Segítség, félvér lettem!

Bevezetés a képességek hátrányába

Sose hittem volna, hogy ilyen mókás lesz egy óriási kutyán lovagolni. Na meg ennyire nyálas. Ugyanis szőrös taxink árasztja magából a nyúlós, áttetsző anyagot ami a szembe szélnek köszönhetően jócskán beterít minket.
-Blee, ez után egy hétig fogok fürödni, az szent.-süvíti Matt a fülembe. Bólogatva igazat adok neki, és szorosabban markolom Mrs. O'Leary szőrét. Akkora erővel fékez le, hogy majdnem levágódok róla, egyenesen a bungalók közé. Chris leszáll, és lesegít mindenkit.
-Kösz.-dünnyögöm orrom alatt. Majd odafordulok Mrs. O'Leary-hez.
-Neked is köszönöm nagy lány!-vakkant, mint ha csak azt mondaná, "máskor is". Matt még mindig szúrós szemmel követi a kutya összes mozdulatát.
-Szóval-kezdi határozottan Kalioppé-honnan is ismeritek Nicot? Gondolom a család jóbarátja, hiszen ő volt az egyik aki segített a heteknek amikor az olimposzt kellett megvédeni Gaia seregeitől.-zavartan nézünk össze Mattal.
-Várj, micsoda? Ami azt illeti, pont az ellenkezője. Nico Di Angelo jópár éve összeveszett a szüleinkkel. Hogy min, azt nem tudjuk. De apa és anya nem szívesen beszél róla.-Most Chrisék néznek össze.
-Én ezt nem értem. Nico a világ legrendesebb félvére. Gyertek, mutatunk valamit.-Kali int, hogy kövessük őket. Egy eldugottabb helyre vezetnek minket, ahol egy hatalmas márványfal áll. Rajta rengeteg mosolygós, korunkbeli vagy fiatalabb köjök fotójával. Mellettük virágok, frissek és szárazak vegyesen. Gyertyák állnak a talpazatánál. Szomorúan döbbenek rá, hogy mi is ez valójában.
-Ez egy emlékfal azokért akik valamelyik csatában hősi halált haltak.-kezdi Kali csillogó szemmel. De most nem a pimaszság szikrája, hanem a könnyektől csillognak barna szemei. Szipogva elfordul, és folytatja.
-Nico úgy gondolta megérdemelnek egy emlékfalat.-oda lép az egyik képhez, és mosolyogva végig simítja. Chris eközben az egyik fát támasztja, kerüli a tekintetemet. Közelebb lépek a falhoz. Rémisztő belegondolni, hogy mennyi korombeli fiatal halt meg akkor. Előttük állt az élet, de jött a gonosz földanya az ő szörnyű gyerekeivel és eltiport mindenkit aki náluk kisebb volt. Észreveszek egy különösen szép síremléket. Egy 15 éves lány képe van rajta. Sötét bőre és kávé színű szemei melegséget árasztanak. Olivazöld, kötött sapka a homlokáig húzva. A neve pedig ledöbbent...
-Bianca Di Angelo?-kérdezem megrökönyödve.
-Az lehetetlen!-áll mellém Matt.-Apa sose említette, hogy lenne rokona Niconak.
-A szüleitek eléggé sok dolgot titkoltak el előletek, akkor ez most miért lep meg okostojás?-kérdi szemöldökét felhúzva Chris.
-Én kérek elnézést, amiért nekem volt normális gyerekkorom, és nem csak behajítottak ide, mint téged.-vág vissza. Chris ingerülten kap Matt után.
-Vigyázz a szádra nyomi, mert ha jól tudom kettőnk közül nem én ijedtem meg egy kutyától.-köpi oda bátyámnak. Kali tockossal jutalmazza mind a két fiút.
-Viselkedjetek! Legalább ne a hősi halottak előtt hisztizetek!-Chris megrántja a vállát és elsétál. Mérgesen meredek Mattra.
-Most mi van?! Ha ennyire érdekel a srác, akkor menj utána. Viszont mennem kell egy új pajzsot kovácsoltattni magamnak.-Büszkén megveregeti a mellkasát, mint egy gorilla. Kalioppé nevetésbe tör ki, és elindul a kabinok felé. Követjük miközben Matt összeráncolja a szemöldökét.
-Mi olyan vicces?-kérdi felháborodását nem leplezve.
-És az új pajzsodnak semmi köze Beth-hez, igaz? Véletlenül se a csinos kovács lány vonzz.-most már én is nevetek. Matt hangja oktávokat ugrik, úgy tiltakozok.
