29. fejezet

63 5 3
                                    

Kayla szemszöge:

-És indulhattok!- kiáltotta Matt, mire Bart és Ryan elindult. Most épp futóversenyt tartanak. Kíváncsiak ki a gyorsabb, de eddig mindig ugyanannyit futottak.
-Kiderült már, hogy melyikük a gyorsabb?- kérdezte Barbi ahogy besétált a szobába egy mosollyal az arcán.
-Még nem.- válaszoltam.
-Ez hanyadik körük?- kérdezte ahogy odasétállt mellém.
-Passz...- feleltem.
-Szerintem ez a 8-dik körük talán vagy a 11-dik... Már őszintén nem tudom.- felelte Matt, ahogy a stoppert nézte.
-Olyan gyorsak, hogy az ember, nem is tudja számolni őket.- tettem hozzá, ahogy Barbi felé fordultam. -Neked nem ágyban kéne feküdnöd?- kérdeztem.
-Hát ő...lehet, hogy azt kéne...- felelte Barbi. -De az most mellékes.- tette hozzá.
-Szerintem nem.- mondtam csípőre tett kézzel. -Tessék vissza feküdni az ágyba.- mondtam.
-Jó, jó mindjárt. Csak megvárom a fiúkat.- mondta. -De utána vissza fekszek az ágyba, ígérem.- tette hozzá gyorsan. Egy pár pillanatig csak néztem, mert úgy éreztem, hogy ez nem így lesz.
-Jó.- egyeztem bele nagy nehezen, mire elnevettük magunkat Barbival. És mintha ez valami varázs szó lett volna, a fiúk újra megjelentek a szobában.
-Na mennyi??- kérdezte Ryan és az apja egyszerre.
-Ugyananni lett mindkettőtöknek.- felelte Matt, miután megállította az órát.
-Biztos???- kérdezte Ryan.
-Igen, de mindjárt megnézem újra.- mondta Matt.
-Naaa???- kérdezte Ryan és Bart egyszerre türelmetlenül.
-Wow...- mondta Matt, mire a két fiú még türelmetlenebb lett.
-Mi az??!!- kérdezték egyszerre.
-Az óra szerint valamelyikőtök gyorsabb volt egy pár ezred másodperccel.- felelte nyugodtan.
-Ki volt az?- kérdezte Bart.
-Biztos én voltam.- jegyezte meg Ryan magabiztosan.
-Jó látni, hogy ennyire jól kijönnek.- jegyeztem meg Barbinak, úgy hogy a többiek ne hallják.
-Hát igen, engem nagyon meglepett a reakciója. Nem hittem, hogy ennyire boldog lesz ettől a hírtől. De igazából örülök, hogy így viselte a híreket és nem úgy mint Hanzo.- mondta Barbi.
-Hát igen, ő nem viselte túl jól a dolgokat.- jegyeztem meg.
-Anya!!!- kiáltotta Ryan ahogy odafutott hozzánk. -Halottad?- kérdezte boldogan.
-Igen?- kérdezte Barbi.
-Gyorsabb vagyok mint apa!!- kiáltotta vidáman Ryan egy óriási vigyorral az arcán.
-Rossz az óra, Matt rosszul állította meg.- szólalt meg Bart karbatett kézzel.
-Ügyes voltam?- kérdezte Ryan.
-Igen, nagyon ügyes voltál.- mondta Barbi mosolyogva, ahogy felborzolta a fia haját. -De te is ügyes voltál.- mondta Bartnak, ahogy neki is felborzolta a haját.
-A hajam!- mondta egyszerre apa és fia. Nagyon hasonlítanak egymásra.
-Tényleg gyorsabb volt?- kérdeztem Mattől, ahogy odasétálltam mellé.
-Dehogyis. Én imádok időt mérni és egy helyben állni.- mondta Matt szarkazmussal a hangjában, mire én csak elmosolyodtam.  -Én nem hazudtam, csak egy két számot összekevertem.- tette hozzá mosolyogva.
-Szép volt.- mondtam ahogy pacsiztunk egyet.
-Kértek egy kis nasit gyerekek?- kérdezte Barbi egy mosollyal, ahogy felénk fordult. Mindannyian bólintottunk egyet. -Akkor irány a konyha.- jelentette ki, mire elindultunk.
-Várj megyek megkérdezem a többieket.- mondta Ryan, ahogy elindult.

