Segítség, félvér lettem!

Tábori életem bonyodalmai

Lassan sétáltunk a nyári forróságba. Körülöttünk korombeliek futnak,karddal küzdenek és pegazusokat nyergelnek fel. A levegőt eper illat lengi be. Mélyet szippantok és elégedetten fújom ki a levegőt.
-Hála az eper földenek tudjuk fizetni a tábor költségeit. Minden más pedig varázslat.-mondja Chris mosolyogva.
-Egyszerűen csodálatos ez a hely!-Fakadok ki.-Mégis,hogy tudtok egy ilyen tábort titokba tartani?
-A Köd segíti elrejteni. A halandók az orrukig se látnak el.-kacsint,és tekintetével egy csapat,rózsaszínba öltözött lánynak integet.
-Sziasztok lányok! Áll még az esti fürdőzés?-a cicababák kuncogva bólogatnak. Jellemző-gondolom.
Morogva keresztbe teszem a kezem,és Matt mellé lépek.

Csöndben baktatunk,míg egy nagy kovácsműhelyhez nem érünk. Szinte ömlik ki a meleg a hatalmas épületből,ami Chris elmondása szerint egyben a Héphaisztosok szállása is.
Fiúk mászkálnak akkora pajzsokkal,mint én magam. A lányok overálba arany és bronz színű szekereket szerelnek,és közben hangosan beszélgetnek.
-Gyertek,megkeressük Bethet. Ha mázlitok van,akkor Dorothy is ott lesz vele.
Miközben tátot szájjal nézelődünk Mattal,vagy öt gyereknek megyek neki.
-Vigyázz már jobban!
-Nézz az orrod elé!
-Figyelj már oda!
Nem törődve a dühös Héphaisztosz gyerekekkel,célirányosan megyünk Chris után.
Hirtelen belefutok napagyú társam hátába. Dühösen orromat dörzsölgetem.
-Miért álltunk meg?-Kérdi Matt.
-Bemutatom nektek a világ legszebb Héphaisztosát! Hé Beth! Beakarlak mutatni valakiknek!
Az említett lány olajtól foltos ruhában,sugárzó mosollyal lép oda hozzánk. Haja arany barna,arcát szeplők tarkítják. De olyan sűrűn,hogy alig látszik ki tejfehér bőre.
-Hali! Beth Valdez vagyok.-Kezét barátságosan nyújtja felém.
-Rebecca Jackson.-Kezet fogva érzem a kemény munka árán szerzett bőrkeményedéseket. Majd Matt felé fordul. Olyat látok az arcán,amit eddig sose. Elpirult. Egyszerűen zavarba van. Beth úgy tesz mint nálam.
-Szia! Beth Valdez.-Matt némán áll a szépséges lány előtt. Beth kérdően néz hol rám,hol a paradicsom piros Mattre.
-Most jön az a rész,amikor bemutatkozol.-súgja oda Chris.
-Ömh,persze! Jackson Matt vagyok...Vagyis Rebecca Jackson!
-Az a húgod,hígagyú-morogja Chris. Beth kuncogva bólogat.
-Szóval Matt. Igazán helyes név.-kacsint kacéran bódult bátyámra.
-Ki ez a tag?-Kérdi egy vékonyka hang hátunk mögött. Egy 14 év körüli,alacsony lány áll,arcán kérdések tömkelege. Hajában fonat és egy toll látható. Szeme zafír kéken ragyog és a sötét bőrét...fehér foltok lepik el. Bőrhiba.
-Szia Dodó. Ők az új félvérek. Jacksonék gyerekei.-Mondja vidáman Chris. Szemöldökét gyanakvóan összehúzza. Miért érzem azt,hogy nem bízik bennünk?
-Ő itt Rebecca és a bátyja Matt. Hát nem édesek?-Beth kedvesen megpaskolja Matt vállát,aki ettől összerezzen.
-Vagyis csak Matt az édes,nem?-Kérdi ravaszul újdonsült társunk. Beth elpirul és forgatva szemeit, kinyújtja a nyelvét.
-Dorothy Grace vagyok. Jó új embereket látni. Ti kinek vagytok a gyerekei?-Biztos szenilis a csaj. Hát nem egyértelmű?
-Percy és Annabeth Jackson gyerekei vagyunk. Ki másé lennénk?-Dorothy ránéz Chrisre,aki épp az egyik fiúval kezel le. Mérgesen megfogja a fülét,és megrángatja.
-Christopher Taylor! Az istenekre! Miért nem mutattad meg még nekik a kabinjukat? Megint az Aphros lányokat fűzted?!-Chris tehetetlenül vergődik,mint egy hal mikor partra vetődik.
-Én...aúúu...Épp oda indultam velük. OKÉ?!Ez fáj!-Dorothy amilyen kicsi,olyan agresszív. Ez tetszik. Sóhajtva elengedi a fülét,és felénk fordul.
-Oké, gyertek utánam. Mindent elmondok útközben. Te-rámutat Chrisre-Menj és szégyeld el magad! A lányok többet érnek az új tagoknál.