-Esküszöm, hogy nincs! Mellesleg Beth nagyon okos és jó társaság. Természetesen barátok vagyunk.-Hirtelen a semmiből, kámikáze módon ugrik le két nyúlánk alak az egyik kabin tetejéről. Közrefogják Mattat, aki ijedtében azt se tudja, hogy fiú-e vagy lány. A két önjelölt bolha a Valdez fiúk. Ravasz mosolyra húzódik szájuk.
-Épp erre jártunk mikor hallottuk, hogy a húgunkat fényezed.-kezdi az egyik. A másik bólint és folytatja-Remélem nem baj, hogy beugrottunk. Akár el is kísérnénk, mert tudod...-itt ránéz a testvérére, és együtt fejezik be a mondatot-Mi is ott lakunk!
-Vajon meddig gyakorolták, hogy ez ennyire összhangba menjen?-súgom oda Kalinak. Kuncogva rázza a fejét.
-Köszi srácok...imádnám ha kanbulit tartanánk, de már egyedül járok boltba is, szóval asszem megleszek-feleli Matt. Az ikrek csak szorosabban fogják közre bátyámat. Ciccegve fejüket rázzák.
-Na gyere. Ha akarod majd mi megcsináljuk a pajzsot is!-Hiába minden erőlködés, ma se fog Bethel flörtölni.
                                   ***
Izzadva és fáradtan dőlök össze az ötödik párbajom után. Egy Apollónos lány vett pártfogásba miután Kalioppé lepasszolt. Lihegve ül le mellém.
-Egyre ügyesebb vagy, de még rengeteget kell gyakorolnod.-bólintok. Ahogy pihegek, látom, hogy Dorothy szalad ki a mellékhelyiségek és a zuhanyzók közül. Innen olyan mint ha valaki elől menekülne. Több se kell, azonnal felpattanok de mielőtt még futásnak erednék, Joe megfogja a bokámat.
-Nyugi van kis katona. Dodo nem rajong azért ha valaki megakarja védeni. Különben sem hiszem, hogy bármi baja lenne. Napjában többször jár a wc-ék felé. Gondolom a bátyát hívja Íriszen.-lassan visszaülök Joe mellé, kíváncsian fordulok felé.
-Miért, hol van a bátyja? Nem számít félvérnek?-kacagva int nemet a fejével, miközben haján megcsillannak a napsugarak.
-A bátyja a római táborban él. Kettőjük közül ő az erősebb félvér. Mint nálatok te.-bök a mellkasomra, és elterül a földön.-értetlenül nézek rá.
-Ez hülyeség. Matt is ugyan olyan mint én.-Joe fél szemmel figyel, és ciccegve rázza a fejét.
-Lásd be Becca. Te sokkal többre vitted eddig mint ő. Pedig alig vagytok itt pár napja. Ráadásul te a vizet is képes vagy uralni. Láttam a saját szememmel.-letépek egy százszorszépet és a szirmait kezdem el  morzsolgatni. Mi van ha ezt Matt is így látja? Mi van ha emiatt ellenséges lesz velem? Képes lenne a húga ellen fordulni?
Felállok, és otthagyom a henyélő partneremet. Utamat a zuhanyzók felé veszem, amikor látom, hogy Shirley egy fa mögött ügyködik.
-Hé Shirley! Mi jót csinálsz?-ugrok oda hozzá. Annyira megijedt, hogy beveri egy alacsonyan lévő ágba a fejét. Fájdalmasan simogatja a már növésnek indult púpot.
-Soha ne zavarj meg egy Nimfát miközben a természet lágy ölén élvezi a nyugalmat! Soha!-sipítja, nekem pedig nevetnem kell a felháborodott arcán. Még ilyenkor is aranyos. Mellé telepszek és átölelem.
-Sajnálom Shirley. Mit csinálsz itt egyébként?-zavartan az egyik fürtjét piszkálja, mint mikor Matt is a közelben van.
-Tudod...Nimfás dolgokat. Teszek-veszek, gombát vetek. A szokásos.-mint akibe áram csapott, úgy pattan fel. Értetlenül nézek rá.
-Most sietnem kell Becca. Majd vacsoránál összefutunk! Szia!-és már rohan is.
-Jót beszéltünk...szia.-mormogom az öreg fának.

Most leszögezném, hogy ne üssetek agyon amiért ilyen sokáig nem volt új rész! Annyira nem jött az ihlet és nem akartam összecsapni... Remélem elnyeri a tetszéseteket, a következővel pedig igyekszem sietni!
Addig is puszii💛🌌