Ria szemszöge:

Egy pillanat alatt elindult egy nyílvessző a hang irányába.
-Nem rossz lővés.- mondta apa, ahogy kilépett az árnyékból a nyílvesszővel a kezében. Elkapta? Azt meg, hogy csinálta.
-Emlegetett szamár. Mit akarsz?- kérdezte a bátyám komoran. -Nem okoztál már elég bajt?- tette hozzá, ahogy újra felhúzta az íját.
-Hanzo! Óvatosan, meg is sérthetted volna apát.- szólaltam meg végre. Sőt akár meg is ölhette volna, amit tudom, hogy nem is igazán bánt volna. -Kérlek nyugodj le.- mondtam, ahogy a vállára tettem a kezemet, amit ő gyorsan le is rázott egy pillanattal később.
-'Apát'? Az új céltáblámról beszélsz?- kérdezte a bátyám, ahogy újra apa írányába célzott.
-Be kell vallanom, hogy hoztam egy pár olyan döntést, amire nem vagyok büszke és amit megbánok és pont ezek miatt én sem adnék magamnak egy esélyt.- mondta ahogy közelebb lépett. -De ez nem változtat, azon, hogy az apád vagyok és azon hogy nagyon hasonlítunk. Sőt jobban hasonlítunk, mint azt te valaha is gondoltad volna.- mondta mire Hanzo kilőtte a nyílvesszőt, amit apa egyszerűen megfogott.
-Nem igaz, hazudsz. Mi egyáltalán nem hasonlítunk.- mondta mérgesen, ahogy újra felhúzta az íjat.
-Hanzo kérlek nyugodj le.- jegyeztem meg újra, de olyan volt mintha nem is hallotta volna meg.
-Minden rendben lesz, de most az lenne a legjobb, ha egy kicsit távolabb mennél.- mondta apa ahogy felém pillantott.
-Igaza van, jobb ha most ebből kimaradsz hugica.- értett vele egyet a bátyám. Sóhajtottam egyet, ahogy pár lépést hátráltam és figyeltem őket.
-Nagyon emlékeztetsz magamra. Amikor annyi voltam mint te én is hasonlóan viselkedtem apámmal.- kezdte apa, mire három nyílvessző repült az irányába. Mind a hármat elkapta könnyedén és a földre dobta. -Akkoriban utáltam apámat, sőt ki nem állhattam, de a végére mégis megszerettem valamennyire.- folytatta, mire nem kapott más választ mint egy nyílvesszőt, amit egy laza mozdulattal elkapott és a többire dobott. -Tudom, hogy ez nem egyszerű és tudom, hogy sok időre van szükséged, de talán egy nap megérted, hogy mit miért tettem.- magyarázta. -És akkor talán rájössz, hogy sokkal jobban hasonlítunk, mint azt te hiszed.- tette hozzá, mire a bátyám végre megtört.
-Nem!! Ez mind hazugság!- kiáltotta, ahogy újabb nyílvesszőket lőtt apa felé.
-Nem, nem az, de ezt legbelül is tudod, csak nem akarod elfogadni.- volt apa válasza, ahogy egy lépést tett oldalra és ezzel ki is kerülte a nyílvesszőket.
-Fogd be!!- kiáltotta a bátyám ahogy a kezén megjelent egy kéken világító sárkány körvonala. A kezében lévő nyílvessző is elkezdett fényleni. Ez nagyon nem jó.
-Hanzo! Kérlek nyugodj le!- kiáltottam, ahogy közé és apa közzé rohantam.
-Hugi álj félre.- mondta a bátyám komoran.
-Nem. Ezt most azonnal abba kell hagynod, mielőtt valaki megsérül a végén.- mondtam, ahogy a szemébe néztem.
-Kérlek álj félre. Nem akarom, hogy bajod legyen.- mondta.
-Nem, én nem me-- kezdtem volna, de nem tudtam befejezni a mondatomat a hivatlan vendég miatt. Hirtelen Ryan jelent meg a bátyám mögött lévő ajtóban. Sajnos az ajtó mellett volt egy pár doboz. Olyan szerencsétlen volt, hogy megbotlott a dobozokban és ezzel meglökte a bátyámat, aki ennek hatására elengedte nyílvesszőt és a földre esett.
-NE!!!- kiáltotta, ahogy látta, hogy már nem tud mit tenni.

-NE!!!- kiáltotta, ahogy látta, hogy már nem tud mit tenni

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

(Így kell elképzelni a sárkányokat.)

Két nagy kék sárkány jelent meg és kezdett el forogni a nyílvessző körül. A bátyám egyik képessége, hogy megidézi a sárkányait és lővedék segítségével a célpontja felé repíti. A sárkányok nagyon veszélyesek, mert nagyon könnyen megtudják sebezni vagy megtudják ölni a célpontot. Sajnos, ha egyszer kilőtte a lövedéket, akkor már nem tudja megállítani őket. Ezt a képességet tudja használni más fegyverekkel is. Ahogy Clint és Nat a két sárkány közeledett felém egyszerűen lefagytam. Egyre közeledtek és csak közeledtek. Gyorsan behunytam a szememet és felkészültem arra, hogy eltalálnak, de sosem értek el engem.

Slade's DaughtersWhere stories live. Discover now