Kiérve a műhelyből a szellő finoman cirógatja az arcomat. Dorothy int,hogy kövessük.
-Oké,ugye a videót láttátok? Tudjátok,hogy mi folyik körülöttetek?
Bólintunk,Dorothy pedig kifújja a levegőt.
-Szuper. Most már csak azt kéne meghatározni,hogy a szüleitek isteni szülője melyikőtöket ismeri el unokájaként. Ez természetesen eltart egy darabig. Még a Félvéreknél is,pedig ott szülőkről beszélünk.-Határozott léptekkel megindulunk egy hatalmas kő épülethez,amit tengeri kagylók borítanak. Minél közelebb érünk,annál jobban érzem a sós tengeri levegő illatát. Bizsergető érzés járja át a testem. Megállunk előtte,és az ámulattól megáll a lélegzetem. "Hármas kabin"
-Ez itt a Nagy triászból az egyik isten tiszteletére épített kabin.
-Poszeidón.-nyögöm be,mint valami zombi. Dorothy biccent.
-Bezony. Eddig csak egy lakója volt. Nem más mint az apátok.-Hirtelen úgy érzem nekem ott bent a helyem.
Határozott léptekkel indulok az ajtó felé,de Dorothy visszahúz.
-Mégis mit művelsz? Nem sétálhatsz be csak úgy!
-Miért?-kérdezem ártatlanul. Egy mágikus erő egyre csak csalogat befele.
-Ne hozz bajt a fejedre. Mr. Kheirón nem örül ha csak úgy bemászkálunk más istenek kabinjaiba.-Most,hogy közelebbről látom Dorothy szemét,látom,hogy nem is zafír kék,hanem mohazöld. És mint ha egy kis rózsaszín is keveredne benne. Zavartan elfordul és elengedi a kezem.
-Várjunk csak!-szólal meg Matt-Becca a suliban felrobbantott egy tucat vizet! Poszeidón pedig a víznek az istene. Nem lehet,hogy az ő képességeit örökölte?-Dorothy kábultan áll,fejét megrázza, pont mint ha a gondolatait akarná összerázni.
-Pont úgy beszélsz mint egy okoskodó Athéné gyerek. Viszont ha ez igaz,akkor se költözhet be ide. 
Csak ha az isten rábólint a dologra. Addig ajánlom figyelmetekbe a Hermész bungalót.-Matt értetlenül néz.
-Hermész a tolvajok istene és a kereskedőkké. Na meg postás is.
-Köszi a mai leckét,okostojás.-teszem hozzá morcosan. Utálom,hogy ilyen okos.
-Látom Matt nagyon otthon van a témában.-mosolyog Dorothy. Matt tarkóját vakarja zavarába.
-Igen,imád mindenkinél okosabb lenni. Ez a lételeme.-mondom gúnyosan.
Sajgó szívvel elhagyjuk a kabint,és utunkat a Hermész bungaló felé vesszük.
A bungaló hatalmas,kissé leharcoltabb a többinél. Odabent mindeféle korú gyerek hangoskodik,nevetgél és új csínyen töri a fejét. Mikor átlépjük a küszöböt,egy vörös hajú lány fogad minket. Szemei huncutan csillognak.
-Nicsak,nicsak,nicsak. Kiket fújt ide a szél?-Dorothy mint ha ingerült lenne,de tartja magát.
-Kathy,ők itt újoncok. Rebecca és Matt Jackson. Amíg isteni nagyszülőjük nem ismeri el őket,muszály itt lenniük.-Kathy gyanakvóan néz végig rajtunk,majd egy vállrándítás közben berángat minket a zsúfolt kabinba.
-Ne félj Dodó,minden rendben lesz ezzel a két jómadárral.
-Ne hívj Dodónak,különben...-Kathy félszegen megáll és így szól:
-Mert ha igen? Ne fenyegess kismadár. Vagy inkább meséljem el a két újoncnak,hogy mit tettél tavaly nyáron?
-Hé,az nem egy film?-Matt "finoman" bokámon rúg,jelezve,most nem kéne viccelődni. Dorothy kipirult arccal és középső ujját feltartva rohan el a Hermész bungaló elől. Kathy nevet.
-Mindjárt vacsora...Jöttök enni?-Kérdi mint ha misem történt volna.
                               *****
A vacsorát egy hatalmas pavilonba tálalják fel. Minden bungalónak saját asztala van,ahol hangoskodva beszélgetnek a féltestvérek.
Matt és én a Hermész asztalnál ülünk. Jobb oldalamon Kathy nevetgél egyik társával.
-Hol lehet Shirley?-Kérdem Matt-től,de ő teljesen ledermedve ül. És aki miatt lefagyott nem más mint...
-Beth Valdez...Az apja élve megsüt,ugye tudod?-Mattet látszólag nem érdeklem,ezért csöndben figyelek. Szemeim hirtelen egy magas,aranyszőke srácra tévednek. Megfordul,és gitárral a kezében mosolyt villant felém.
-Látom Chris kedvel téged Becca.-súgja oda Kathy.
-Az az egoista disznó csak magát szereti.-Kathy nevet gyermeteg duzzogásomon,és ezt mondja.
-Felét se ismered még Chris történetének,bogaram.-Azzal visszafordul társához. Ezt mégis,hogy érti?
Épp megkérdezném Kathyt,hogy ezt miként érti,de Kheiron csöndre inti a táborlakókat.

Vége is lenne ennek a résznek,remélem tetszett! Ha igen,írj kommentet,és nyomj egy csillagot!
(Mint ha csak egy youtuber mondta volna xd)
A következő részig pedig puszi <3