ilyen hosszúságúak?
Kérlek mindenképpen írjátok meg kommentben! Köszi.

És végül egy kis önreklám: elkezdtem egy másik könyvet, ahol borítókat és véleményeket készítek kérésre. A profilomnál megtaláljátok. Nézzetek be oda is. Köszi.

Wings - {ASTRO Ff.}Where stories live. Discover now