Slade's Daughters

1. fejezet

Vivi szemszöge

-VIVI!!- kiáltotta a nevem egy ismerős hang, ami nem máshoz tartozott mint a barátnőmhöz, Barbihoz. Biztos nem értitek hogy mi folyik itt úgy hogy elmagyarázom. A lényeg hogy Barbi a húgom elkezdett beszélni valami hülyeségről, ami nem érdekelt. Annyira belemerült a dumálásba, hogy már nem figyelt semmi másra... szóval otthagytam egyedül és most dühösen rohan utánam. Amúgy a nevem Vivien Wilson, a Gothemi Akadémiába járok az húgommal, Barbival. Apánkat Slade Wilsonnak hívják, de a legtöbben Deathstroke ként ismerik. Igen ő, Batman egyik  ellensége, a híres orgyilkos. Nem véletlen, hogy a húgommal mindketten magasan kiképzett gyilkosok vagyunk, de sajnos még az hogy magasan képzett orgyilkos vagy sem ment meg az iskolától. De ez most mellékes. Ma kezdődik a suli, hurrá.... Na mindegy most térjünk vissza a jelenbe mert a végén el fogok késni. Barbi nem izgat, ő elkéshet.
-Gyere már nyomi.- mondtam miközben tovább sétáltam a suli kapuja felé a többi egyenruhás diák között. Utálom az egyenruhát, szoknyát kell viselnem!!!! Utálom a szoknyákat, de sajnos ki kell bírnom. Szerencsére nem fúj a szél szóval nem lesz baj, remélem.
-VIVI!! Várj!!!- kiáltotta megint Barbi ahogy felém futott. Annyira lassú néha.
-Nézzétek!!! Ott jön!- kiáltotta egy diák, mire a többi diák hátra nézet. Én sem voltam kivétel, egy sóhaj után megálltam és megfordultam és abba az irányba néztem mint a diákok egy része. Két fekete autó állt meg a suli előtt, a járda és az út szélén. Wow. Annyira nem jó autók. Egyik sem Camaro. Miután megálltak az autók az egyikből egy éj fekete hajú és zöldes barna szemű fiú szállt ki. Egy barna hajú, zöld szemű fiú követte. Mind ketten az iskolai egyenruhát viselték, fiúknak fekete nadrág, fehér ing az iskolai nyakkendővel. A fekete hajú fiú komor, érzéstelen tekintettel nézett körbe míg a barna hajú egy nagy vigyorral az arcán nézett a diákokra. A másik kocsiból meg három fiú szált ki, minden lány és fiú szeme rájuk hárult. Mind a három fiúnak fekete haja volt, de az egyiknek volt egy fehér csík a hajában.
-Itt....vagyok......- 'mondta' ahogy Barbi, miután utolért és levegő után kapkodott. Nem néztem rá, még mindig az autók irányába néztem, pontosabban az éj fekete hajú fiút figyeltem. Érdekesnek tűnt, rezzenéstelen arccal nézet körbe az őt és többi fiút bámuló diákokon.
-Mi...történik...- kérdezte a húgom szünetekkel ahogy lassan felegyenesedett.
-Passz, fogalmam sincs.- mondtam. Barbi is az ismeretlen fiúk irányába nézett.
-Kik ezek?- kérdezte.
-Halvány lila dunsztom sincs.- mondtam. Hirtelen azt vettem észre hogy egy zöldes barna szempár néz vissza rám. Egyikünk arca sem rezzent meg, egyikünk sem fordult el, nem nézett el.
-Menjünk.- mondtam mielőtt megszakítottam a szemkontaktust köztem és a éj fekete hajú fiú között.
-Barbi gyere.- mondtam a húgomnak aki nem válaszolt, mert éppen farkasszemezett valakivel. Sóhajtottam mielőtt megfogtam Barbi csuklóját és elkezdtem húzni.
-Rám nézett.- mondta mosolyogva miközben elindultunk a iskola épületébe.
-Ki?- kérdeztem ahogy ránéztem.
-Az a fiú.- mondta ahogy a barna hajú fiúra mutatott. -Nézd meg olyan cuki!!- mondta egy nagy mosollyal az arcán.
-Még be se mentünk az osztályba de neked már van egy szerelmed.- mondtam egy szemforgatással ahogy elengedtem a csuklóját.
-Jó van na. De neked is van egy.- mondta egy mosollyal mire én csak érthetetlenül néztem rá. -Jó akkor inkább követőd, hódolód.- mondta egy széles mosollyal mire én csak egy szem forgatással reagáltam mielőtt tovább sétáltam.
-Szükséged van még a kezedre? Meg a lábadra?- kérdeztem tőle rezzenéstelen arccal.
-Jó, befogtam.- mondta mire én mosolyogtam egyet.
-Helyes, jó válasz.- mondtam ahogy mellém sétált.
-De be kell vallanod, hogy az a fiú nem rossz vagyis úgy értem, hogy úgy tűnt mintha felkeltette volna a figyelmed. És te is felkeltetted az övét. Pont nek-- levágtam a mondatát azzal hogy hasba vágtam, nem erősen csak egy kicsit. -Áu. Ez fájt.- mondta ahogy a hasát fogta.
-Őszintén, nem izgat.- mondtam komoran mielőtt elindultam az ajtóhoz.
-Hé! Várj már meg! Pöcs!- kiáltotta ahogy utánam futott.
-Az egy szervezet! (Pedagógiai Önértékelési Csoport. Tudom, nagyon találó név, nem kamuzok, tényleg van ilyen.) - válaszoltam ahogy az egyik kezem a levegőbe emeltem aztán vissza. Ahogy tovább sétáltunk a bejárathoz, úgy éreztem mintha figyelnének minket.